A Cote d’Azur egyik éke Antibes, a görögök által i.e. V. században alapított város egyik gyöngyszeme pedig a kortárs Anthéa Színház, mely valódi művészettel kápráztatja el közönségét, nem holmi vásári mutatványokkal. A színház olyan magas színvonalú prózai és operaelőadásokat, baletteket és koncerteket tűz műsorra, hogy sokak nem is a francia Riviérán való henyélés közepette tűznek be egy-egy színházlátogatást a megfelelő szelfi elkészítése érdekében, hanem a színházlátogatások közepette kullognak le a tengerpartra, mert mégiscsak ciki nem napozni egyet az óránként 70-140 euróba kerülő napozóágyakon.
Habár a Cote d’Azur varázsa nem csupán a festői tájban és a kék tengerben, hanem elsősorban a kultúrában rejlik, Angelin Preljocaj társulata mégis megbolygatja még a monte-carlói baletteken felnövőket is. (Monte-Carlo a balett egyik fővárosa.) Akik pedig ódzkodnak a mély tradícióktól és nem szívesen tekintenek másra, mint a Riviéra festőire Monet-től Picassón át Matisse-ig, végre olyat láthatnak a színpadon, amihez a zseniális festők hozzászoktatták már szemeiket.
Párizsban érzékeny téma a balett. Köszönhető ez annak, hogy XIV. Lajos udvarából indult maga a műfaj, nyilván sajátjuknak érzik azt - azonban az oroszok mellett egészen a Szovjetunió felbomlásáig nem igazán tudtak labdába rúgni a klasszikus repertoárokban.
Egy új műfaj születése
Azonban elsősorban Rudolph Nureyevnek köszönhetően a kortárs és a kortárs műfajjal ötvözött klasszikus előadásokban épp mellettük nem nagyon tud labdába rúgni senki (leszámítva a Nederlands Dans Theatert, de ugye a kivétel erősíti a szabályt...).
Rudolph Nureyev egy zseni volt, azonban Ufában, ahol felnőtt nem volt lehetősége megkapni azt a képzést, amivel technikailag kifogástalanná válhatott volna. Már 17 éves elmúlt, mire a legendás Vaganova Akadémia növendéke lett. Azonban zsenialitásának nem lehetett gátat szabni, a klasszikus elemeket ötvözte az általa jól ismert, vad kozák táncmozdulatokkal, továbbá tehetségével el-elvakította a nézőket - ezzel elnyerve mind a közönség, mind a kritikusok rajongását. Nureyev Párizsba disszidált, ahol aztán később az opera balettigazgatója is lett, és ezzel teljesen felforgatta a táncéletet a francia fővárosban. Míg korábban (sajnos a világ sok táján mai napig) az táncolt kortárs balettet, aki nem tudta kinyújtani a lábát, addig Párizsban a legnagyobb zsenik kezdték összetörni a tradíciókat és kifordítani a tenduket: Nureyev, Béjart – akinél Markó Iván eltáncolta a legendás tűzmadarat - és Preljocaj.
Így megszületett az a különös klasszikus-kortárs balett műfaj, ami kizárólag a franciákra s leginkább Párizsra jellemző.
Preljocaj albán szülők gyermekeként született Párizsban, majd ott is tanult és nőtt fel. Táncolt a Bastille-ban és Amerikában, és habár kiváló táncos volt, mégis koreográfusként hivatkozunk rá.
31 évvel ezelőtt alapította meg a Ballet Perljocajt, mely azóta is töretlen sikernek örvend, s saját társulata mellett dolgozik az American Ballet Companyval, a New York City Ballettel és persze a Párizsi Operával is.
Perljocaj zsenialitását nem cifráznánk tovább, inkább magyarázatképpen ajánljuk ezt az etűdöt figyelmükbe (vigyázat, a videóban sok hosszú comb látható):
To be or not to be
Mint minden valamire való balettet, így a Rómeó és Júliát is Prokofjiev a Mariinszkij Színház számára írta 1935-ben. A szerző azonban a dráma végét megváltoztatta és a zene is túl modern, túl kísérletezgető volt a Mariinszkij számára, így elutasították a művet. A mű azonban néhány év elteltével nyugaton nagy sikert aratott, '62-ben Cranco, míg '65-ben McMillan is készített koreográfiát hozzá.
1997-ben pedig Preljocaj, aki az egész műnek egy kelet-európai, totalitárius helyszínt adott, és az ellentét sem két család, hanem katonák és hajléktalanok között van.
Az előadás trailere itt nézhető meg (a lap alján a Video feliratra kattintva, sajnos nem ágyazható be) >>
Az előadás a színház honlapján >>
Előadások: május 3-4., jegyárak: 18-35 euróig.
Emelkedés csütörtök délelőtt – de nem minden papírnak. 
