|
| Diana Budisavljević naplója (Részlet a filmplakátból). Forrás: Wikipédia |
A cikk a privátbankár.hu és a BALK együttműködésében jelenik meg.
Régen vártak már annyira filmet a pólai arénába, mint az Ante Gotovináról készült alkotást.
Az évszázad horvát filmjének készült
A Tábornok minden idők legnagyobb költségvetéssel készült horvát filmje, amelyben nem csak horvát színészek mutatják meg magukat. Feltűnik a vásznon Armand Assante amerikai színész, és Jasmin Lord német színésznő is.
Meg természetesen a horvát hadsereg, amelynek az Ante Gotovina alakját megformázó Goran Višnjić a forgatás után köszönetet mondott a támogatásért.
Goran Višnjić sem akárki a horvát filmművészet egén.
Ő egy, a harmadik évadát taposó Netflix sorozatból ugrott ki, hogy belebújjon a tábornoki egyenruhába.
A filmet Ante Vrdoljak rendezte, aki már akkor is állandó vendége volt a pólai arénának, amikor ott nem a horvát, hanem még a jugoszláv filmek seregszemléjét tartották.
Elvben tehát minden adott volt a sikerhez: a téma, a pénz, a színészek, a hadsereg, a rendező és a nemzeti büszkeség.
De mindez nem volt elegendő.
Száraz, szürke és unalmas
A Tábornokot július 13-án, a Pólai Filmfesztivál nyitónapján mutatták be.
A várakozás óriási volt, a közönség szó szerint kifütyülte a szervezőket, mert jókora késéssel kezdték vetíteni a filmet, és frenetikus tapssal üdvözölte a film kezdőjeleneteit.
A vetítés után már nem volt ekkora összhang.
Egyesek lelkesen ecsetelték, hogy Horvátországban végre egy igazi filmalkotás született a honvédő háborúról, mások viszont úgy vélték, hogy a film nem méltó a ráfordított összeghez és a témában rejlő lehetőségekhez.
A spliti Slobodna Dalmacija kritikusa szerint
a Kolumbiában született Gotovina életéről szóló film dialógusai a latin-amerikai szappanoperák szintjén vannak.
Gotovina tábornok a Rómeó és Júliából horvátul idézve nyeri el felesége kezét, akitől azzal köszön el, hogy “viszont látásra Zágrábban, amikor befejeződik a háború”.
Nem volt elégedett a filmmel a zágrábi Jutarnji list kritikusa sem, aki szerint a Tábornok “száraz, szürke és unalmas”.
Tízezer élet
A Pólai Filmfesztiválon ezért nem a Tábornok nyert, hanem egy másik film, amely szintén háborús időkhöz nyúl vissza. De nem a horvát honvédő háborúról, hanem az usztasa időkről szól, és tízezer szerb gyermeket mentenek meg benne.
Biztosan nem ez lesz a horvát szélsőjobb kedvenc filmje.
Pedig a Diana Budisavljević naplója című alkotás mindent vitt Pólában. A film is és a rendező is Arany Arénát kapott, de még a közönségdíjat jelentő Pólai Aranykapu díjat is elnyerte.
A Tábornok ugyan hosszú idők óta a leginkább várt film volt Pólában, a Diana Budisavljević naplója viszont hosszú idők óta a legnagyobb szenzációt kiváltó alkotásként aratott sikert.
A távoli 1957 óta most fordult elő először, hogy egy női rendező filmje kapja meg az Arany Arénát, az pedig még sohasem történt meg, hogy a három legfontosabb díjat női alkotó vigye el.
A filmet Dana Budisavljević rendezte, akinek a neve csak egy “i” betűvel tér el a főszereplő nevétől, de az csak a forgatás során derült ki, hogy távoli rokonok is.
Usztasák és kommunisták
A Diana Budisavljević naplója második világháborús események alapján készült.
Ráadásul a díjnyertes alkotás nem is igazi játékfilm, hanem a játék- és a dokumentumfilm keveréke, amelyben a napló feljegyzéseit a túlélők vallomásai támasztják alá.
A főhős Ausztriából származik, és egy tekintélyes zágrábi orvos felesége volt.
Diana Budisavljevićnek azonban nem csak a Független Horvát Állam hatóságaival kellett megküzdenie, hanem a partizánokkal is, akik nem tudnák elviselni, hogy a hőstettet nem ők hajtották végre, hanem egy nő, aki Ausztriából érkezett.
Ezért a háború után a kommunista hatóságok elvették tőle a megmentett gyerekekről vezetett összes kimutatást.
A háború után Diana Budisavljević visszatért Ausztriába, és senkinek sem beszélt arról, hogy hány gyermeket mentett meg a biztos haláltól.
Az események csak azért nem merültek feledésbe, mert Diana Budisavljević unokája megtalálta az asszony németül vezetett naplóját, amely a háborús időkben keletkezett.
A hazugság és a valóság
A Független Horvát Állam, éppen akkor készített egy propagandafilmet a jasenovci gyűjtőtáborban, amikor Diana Budisavljević ott járt, hogy összeírja azokat a gyerekeket, akiket biztonságos helyre szállíthat.
A propagandafilmet Zágráb főterén mutattak be, és arról szólt, hogy
az usztasa állam a Kozara hegységben folyó harcok során megmenti a partizán és a csetnik hordák elől a szerb gyerekeket, akiket a jasenovci és a Stara Gradiška-i táborban helyez el.
Az usztasa megrendelésre készült film forgatása során a kamera azonban rögzítette a halálra éheztetett gyereket is, sőt egy-két filmkockán Diana Budisavljević alakja is feltűnik.
Ezek a filmkockák a díjnyertes film forgatása során kerültek elő.
Kerüljük el a poklot!
A filmben a főszerepet Alma Prica horvát színésznő játssza.
Prica nem jelent meg Pólában, de levelében emléket állított Diana Budisavljevićnak, és mindazoknak, akik segítettek neki abban, hogy megmentse a gyerekeket, és új otthont találjon nekik.
Amíg létezik jóság, és létezik humánum, addig van remény a világban (...) És ha már nincs mennyország, akkor legalább küzdjünk a pokol ellen
– üzente a pólai közönségnek a horvát színésznő.
A Diana Budisavljević naplója című filmet sokan máris a Schindler listájához hasonlítják.
Vannak azonban, akik megjegyzik, hogy ez az alkotás nem egyszerűen csak történelmi film, hiszen a balkáni térségben éppen most van folyamatban a történelem újraértékelése.
Varga Szilveszter, a BALK főszerkesztőjének írása. Az eredeti cikk itt érhető el.
Saját felhasználásra készítik ezeket.
