A nyár lezárásaként az ősz megkornázásaként (felkészülve a télre és persze akkor már előkészülve a közelgő tavaszra) egy októberi hosszú hétvége Toscanában csakis a javunkra válhat. Autóval, vonattal vagy akár repülővel is könnyen elérhető és minden bizonnyal kisimítja az ősz hozta munkastresszt.
Firenzét, a régió székhelyét és kulturális központját reméljük senkinek nem kell bemutatni – Dávid, Aranyművesek hídja, a Dóm, Csajkovszkij háza és a többi... Azonban kevesebben ismerik a Firenzei Operaházat, a reneszánsz paloták közt megbújó modern minimalista épületet, mely tradícióiban követi a várost, mégis egy teljesen új színfoltot hozott abba.
Az 1800 férőhelyes épületet 260 millió euróból (mintegy 80 milliárd forintból) hozták ki és 3 év alatt fel is húzták. 2011-ben megtartották benne az első előadást (Beethoven kilencedik szimfóniáját adták elő – kicsit unalmas választás, látszik, hogy biztosra akartak menni). A Cristiano Chiarot vezette intézmény egyelőre még keresi a saját hangját, de a ház adottságaiból és Firenze városából kiindulva idővel egy valóban fajsúlyos operaház válhat belőle.
Egy kis limonádé
Ha már Toscánában vagyunk utónyaralni, akkor nem feltétlen baj, ha nem az Elektrát vagy a Leart nézzük, hanem átadjuk magunkat Donizetti fülbemászó, mindenki szívét melengető, kissé bugyuta ámde annál nagyobb sikert arató Szerelmi bájitalának.
A történet szerint a falu kis szerencsétlen Nemorinója szerelmes a falu szépébe, Adinába, aki azonban nála férfiasabb partnerről álmodik, és el is kezd randizni a faluba érkezett katonával, Belcoréval. Nemorino szerelmi bájitalt – egy pohár bordóit – vásárol Dulcamarától, a csodadoktortól. Némi bonyodalom után persze Adina rájön, hogy az igaz szerelem sokkal fontosabb mint a külsőségek, és boldogan él, míg meg nem hal - tegyük hozzá, Nemorino azért időközben hatalmas vagyont örököl.
Bár a történet valóban tompa, Donizetti zenéje mindenért kárpótol bennünket, továbbá pont ez az egyszerűség az, ami nagy szabadságot ad a rendezőknek – egészen bravúros, humoros előadások tudnak születni, ha a rendező komolyan veszi a munkáját.
Nemorino (és talán a darab leghíresebb) áriája, a fantaszikus mexikói tenor Rolando Villazón előadásában a bécsi Staatsoperből:
Amerika
A méltán híres operarendező, Pier Francesco Maestrini komolyan vette a dolgát és igyekezett valami igazán humorosat a nézők elé varázsolni, ami sikerült is neki. Az önérzetes európai néző szinte fürdik a „bunkó amerikaiak“ életérzésben az előadás alatt. Ugyanis a darab a '70-es években játszódik a modern vadnyugaton, ahol a rodeón Nemorino csirkejelmezben reklámozza Adina országűti büféjét. Belcore (minden sales-es alaptípusa, a fehér öltönyös, rámenős görény) és Nemorico (a szerencsétlen, amerikai álmot kergető fiatalember) küzdelme Adináért egy igazi sitcom lett, ami valljuk be egészen bravúros az operaszínpadokon.
Nemoricót a jóképű argentin Juan Francisco Gatell alakítja. A tenor hangi és színészi adottságai is kiválóak, a szerepet könnyedén viszi. Adinát a gyönyörű román szoprán Mihaela Marcu alakítja. (Meglepő egyébként, milyen sok jó román szoprán van.)
Jegyek 20 és 80 euró között kaphatóak - legalábbis azok, amelyek olyan helyekre szólnak, ahonnan látni is lehet a darabot. Hallgató-jegyeket akár már 5 euróért is lehet venni. Előadások október 21-én, 24-én és 26-án lesznek.
Toscanába ősszel már néhány ezer forintért is elutazhatunk fapadossal, de autóval vagy vonattal sem kibírhatatlan a távolság. A darab tényleg humoros, ráadásul rövid (kétfelvonásos) - tényleg nyugodt szívvel ajánljuk azoknak is, akik ismerkedni szeretnének az opera világával.
Persze azt azért tegyük hozzá, hogy bugyutaság ide, humor oda, ezt a darabot a két főszereplőnek rendkívül nehéz végigénekelni, bravúros technika szükségeltetik hozzá.
Címlapkép: Firenze látképe - Fotó: Jörg Bittner (Unna) / Wikimedia Commons
Szudániai, ukrán és tanzániai vendége is volt. 
