Ahogy az lenni szokott, nem a legmagasabb árú tételek maradtak meg a Kieselbach Galéria idei karácsonyi árverésén sem, hanem azok, amelyek magasabbra voltak beárazva, mint azt a közönség elfogadta volna (és ez lehetett akár középkategória, vagy még alatta is).
Ennek az árverésnek a legmagasabb áron elkelt tétele az a Czóbel Béla festmény volt, a Kislány ágy előtt című, amely a huszadik századi magyar festészet ikonikus darabja, jellemzően Párizsban született és őszintén szólva igen sokáig nagyobb sikere volt mindenkori határainkon kívül, mint itthon. De ez már nem a magyar festészetről állít ki szegénységi bizonyítványt, hanem a mindenkori magyar társadalomról. A szálak messze vezetnek és a mának szóló tanulságai vannak. Az árverési katalógusból tudhatjuk meg, hogy az 1905-ben festett kép először 1934-ben szerepelt itthon nyilvános reprodukcióként és első alkalommal csak 1963-ban állították ki Magyarországon, a Magyar Nemzeti Galériában, mint a nagybányai festők egyikének munkáját.
Egyebek közt erről is szól az árverési katalógusban a képhez csatolt szöveg, melyet a Kieselbach Galéria külön katalógusban jelentetett meg és emelt át onnan. E képnek nem akármilyen kérője is volt, ugyanis 2013-ban a párizsi Musée d’Orsay igazgatója Budapesten tárgyalva szerette volna megszerezni a vezetése alatt álló intézmény, a világ egyik kiemelkedő múzeuma számára, de kikosarazták. (Most talán – hacsak nem az ő megbízottja nyerte a licitversenyt – akár oda is kerülhet: a katalógus ugyanis nem tünteti fel, hogy védett-e.). A Kislány kikiáltási ára 220 millió forint volt, becsértéke pedig 300 és 500 millió között. Leütési ára végül 340 millió lett.
Fotó: Kieselbach Galéria
A leütési árak felől vizsgálva az árverés eseményeit, azt tapasztalhattuk, hogy két tétel is elérte a 150 milliós értékhatárt. Ez az árverés során előbb egy 81x65 centiméteres olaj-vászon Vaszary, majd egy 95x125 centiméteres Derkovits Gyula kép számára sikerült. Mindkettő az 1930-as években született. A Vaszary kép címe: Művésztársaság, a Derkovits képé pedig Szövők, amely a szövőgépeket kezelő, mezítláb dolgozó, félig háttal álló kéziszövő mesterembereket ábrázol, munka közben. Technikája: olajfesték, arany és ezüst porfesték vásznon. Kikiáltási ára 120 millió, becsértéke 140-170 millió forint volt, leütési ára pedig a már említett 150 millió lett. Derkovits-festményekből olyan kevés érhető utol a hazai műkereskedelmi piacon, hogy még ez az ár sem meglepetés. Ez a műve is bizonyság azt illetően, hogy a népi demokráciában kissé túlhajtott értékelése ellenére a mai műértő közönség és a gyűjtők tábora megbízhatóan a helyén tudja kezelni Derkovits stílusát, életművét, témáit.
Éppen úgy, ahogy az ugyanabban a korban kissé elhallgatott Vaszaryt. Aki, érdekes módon, az általános művészpályákkal szemben mintha fordítottan közlekedett volna: fiatal korában a hagyományos, konzervatív előadásmódot preferálta (esetleg esztergomi érsek nagybátyja ösztönzésére, vagy hatására). Később konzervatív stílusa oldódott, francia és olasz tanulmányútjai rányitották a szemét a korszerűbb stílusokra és előadásmódokra, végül odahagyva a képzőművészeti főiskolai tanárságot, idős korára olyan felszabadultan, franciás könnyedséggel, levegősen és életörömmel festett, mintha nem is 65-70 éves lett volna, hanem 25-30. Művésztársaság című, itt tárgyalt képünk is, ennek az életvégi korszaknak jellegzetes darabja. Hogy az üzletről is szó essen, ez a festmény 110 millióról indult, becsértéke 135-170 millió volt, leütési ára pedig 150 millió. A felsorolt példák (de a tételek nagyobbik része is) azt mutatják, hogy az árverőház jól mérte fel mind a festmények valós értékét, mind pedig az árverésen résztvevők költési halandóságát. Ami főként a nagy értékű művészeti alkotások esetében fontos.
Százmillió forintot, vagy azt maghaladó leütési árat további két festmény ért el. Egy nagyon jellegzetes XIX. század végi Bihari Sándor (1855–1906) életkép, a Vasárnap délután című olaj-vászon, 118x163 centiméteres festmény és Kernstok Károly egy-két évvel későbbi, Gyümölcsszedők/Diószedők című, 125x185 centiméteres, védett, olaj-vászon festménye. A Bihari kép, amely érzelmileg és intellektuálisan is közel viszi a mai nézőt a sokszor „boldog aranykor” néven emlegetett monarchia-évtizedekbe, 100 millióról indult, becsértéke 130-170 millió volt, leütési ára pedig 120 millió lett. A Kernstok kép 75 millióról indult, becsértéke 90-120 millió forint volt, leütési ára kerek 100 millió lett.
Figyelemre méltó, hogy 50 és 100 millió forint közti leütési árat mindössze három tétel ért el. Közülük a legmagasabbat Perlrott Csaba Vilmos nagyméretű, 121,5x140 centiméteres olaj-vászon képe, a Szabadban című festmény. Leütési ára 95 millió forint volt, becsértéke 80-130 millió, induló ára pedig 65 millió forint. Egry József: Taorminai napkelte című, 1930-ra dátumozott, olajpasztell-papír, 70x90 centiméteres képe 55 millióról indulva 80 millióig futott, Rippl-Rónai József franciaországi tájképét pedig 50 millió forintnál ütötték le. Ami viszont érthetetlen, hogy az árverési sorban közvetlenül utána következő Aristide Maillol tájkép (amely ugyanarról a vidékről szól, a nagy francias festő szűkebb hazájáról) megmaradt. Pedig becsértéke (20-30 ezer euró), ha abban az árkategóriában kelt volna el, még befektetésnek is jó lett volna.
Az árverés egészét tekintve pedig feltétlenül említésre méltó a mai, élő modernek térhódítása és a környező országokban élő magyar festőkre terelődő, mind erősebb figyelem.
2,86 milliárd eurót folyósítottak Kijevnek Brüsszelből. 
