Lelkünket mostanában talán nem igazán önti el a karácsony melege, de hát azért mégiscsak illik magunkat hangulatba hozni a keresztény Európa legnagyobb ünnepére. Ezért hát uccu neki: irány karácsonyi színházi előadásokat nézni. Ehhez a legjobb helyszín London, ugyanis az angol főváros hemzseg a jobbnál jobb karácsonyi produkcióktól.
Más európai városok megelégszenek egy-egy Diótörő előadással, azonban az angol kultúrában a karácsony nem igazán egy zárt, családi ünnep, nem egy otthonülős-pátoszos esemény. Ennek köszönhető, hogy hemzseg a jobbnál jobb produkcióktól a város. (Mindig is tudták hogy három napra összezárni a családot nem egy életképes gondolat...)
Royal Shakespeare Company – Royal Shakespeare Theatre: Wendy and Peter Pan
J. M. Barrie Pán Péter című kisregényét remélhetőleg mindenki ismeri. A történet szerint a Darling család gyerekszobájába egyszer csak megérkezik egy fiú, Péter - aki mellesleg tud repülni. Péter Gilinggalanggal (akit egyes fordítások Csingilingnek hívnak), az apró tündér-barátjával együtt érkezik. Rosszalkodás közben aztán egy szögbe beleakad Péter árnyéka és leszakad róla. A legidősebb Darling, Wendy visszavarrja Péter árnyékát, aki ezt meghálálva elviszi a gyerekeket hazájába, a mesés Sohaországba, amely nagy veszélyben van: a kalózok ugyanis Hook Kapitány vezetésével el akarják tiporni azt. Sok kaland, sok vidámság és meglepően sok szomorúság - Wendy és Péter kimondatlan szerelme generációkat varázsolt már el.
Fut egy pár kiváló Pán Péter-feldolgozás a világ vezető színpadain, musical és balett verziókban is. Mégis az RSC több szempontból is felülmúlja az összeset.
A Royal Shakespeare Company a világ legrangosabb konzervatív prózai társulata. 1875-ös alapítása óta – akkor meg Shakespeare Memorial Theatre volt – sikert sikerre halmoz. Meltóak a nevükhöz, senki nem tud úgy Shakespeare-t játszani, ahogyan ők. Kiváló rendezők, dramaturgok, alkotóművészek és színészek adják a társulatot. Valós társulatról van szó, állandó művészekkel - egy komoly, összeszokott csapat ez, akik folytonos (ön)képzéseken vesznek részt, akik képességeinek határait folyton tágítják, akik nem ismernek lehetetlent. Habár nem kizárólag Shakespeare-t játszanak, azért mégiscsak az ő műveit, illetve hozzá stílusban vagy korban köthető, hasonlóan fajsúlyos műveket mutatnak be.
Ezért is volt meghökkentő, hogy az RSC elővette a Pán Pétert. És milyen jól tette!
A társulat művészeti vezetője, Gergory Dorian a kiváló tehetségű drámairót, Ella Hickson-t kérte fel egy új dráma megírására. Hickson egészen friss szemmel tekint a darabra, ugyanis kivételes módon Wendy szemszögéből látható a produkció. A másik izgalmas dolog az előadásban, hogy mindenki szent meggyőződése volt, hogy ilyen típusú mesés, csodaországos-repülős előadást nem lehet prózai színpadon bemutatni. Az ilyesfajta érzelmek előhívására és az ilyen típusú karakterek megformálásához kell a zene – gondolhattuk eddig. Azonban itt az élő bizonyíték, hogyha egy kreatív csapat nem a könnyebb utat választja, ha egy színész Hook kapitány szerepét hajlandó olyan komolyan venni, mintha III. Richardot játszana, akkor káprázatos előadás születhet.
A harmadik truváj pedig Gilinggalang karakterében rejlik, ugyanis az alapmű szerint a tündér alig tenyérnyi, ámde ennél fontosabb a jelleme és a szerepe. Ez a karakter az összes előadás gyenge pontja. Valahol kis lézerfény játssza Gilinggalangot, valahol pedig gyerek - valahol pedig egyszerűen kihagyják a darabból. Egyik mód sem működik igazán. Azonban az RSC a karakter lényére tette a hangsúlyt: nagyszájúságára, csintalanságára és energikusságára. Kiválasztották mindehhez Charlotte Mills nevű kiváló színésznőt, aki kövér és nagymellű, hihetetlenül energikus és vicces, az előadás egyik főszereplőjévé teszi magát.
Az előadás trailere:
Mostantól számítva minden nap van előadás január 31-ig. Jegyárak: 16-55 font - a legolcsóbb helyek egy részéről nem látszik a teljes színpad.
New Adventures – Sadler’s Wells Theatre: Sleeping Beauty
Csajkovszkij első balettje, A hattyúk tava (első, moszkvai bemutatású) bukása után nem nagyon igyekezett újabb balettet írni, de Marius „a balett atyja” Petipa unszolására a hattyúk után több mint tíz évvel mégis belevágott a Csipkerózsikába. Ez nem csupán a Cári Balett vezetőjének, de III. Sándor cárnak is köszönhető volt, aki szerette volna elkápráztatni az udvart XIV. Lajos-féle, versailles-i pompájú, korábbiaknál színvonalasabb, és monumentális előadásokkal. Csajkovszkij elvállalta a munkát, de kizárólag Petipa szoros együttműködésével, aki nagyon pontosan előírta a kívánt zene jellegét, tempóját, ritmusát és terjedelmét. Így született meg a mára már mindenki által ismert, számtalan verzióban feldolgozott zenemű. Az előadás bemutatója 1890-ben volt a legendás Szentpétervári Marjinszkij Színházban.
Íme a darab light motívuma Lana Del Rey feldolgozásában:
(Light motívum az, ami meghatároz egy zeneművet, egy olyan dallam, ami többször visszatér, ami alapján azonosítani lehet. Egy zeneszerző minden esetben legelőbb a light motívumot komponálja meg, majd e köré szövi föl a teljes darabot, legyen szó balett- vagy opera-zenéről, musicalről, vagy akár egy popénekes dalciklusáról.)
Mivel Petipa koreografálta meg a darabot, ezért a mai napig mindenütt az ő koreográfiájával játsszák azt (mivel eléggé jól sikerült, ezzel nincs is semmi baj). Azonban a mai gyerekek nem nagyon tudnak mit kezdeni az 1890-es nyelvezettel, így abszolút felnőtteknek szóló előadás lett a Csipkerózsa. Erre jött rá Matthew Bourne is, a New Adventures alapítója, művészeti vezetője és vezető koreográfusa. (A New Adventures-ről itt írtunk bővebben >>)
Na, azért Bourne sem hazudtolta meg magát! Egy eszméletlen vicces, gótikus szeretettel teli mesebalettet álmodott meg másfél évvel ezelőtt egy borús reggelre virradóan.
Bourne dramaturgiája egy rövid ideig követi az eredeti gondolatot, ugyanis van egy királyi pár, kiknek gyermeke születik - a kis Aurora. Carabossát azonban nem hívják meg a keresztelőre. Jön a sok jószívű kedves vámpír (igen, vámpír… a tündérek kimentek a divatból), akik megáldják a csecsemőt mindenféle jóval. És akkor jön Carabossa, a dölyfös vámpír, aki megátkozza Aurorát a mindannyiunk által ismert átokkal.
Eljön a hercegnő 16. születésnapja (miközben mindenféle hercegeket mutatnak be neki, de ő a kertészfiúval kavar), és az átok valóra válik. És itt jön a csavar. Ugyanis nincs az a csók, ami magához térítheti Aurórát, hiszen a szerelem és egy kis gyermeki románc nem összekeverendő, ahogyan egy idegen férfi sem lehet szerelmes egy ismeretlen lányba.
A kertészsrác kiakad, és megkéri az egyik vámpírt, hogy az alakítsa át őt is vámpírrá, hogy majd ott lehessen, mikor a hercegnő magához tér.
Eltelik száz év. A kastélyt az elmúlt időben műemlékké nyilvánították, turisták hemzsegnek körülötte, szelfizgetnek, örömködnek… A kastély mellett egy sátorban lakik a kertészfiú és várja a nagy napot, hogy Aurora magához térjen. Aki magához is tér, csakhogy a gonosz vámpír, Carabossa fia is szemet vet rá. Küzdenek egy kicsit a csajért, és aztán happy end - mi több, még egy utolsó képben azt is látjuk, hogy Aurora és vámpír férje boldogan sétálnak újszülött, félvér gyermekükkel.
Ez talán egy kicsit morbidnak hangzik, és valljuk be, az is, ugyanakkor nagyon mókás. Eszméletlen a koreográfia és a táncosok is, továbbá valami oknál fogva tényleg elönti az embert a karácsony.
Íme az előadás trailere:
Aki nem tud elmenni Londonba, az megvásárolhatja a darabot dvd-n is.
Előadások: december 1. - január 24.
Jegyek: kedvezmények nélkül 12-65 font között vannak a jegyek, amik rohamosan fogynak. Öt év alatti gyerekek ölben ülve ingyen nézhetik meg az előadást.
Royal Operahouse - Diótörő
És ezzel a sorozatban ki is végeztük Csajkovszkij csodás balettjeit, mind a hármat… illetve lesz még legalább kétféle Diótörő, amiről írunk a későbbiekben, de mivel jelenleg egyik sem fut, ezért most maradunk a klasszikusnál.
Ha valaki olvasta cikkünket A hattyúk taváról, vagy itt feljebb a Sleeping Beauty-t, akkor az most fel is tudja mondani fejből a mű eredetét.
Nyilván kizárásos alapon ez a harmadik (egyben utolsó) balettje Csajkovszkijnak, melyet a Cári Balett-tel közösen alkotott meg, Petipa vezetésével. Bár itt már Csajkovszkij kicsit meg volt sértődve, hogy a díszletek és jelmezek, a monumentalitás fontosabb a zenénél, a mesedráma érdekességére hivatkozva mégis elvállalta a feladatot.
A darabot 1892. december 18-án mutatták be a Marjinszkijben, ahol és azóta is osztatlan sikerrel fut.
Petipa (és állandó koreográfustársa, Lev Ivanov) koreográfiáját ennél a műnél sem nagyon szokás átalakítani. Van néhány más verzió, ahol leginkább a díszletben és jelmezben változtatnak, illetve minimálisan a mozdulatokon, de ezek inkább szerzői jogi allűrök, mintsem valódi, komoly változások. (Kivétel ez alól egy eredetlegendát feldolgozó Diótörő, és egy abszolút kortárs darab - ezekről biztosan írunk még.)
A Covent Garden is tartja a tradíciókat, és Peter Wright által újraértelmezett rendezéssel, de eredeti koreográfiával állítja színpadra a darabot, főszerepben Lauren Cuthbertsonnal. (Ő az első szereposztás főszereplője, ha valaki vele szeretné megnézni, ellenőrizze a jegyvásárlás előtt, hogy aznap Cuthbertson játssza-e Klárát).
Lauren Cuthbertson korunk első számú balerinája. (Svetlana Zakharova mellett.) Cuthbertson fantasztikusan könnyed, technikája mégis pontos, igen gyönyörű és nagyon erős színészi vénája is van. Számos produkció főszereplőjeként bizonyította már tudását. Továbbá Cuthbertsonnak van valamiféle olyasfajta klasszikus tartása, ami ma már balerinák között is ritka.
A Londoni előadás trailere:
(A trailerben nem az első szereposztás látható, ugyanis a felvétel készültekor a művésznő sérülés miatt nem állt színpadra. Egyébként sem szokás az első szereposztásnak szerepelnie a promóciós anyagokban - a premier előtt már senki sem kockáztatja a legfontosabb szereplők épségét.)
Jegyárak: 29 - 117 font
A diótörő egy kötelező mű, különösen az ünnepi szezonban.
Színházi ajánló sorozatunk korábbi részei:
- A mű, amit mindenki ismer, de senki sem látott (A hattyúk tava) >>
- Megpuccsolják Domingót a Scalában (I due Foscari, Scala) >>
- Elképesztő tengeri vihar és Alkonyat-sztori, élőben (A bolygó hollandi, Teatr Wielki) >>
- Lélegzetelállító baltás gyilkosság (Elektra, Wiener Staatsoper) >>
- Egy ló, a világháború hőse (War Horse, National Theatre, London) >>
Címlapkép: Sleeping Beuty - New Adventures. Fotó: Simon Annand
CENTCOM: Az Egyesült Államok katonai erőt biztosít a Hormuzi-szoros közlekedésének fenntartásához. 
