Oroszország inváziója Ukrajnával szemben és az erre válaszul bevezetett nyugati szankciók – aminek egyik következménye a rubel gyengülése – megnyitotta a kínai vállalatok előtt az orosz piacot. Az autóktól a fa- és fémmegmunkáló gépekig az ázsiai országból származó cégek vették át azoknak a nyugati szállítóknak a helyét, amelyek korábban szállították ezeket a termékeket. A Moscow Times cikke azt firtatta, hogy egy reménybeli békekötés után az orosz–ukrán háborúban visszatérhetnek-e Oroszországba azok a nyugati vállalatok, amelyek öntudatosan vagy a fogukat szívva távoztak a háború kirobbanását követően. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke mindenesetre úgy gondolja, hogy miért ne térhetne vissza miden a régi kerékvágásba. A pénznek végül is nincs szaga és csak sok nagyszerű üzlet lehet csodálatosabb egy beautiful dealnél.
Trump lekoppintaná elődje, Richard Nixon módszerét inverz formában
Donald Trumptól nem várhatjuk el, hogy világosan beszéljen. Részben azért, mert sosem volt szokása, részben azért, mert szellemi állapotán nyomot hagyott az idő. Akik megpróbálják kitalálni, hogy mit akar, azok úgy vélik, hogy azért bánik kesztyűs kézzel az oroszokkal, mert kedveli orosz kollégáját, Vlagyimir Putyin, továbbá az a szándéka, hogy leválassza a Kínával jelenleg jó kapcsolatokat ápoló Oroszországot az ázsiai óriásról.
Egyfajta fordított politikát folytatna, mint amit Richard Nixon amerikai elnök az 1970-es évek elején követett. Nixon sikeresen vert éket a két kommunista berendezkedésű nagyhatalom, a Szovjetunió és Kína közé. Leválasztotta az ázsiai országot Amerika akkori legfőbb mumusáról. Most Kína az első számú közellenség, amelynek szövetsége oroszokkal az amerikai elit szerint nem kívánatos.
Fotó: Wikimedia
A washingtoni adminisztráció tisztviselői arról beszélnek, hogy ez végül is az oroszok érdeke is, hiszen bőven reális árán alul kell adniuk az olajukat és a gázukat a kínai vevőknek. Értékben számolva az orosz vásárlók sokkal több pénzt hagynak kínai üzletfeleiknél, mint fordítva. Hát persze, hogy ez nem érdekük – gondolják a bölcs amerikai tisztviselők.
A trumpi mesterterv egyik oldala minden kétséget kizáróan igaz
Az amerikai elnök terve szilárd alapokon nyugszik. A háború kitörése és a nyugati szankciók bevezetése után Kína vált Oroszország első számú szállítójává. A Kyiv School of Economics számításai szerint 2023-ban az orosz katonai termelésben felhasznált külföldi forrásból származó összetevők 76 százaléka Kínából érkezett.
Ez magában foglal reexportált nyugati és az ázsiai országban készült részegységeket is. Például a katonai hardver gyártásához szüksége fémmegmunkáló eszközök és a rakéták irányításához szükséges GPS-követő mikrochipek kínai üzemekben készülnek. Valóban Kína és India az orosz olaj két legnagyobb vevője, amelyek kihasználják, hogy az oroszok kénytelenek árengedménnyel eladni az energiahordozót. A feldolgozóiparban használt gépek 25 százaléka érkezett Kínából Oroszországba 2021-ben, ami 2024-re 71 százalékra ment fel. A mikrochipek majdnem kilenctizedét az ázsiai országból szerezték be az oroszok 2023 első felében. Az orosz import összértéke 2021-ben 67,2 milliárd dollár volt, míg az exporté 79,6 milliárd dollár. Ez a két szám 2024-ben 244,8 milliárd és 129,5 milliárd dollárra változott.
A trumpi mesterterv másik oldalát nem vette figyelembe a mester
A nyugati vállalatok egy része vonakodva hagyta el az orosz piacot, és jó okuk volt erre. Erre mutat rá a fa- és a fémfeldolgozó gépek, illetve a személyautók példája. Ami az előbbieket illeti, a kínaik 30-50 százalékkal olcsóbb gyártóeszközöket szállítanak az oroszoknak, amelyek minősége, megbízhatósága, szervizelése csak kicsit marad el a nyugati technológia tudásától és támogatásától.
Egy-egy ilyen berendezés 200-300 ezer dollárba kerül, ezért ha az ár/érték arányt nézzük, akkor a kínai ajánlat verhetetlen. Éppen ezért nem valószínű, hogy az orosz vevők a háború után remélt enyhülés esetén újra nyugati technikát vásárolnának. Ugyanez a helyzet az autókkal, köztük az orosz mágnások imádott nyugati luxusautóival. Iván, egy szentpétervári autókereskedő beszámolt arról, hogy egyes ügyfelei a szankciókat megkerülve ragaszkodnak a szóban forgó autókhoz. Csakhogy míg egy majdnem „mindentudó” kínai kocsit 6 millió rubelért (27 millió forint) el lehet vinni a szalonból, addig egy Volkswagen Tuaregért 9 milliót, egy Mercedes G-osztájú SUV-ért még ennek is a kétszeresét kell fizetni. A nyugati autók cikk-cakkos beszerzése 30 százalékkal növeli az árukat.
A végső kérdés: visszatérhetnek-e a nyugati cégek az orosz piacra vagy sem
A kínaiak olyan súlyt értek el Oroszországban, hogy a helyi vállalatok bepanaszolták őket Moszkvában. A kormány erre idén elkezdte adóztatni az autóimportot. Ennek eredményeként 2025 első két hónapjában éves összehasonlításban felére esett a kínai autóbehozatal. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy a nyugati cégeknek is megnyílhat Oroszország kapuja.
Először is látva Trump padlót fogott népszerűségi mutatóit a Kremlben úgy gondolják, hogy az elnöknek maximum négy éve van a hatalomban – mondta Alekszander Gabujev a Carnegie Center agytröszt szakértője egy podcastban. Ráadásul ha a káosz miatt, amit okozott, a republikánusok elperecelnek a 2026-os őszi időközi választásokon, akkor már 2027-től béna kacsa lesz.
A mesterterv azonban akkor sem működne, ha Trump hatalma teljében lenne. Az említett ár/érték differenciák az áruk terén békeidőben is Kína javára billentik a mérleg nyelvét. A szolgáltatásokban ma még se a kínaiak, se az oroszok nem tudják azt, mint a nyugati cégek. A legjobb példa erre az SAP vállalatirányítási rendszere, amelyet például az Aeroflot használ. Ha azonban még évekig húzódik a háború, az orosz szoftverfejlesztők le fogják dolgozni lemaradásukat. Igaz ugyan, hogy a kínai cégek vélhetően központi utasításnak engedelmeskedve nem építenek üzemeket Oroszországban, ám borítékolható, hogy a visszatérő nyugatiak sem fognak lelkesedni ezért. Végül is ki szeretne befektetni egy olyan országban, amelynek a vezetője rteheti a kezét a vagyonukra, ha háborút indítan és ezért megromlik Oroszország viszonya a külvilággal.
Nem jött további leminősítés.
