|
| A SpaceX Falcon 9-es rakétája elhagyja az atmoszférát a floridai Cape Canaveral rakétaindító bázis felett 2018 júniusában. (Fotó: Reuters) |
Új könyvet jelentetett meg Martin Rees, a legendás brit csillagász és kozmológus, aki korábban már számos jóslattal állt elő a világ sorsának alalkulásáról. Az On the Future: Prospects for Humanity (A jövőről - az emberiség kilátásai) is az emberiség jövőjét igyekszik kitapintani korábbi és kurrens kutatások eredményeiből építkezve.
Rees veterán és megbízható jövendőmondó: a Királyi Természettudományos Társaság elnöke, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja és a Centre for the Study of Existential Risk lehetséges globális katasztrófákat vizsgáló kutatócsoport társalapítója már 2003-mas, Ütött az utolsó óránk? című könyvében úgy számolta, az emberi társadalomnak, ahogy ismerjük, csak 50-50 százalék esélye van arra, hogy túlélje a 21. századot. Ezzel most már, az ENSZ klíma-világjelentése múlt heti publikálása után, nem nagyon lehet vitatkozni.
Az emlékezetes IPCC-jelentés szerint mindössze 12 évünk maradt, hogy drasztikusan visszafogjuk a károsanyag-kibocsátást, és megelőzzük, hogy a Föld melegedése elérje az iparosodás előtti állapothoz képest a plusz 1,5 Celsius fokot - úgy, hogy ez a hőhatár már önmagában élhetetlenné tenné a bolygó bizonyos részeit. A nagyon is valószínű 2 Celsius fokos emelkedés a jelentés szerint már olyan pusztítással járna, amit ma még nehezen tudunk elképzelni, azonban ha idáig elérünk, akkor a még további melegedés már gyakorlatilag elkerülhetetlen, és az emberi civilizáció végét jelenti.
Az IPCC-jelentés ráadásul több tudós szerint még túl puha is volt, mert nem fektetett elég nagy hangsúlyt arra, hogy a klímaváltozás, ha nem tesszük meg a szükséges, drasztikus lépéseket, hamarosan átbillen egy ponton, melytől számítva már öngerjesztő folyamattá válik, és akkor tehetünk bármit, egyre gyorsuló tempóban fog szétesni a klímánk, vagyis ami addigra még megmarad belőle. Talán még az a friss hír tette széles körben a leginkább megfoghatóvá a veszélyeket, hogy az extrém szárazság és a hőhullámok a jövőben komolyan meg fogják tizedelni az árpatermést, ezzel 16 százalékkal is csökkenhet a sörtermelés, ami az ital árának megduplázását hozhatja, de ha sikerül valamelyest megzabolázni a klímaváltozást, akkor is 4 százalékos termeléscsökkenés és 16 százalékos drágulás a valószínű.
Rees új kötete azonban nem a sörözésről szól. Az On the Future: Prospects for Humanity több szempontból is megvizsgálja ezt a katasztrófa felé robogó antropocén kort, és mind az optimista mind a cinikus véglettől tartózkodva mereng a tudomány és technológia jövőjén. Az egyik terület, aminek külön figyelmet szentel, a népesedés kérdése.
A népesedés jövője
Jelenleg mintegy 7,7 milliárd ember él a Földön, és a népesedés üteme egyre gyorsul. Rees számítása szerint a bolygó populációja 2050-re, de akár már egy évtizeddel korábban is eléri a 9 milliárd főt, Afrika népességének alakulása pedig akár 11 milliárdosra is dagaszthatja a Föld népességét 2050 után.
2050-re a világ gyerekeinek fele Afrikában fog élni, Rees szerint olyan tudathasadásos körülmények között, hogy miközben okostelefonja és közösségimédiás hozzáférése mindenkinek lesz, tiszta víz és vécépapír hiánycikknek fog minősülni. És mivel a telefonok kijelzőjén minden nap szembesülni fognak azzal, mi minden hiányzik az életükből, ami a nyugati gyerekeknek alapfeltétel, jelentősen le fog romlani a mentális egészségük, a jobb élet utáni, a közösségi média által felfokozott sóvárgás pedig újabb migrációs hullámokat indíthat meg Európa felé, újabb konfliktusokat szülve.
Az élelmezés problémája persze ennél is súlyosabb lesz, mint Rees írja, a kapzsi nyugati világ egyszerűen kimeríti a természetben rejlő lehetőségeket, és még a század fele előtt végpontra ér az élelmiszeripar. 1500 liter víz kell 1 kilogramm búza megtermesztéséhez, de tízszer ennyi kell 1 kg marhahús előállításához, melynek az energiaigénye ráadásul a búzáénak húszszorosa, sorolja az ismert tényeket a szerző, aztán a ma már szintén közhelyszámba menő megoldásokat is említi: áttérés a vegán életmódra, génmanipulációval egy sor zöldség terméshozamának megnövelése, fejlesztések a mezőgazdasági technológiákban. Ám Rees, megint csak nem elsőként, azt is megállapítja, hogy a nagyvállalatok és a kormányok rövidlátó, csak a haszonszerzésre koncentráló magatartása és a nagy tömegek tagadása a bolygó valódi és legnagyobb ellensége, ezeken pedig borzasztó nehéz változtatni.
Az AI jövője
Az önvezető autók, a képfelismerő technológiák és a jönnek, és elveszik a munkánkat-sztorik helyett Rees a témakörben arra koncentrál, hogy hogyan fogják megváltoztatni a jövőnket az öntanuló robotok. Ezek a gépek ugyanis rendkívül komplex problémák megoldására lehetnek alkalmasak - idővel környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi kérdésekben is.
Rees Demis Hassabis példájából indul ki, aki az emberi agyműködést lemodellezve építette meg az AlphaGo nevű gépet, mely 2016-ban goban - a világ legbonyolultabb táblás játékában, melyben a magas intelligencia mellett az intuíció is szerepet játszik - megverte a regnáló (emberi) világbajnokot. Az AlphaGo sikerének kulcsa nem csak a gépi memória volt - a nagy meccs előtt számtalanszor megvívott önmagával is, a meccsek során szerzett adatokat pedig bármikor előhívható módon tárolta - hanem a jövőbeli események, vagyis a lépések, és azok következményeinek előre látása. Ezt az AlphaGo természetesen a rendelkezésére álló rengeteg adatból számította ki rendre villámgyorsan. Hassabis a jóslatokat gépi képzeletnek nevezte.
A gépi tanulás tehát már most nagyon impresszív eredményeket hoz, ám ha még jobban felpörög, majd elterjed, az Rees szerint oda fog vezetni, hogy a legkényesebb döntéseinket mind a gépekre hagyjuk majd. (Az ember-robot viszonyok kényes kérdéseivel többször is foglalkoztunk már, itt arról írtunk, hogy három út áll előttünk a gépekkel való békés együttéléshez, itt pedig arról, hogy pelenkát kell adni a robotokra ahhoz, hogy ne öljenek meg minket.)
Nincs isten, de kellene valami olyasmi
Rees A tudomány határai és jövője című fejezetben húzza a legmeglepőbbet. Ebben a részben azt írja, hogy "a redukcionizmus konceptuálisan nem hasznos". A szerző, bár saját bevallása szerint ateista, megvallja, hogy mindezek ellenére osztozik a hívők misztérium-igényében. Mint mondja, a tudomány nem lehet a végső értékhatározó, ha a létezés legnagyobb kérdéseire keressük a választ, akkor magunk mögött kell hagyni, és a filozófia és a teológia felé kell fordulnunk. De Rees ennél is tovább megy: ő a tudomány és a vallás szövetségre lépését tartja kívánatosnak.
Rees búcsúzóul azt írja, a Föld egy semmiben sodródó űrhajó, melynek utasai "idegesek és ingerlékenyek." Leírja azt is, hogy bár a tudomány és a technológiai fejlődés rengeteget tett azért, hogy ennyire közel kerüljünk civilizációnk pusztulásához, rengeteget tehet azért is, hogy végül mégis elkerüljük azt. A választásainkat azonban olyan értékek kell, hogy vezéreljék, melyeket a tudomány és a technológia önmagukban képtelenek biztosítani - végső soron túl kell tekinteni rajtuk.
Ez a „gig economy.” 
