|
| Fotó: depositphotos.com |
Érdemes lenne tisztán látni a Clearview esetében
Egy apró, és mindmáig alig ismert kis start-up cég, a Clearview AI olyat tud, amit még a legnagyobbak sem. Arcfelismerő applikációja olyan adatbázisra támaszkodik, amivel még az FBI, vagy éppen a floridai rendőrség sem rendelkezik.
A bárki által letölthető alkalmazás révén gyakorlatilag búcsút mondhatunk magánéletünknek, a privátszféra, mint olyan teljességgel értelmezhetetlenné válik, intimitásunk alapjaiban sérül, inkognitónk a semmivé lesz.
Az ausztrál illetőségű tech őrült és egykori modell Mr. Ton-That egy olyan arcfelismerő alkalmazást fejlesztett ki, melynek segítségével az elkészült arcképekről a feltöltés után azonnal minden kiderül, hol él, mivel foglalkozik, mik a vágyai, és mi miatt bánkódik éppen a lefotózott alany. A rendszer ugyanis képes arra, hogy összekösse az up to date készült portréfotót azokkal a közösségi oldalakkal, melyeken a keresett személy eddig már megjelent és szabad akaratából adatokat, információkat töltött fel magáról.
Ton-That állítása szerint ő semmi mást nem csinált, mint hogy egyszerűen összegyűjtötte a Facebook-on, a YouTube-on, a Venmo-n és millió más honlapon fellelhető adatokat, és így jutott hozzá a három milliárd képet tartalmazó gigantikus méretű adatbázishoz. Márpedig ekkora adatbázissal eddig sem az amerikai kormányzati szervek, sem pedig egyik szilícium-völgyi tech óriás nem rendelkeztek.
Az amerikai szövetségi és állami bűnüldöző szervek manapság előszeretettel használják a Clearview AI alkalmazást tolvajok, gyilkosok, bankkártya csalók, vagy éppen valamilyen szexuális bűncselekményt elkövetők ellen, és annak ellenére teszik mindezt, hogy semmiféle tudással nem rendelkeznek sem a rendszer működéséről, sem pedig a cég hátteréről.
Mindenfajta előzetes bevizsgálás és engedélyeztetés nélkül az elmúlt évben már 600 hivatalos amerikai szerv, zömében rendőrségek kezdték el az applikációt használni; a felhasználók gyakorlatilag bárkit, akiről képet készítenek beazonosíthatnak a rendelkezésre álló brutális adatbázis jóvoltából. És ezt meg is teszik, így sem a civil aktivisták, sem a zsebtolvajok ma már nincsenek biztonságban, ellenük egyként bevethető rendszer, elég egy kattintás és már tudni lehet bárkiről, kicsoda is az illető, mi a neve, hol él, és, ami talán a legfontosabb, hogy milyen a kapcsolati hálója.
A gond az, hogy Clearview AI-t a hivatalos, állami szerveken kívül magán biztonsági cégek is elkezdték használni, ez pedig nem sok jóval kecsegtet.
Az arcfelismerő technológiák alkalmazása mindig is rendkívül ellentmondásos volt, nem véletlen, hogy a jelentősebb tech-cégek, így például a Google 2011-ben visszatartotta ezt a fejlesztést, mondván, ez a technológia egyértelműen alkalmas arra, hogy rossz célra használják fel.
A New York Times újságírója is majdnem pórul járt, amikor kutakodni kezdett a cég után. Amikor novemberben elkezdte vizsgálni a társaságot, a cég web címén egy üres oldalt talált, a cég székhelyeként egy nem létező manhattani címet tudott csak fellelni, a társaság egyetlen alkalmazottja a LinkedIn-en, egy értékesítési menedzser volt, aki ott „John Good” néven szerepelt. Később kiderült, hogy ez a személy valójában Ton-That, aki eszerint ezen a közösségi oldalon álnéven szerepelt.
A Clearview AI ez alatt az idő alatt egyetlen e-mailre sem válaszolt, a telefont nem vették föl. Miközben a cég a New York Times újságíróját válaszra sem méltatta és minden lehetséges módon próbált rejtve maradni, saját arcfelismerő applikációját felhasználva kutatni kezdett az amerikai zsurnaliszta után.
EU és a nagy tech-cégek is moratóriumban gondolkodnak
Brüsszel és a Szilícium-völgy rövid és hosszú távú szándékai csak ritkán esnek egybe, amikor a legújabb technológiák törvényi szabályozása kerül szóba, azonban az arcfelismerésre alkalmas fejlesztések esetén ezek – úgy tűnik – mégis találkozhatnak.
Az EU szabályalkotói és a Google egyik fő embere, Sundar Pichai ugyanabban az irányban keresi a probléma megoldását: Sundar Pichai ezen a héten kiállt a technológiai időleges moratóriuma mellett. Az EU is azt fontolgatja, hogy időlegesen tiltaná az arcfelismerő rendszerek alkalmazását a nyilvános helyeken, ez az AI-ről szóló uniós tervezetében a Financial Times értesülése szerint.
Ezen időszak alatt pedig az unió illetékesei felmérnék a technológia hatásait és azt is megnéznék, hogyan lehetne enyhíteni annak kockázatait. Ilyen típusú precedens már létezik az Egyesült Államokban is, San Francisco-ban és Oakland városában már betiltották az arcfelismerés használatát az állami szerveknél. Valamifajta, akár időleges szabályozás, akár moratórium bevezetése mindenképpen időszerű lenne, hiszen egyre többször hallunk a technológia visszaélésszerű alkalmazásáról, például a kínai Ujgur tartomány muszlin vallású lakosai ellen.
Az ideiglenes moratórium nem engedné meg a fejlesztők számára, hogy a technológiát még szofisztikáltabbá tegyék, az EU pedig időt nyerhet ez alatt az idő alatt, hogy a valóban adekvát szabályozáshoz kellő mennyiségű tapasztalati tény birtokába jusson. Noha az arcfelismerés nemzetbiztonsági okokból indokolt lehet, ahhoz nehéz érveket találni, hogy miért is engedélyezzék annak használatát például az üzleti életben.
Pedig az érzelmek felismerése, amely a technológia része, képes arra, hogy beazonosítsa az egyén hangulatát; ez egyértelműen jól jöhet akkor, ha kereskedőként, eladáskor a vásárló aktuális hangulatához igazodnánk, de arra is, hogy az államhatáron ki lehessen vele szűrni az ideges, és ezért rosszban sántikáló utasokat.
(A cikk a Financial Times és a The New York Times írásai alapján készült.)
Mindössze 1-2 forint a különbség. 
