A Der Speigel tekintélyes német magazin angol nyelvű cikkében arról értekezik, hogy a 2,8 millió német munkanélküli ellenére a német üzleti életnek nagy szüksége van új munkaerőre.

„A német gazdaság függ a bevándorlástól, az Európából jövőktől és a menekültjoggal érkezőktől is” – írja a lap.

A német lakosság ugyanis zsugorodik, öregszik, és egyre nehezebb megfelelő szakmunkásokat találni. Ráadásul ez a trend csak rosszabbodni fog a következő években. A lap vállalkozókat idéz, akik szerint csökkenteni kéne a bürokratikus akadályokat a külföldiek elhelyezkedése előtt. „Amikor egy menekült, vagy bevándorló munkát talál, az azt eredményezi, hogy kevesebbet kell kivenni a közös kasszából” – írják, a német költségvetésre utalva.

Vélemény: Hit kérdése, vagy a tényeké?

Úgy tűnik, a menekültek és bevándorlók problémája nem csak gazdasági és politikai ügy, hanem hit kérdése is lett, az egyik vagy másik tábor tagjait észérvekkel már szinte lehetetlen eltántorítani. Néhány, számokkal jól illusztrálható kérdésben cikkünkben ezt mégis megpróbáltuk. Valószínűleg jól csináltuk, erre utal, hogy meglehetősen sok szidalmat és vádat zúdítottak ránk a valamilyen oldalról elkötelezett olvasók.

Ami például Szíriát illeti, logikus hogy főleg a pénzesebbje jutott el Európába, ők valószínűleg a jól öltözött, szép telefonnal járó, eredetileg vagyonos, értelmiségi vagy vállalkozói múlttal rendelkező menekültek. Okunk van feltételezni, hogy nagy átlagban tehetséges, okos, szorgalmas emberek, ha a saját országukban jól boldogultak. (Német felmérések szerint kifejezetten magas a felsőfokú végzettségű személyek aránya a menekültek között.) Akinek nem volt pénze, az vagy otthon kellett maradjon, életveszélyben, nyomorban, éhezésben. Vagy valahol Törökországban, Libanonban vagy Jordániában nyomorog egy határszéli, sivatagszéli menekülttáborban, nagyon rossz kilátásokkal, részben a befogadó országok, részben az ENSZ menekültügyi szervezetének jóvoltából – pedig közöttük is lehet sok jó szakember, akiket Európa alkalmazni tudna.