A „mintaállamban” szerdán kamu elnökválasztást tartanak

A szerdai, előrehozott elnökválasztás előtt folyamatosan fokozódott az elnyomás a Kaszpi-tenger partján fekvő, dél-kaukázusi Azerbajdzsánban. Az Ilham Alijev elnökkel szembeni ellenzéket elhallgattatták, az emberi jogi aktivisták, újságírók és politikai ellenzékiek pedig nap mint nap lettek a rezsim haragjának áldozatai.

Azerbajdzsánban 1995 óta nem tartottak egyetlen szabad választást sem. A 2013-as elnökválasztáson például véletlenül már egy nappal korábban kihirdették a végeredményt. A 2015. novemberi általános választáson az ellenzék fontosabb pártjai már nem is voltak hajlandók részt venni, a külföldi újságírók pedig nem kaptak vízumot, hogy az eseményről tudósíthassanak.

Az országban jelenleg 254-en sínylődnek börtönben politikai okokból, közöttük szép számmal akadnak vezető ellenzéki politikusok. A hatóságok figyelemmel kísérik a sajtóban megjelent kormánykritikát is, vannak szerzők, akik egy-egy cikk megírása után kábítószer- vagy lőszerbirtoklás miatt kerültek rács mögé.

A mintaállam a középkort idézi

Budapest és Baku 2014 novemberében lépett stratégiai kapcsolatra, amelynek aláírásakor Orbán Viktor a parlamentben „mintaállamnak” nevezte Azerbajdzsánt. A kétoldalú barátság keretében egyébként 2014-ben közös emlékbélyeget adtak ki Budapesten Hejdár Alijev – a jelenlegi elnök apja – születésének 90. évfordulójára. Hejdár Alijev 1967-ben lett az azerbajdzsáni szovjet állambiztonsági szerv, a KGB vezetője, 1969-ben pedig az Azeri Kommunista Párt első titkára. Életében négyszer tüntették ki Lenin-díjjal.

Az azeri „mintaállam” közállapotai olyannyira rettenetesek, hogy mára Grúzia lett az azeri ellenzékiek és újságírók első számú menedékhelye. De még ez sem teljesen biztonságos, hiszen 2016-ban az azeri állambiztonság elhurcolt egy oda menekült újságírót.

Az etnikai tisztogatás Karabahban

Ilham Alijev több, mint húsz éve Azerbajdzsán köztársaság elnöke. Éppen az évfordulóra, tavaly ősszel elérte azt, amire ő és apja – akitől örökölte a tisztséget – a Szovjetunió összeomlása óta törekedtek: Hegyi Karabah, az örmények lakta enklávé Azerbajdzsán része lett. Alijev csapatai 2020-ban és 2023-ban két háborúban szétverték a nemzetközileg el nem ismert Hegyi Karabah Köztársaságot, és elűzték az ott élő örmény etnikumúakat.

Alijev ősszel, egy szellemváros hátterében élvezte ki győzelmét Sztyepanakertben. De mi jön most, az álom beteljesülése után?

A nacionalista retorikára utalva

Alijev népszerűsége Karabah "visszaszerzése" óta tovább nőtt. Valószínűleg ezért hozta előre egy évvel, éppen mára az elnökválasztást. A geopolitikai körülmények zavarosak; Azerbajdzsánnak mind a Nyugat, mind Oroszország udvarol, de az átlagosnál jobban függ a kegyeiktől és az árupiacoktól is. A sors gyors fordulatai nem zárhatók ki.

Az Örményország elleni győzelem nem fogja örökké a népszerűség kegyében tartani Alijevet, különösen, ha ezt nem követi társadalmi konszolidáció és gazdasági fellendülés otthon, és a várakozások csalódást okoznak. A kitelepítettek visszatérése a karabahi háború során 2020-ban visszafoglalt körzetekbe lassan halad, részben azért, mert ott nincs munkahely. A Karabah Azerbajdzsán államba való integrálásának "nemzeti eszméjét" – amely három évtizeden át mindent összetartott – le kell cserélni.

Az azerbajdzsáni megfigyelők szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan lehetne elérni. Tavaly ősszel Altaj Gojusov történész a Radio Liberty online szolgálatának kijelentette: semmi jele annak, hogy a rezsim feje elmozdulna az Örményország ellen irányuló éles hangnemtől. A háborús retorika volt az, ami Alijevnek éveken át sikert hozott, ezért egyelőre ragaszkodik hozzá.

Gojusov főként az úgynevezett Zangezur-folyosóra utalt: az Örményországgal szemben támasztott követelés, hogy Azerbajdzsánnak adjon egy ellenőrizetlen útvonalat Dél-Örményországon keresztül az azerbajdzsáni Nahicseván exklávéba.

Fenyegetések Örményországgal szemben

Feltűnő, hogy Alijev az elmúlt hetekben ismét egyre inkább hangsúlyozta ezt a követelést, és további területi követeléseket támasztott Örményországgal szemben. Az azerbajdzsáni televízióknak adott interjújában nem mutatott hajlandóságot arra, hogy kivonuljon a határ menti területekről, amelyeket Azerbajdzsán egy rövid, 2022 őszi fegyveres konfliktus óta ellenőriz.

Az a tény, hogy Alijev az interjúban részletesen hangsúlyozta Jereván állítólagos azerbajdzsáni örökségét, éppoly kevéssé segíti elő az Örményország és Azerbajdzsán közötti megbékélést, mint az, hogy Dél-Örményországot "Nyugat-Azerbajdzsánnak" nevezte. Karabah bekebelezése után Alijev egész Örményország felé fordítja figyelmét, hogy nacionalista álmait kielégítse.

Vitában a Nyugattal

Alijev kettős mércével vádolja a Nyugatot is. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének azon döntése januárban, hogy Azerbajdzsánt tagságát ideiglenesen felfüggeszti – mivel nyilvánvalóan nem teljesíti emberi jogi kötelezettségeit – csak megerősítette a bakui rezsimet a Nyugat-ellenességében. Pedig még 2022 nyarán Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke Alijevnél tett látogatásakor jelezte, hogy az EU kész újraértékelni a kapcsolatokat az autokratikus rezsimmel annak érdekében, hogy Azerbajdzsánból nyersanyagokat szerezzen be az Oroszországból már nem áramló földgáz pótlására.

Oroszország Ukrajna elleni háborúja tovább növelte Azerbajdzsán geopolitikai jelentőségét. Nemcsak a Nyugat volt az, amely kezdetben megpróbálta behálózni Alijevet. Oroszország is az elmúlt években közelebb került Bakuhoz, ugyanolyan mértékben, mint amilyen mértékben lehűltek a kapcsolatok a régóta közeli partner Örményországgal.

Ebben szerepet játszik Oroszország kapcsolata Törökországgal, Alijev legfontosabb támogatójával, valamint a nyugati szankciók megkerülésének lehetősége. Az elmúlt hónapokban Baku közeledést ért el Iránnal, amelynek feszült a viszonya Azerbajdzsánnal, nem utolsósorban az utóbbi látens területi követelései miatt.

Jövő ősszel az Alijev-rezsim ad otthont a következő nemzetközi klímakonferenciának. Az elnyomás nyilvánvalóan nem igazán rontja nemzetközi hírnevét. De az autokratának bizonyos mértékig újra kell találnia magát, hogy a karabahi diadal rejtett buktatói ne legyenek nagyobbak, mint az előnyök.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)