Hivatalosan tegnap ért véget a harmadik segélyprogram (ESM) Görögország számára, és ezzel a balkáni állam újra önállóan áll pénzügyileg a saját lábán. 2010 óta Athén 289 milliárd euró segélyhitelt kapott az államcsőd elkerülésére, amelynek mintegy 10 százalékát fizette eddig vissza. Az óriási segélyprogramok mit sem változtattak a görög államadósság csillagászati szintjén, amely jelenleg 323 milliárd eurón, azaz a görög GDP 180 százalékán áll.

A jövő emberei kivándoroltak

A 11 millió lakosú országból a gazdasági válság 2010-es kitörése óta 350-400 ezer, többnyire a 20-as, 30-as éveikben lévő görög vándorolt ki, többnyire más EU tagállamba. Ezek több mint kétharmada egyetemi végzettséggel rendelkezett.  Az elmúlt nyolc évben 18 000 orvos hagyta el hazáját, miközben mára 8 000 orvosi hely betöltetlen. Az ország egyharmada hivatalosan a szegénységi szint alatt él és a munkanélküliségi ráta – 19.5 százalék - a legmagasabb az eurózónában.

Az országban jövő szeptemberben tartanak általános választásokat és a kormány elmúlt évekbeni tevékenységének fő célja egy „tiszta” kilépés volt a nemzetközi hitelezők (Trojka) felügyelete és gyámkodása alól. A gördülékeny visszatérést a kötvénypiacokra azonban megnehezíti az olasz politikai válság, amely sötét árnyat vet Görögországra is. Valóban, Dél-Európa drámája újra és újra napirendre veszi az euró konstrukciós hibáit.

Az euró bűne

Hans-Werner Sinn szerint húsz évvel az euró hivatalos létrehozása után kevesen állíthatják, hogy a közös valuta egy sikertörténet, az első évtizedében például egy brutális hitelbuborékot kreált Dél-Európában. Sinn szerint az euró harmadik évtizedébe lépve szükséges kiemelni, hogy a hitelbuborék kipukkanásának következményeképpen mind Görögországot, mind Spanyolországot, mind pedig Portugáliát radikális szocialisták kormányozzák, akik nem sokra tartják a költségvetési fegyelmet. Mi több, az euró kényszerzubbonya jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy olasz hagyományos politikai centrumot is elsöpörte a népharag. 

Térségünkben Varsótól Szófiáig az újonnan csatlakozott EU-tagállamok is a legkülönfélébb módon fejezik ki meghátrálásukat az eurócsatlakozás folyamatától. Túl nagy lett a megrettenés a görög folyamatok láttán. Egyes források szerint az észteknek 800 millió eurója ragadt a görög válság kezelésében. Ez az összeg az apró balti ország egy éves GDP-jének 4,2 százaléka. Kis híján annyi pénzt adott Észtország a görög válság rendezésére, mint amennyit maga költ az oktatásra, vagy dupla annyit, mint évente védelmi kiadásokra költ, miközben a feszültség Moszkvával továbbra is tapintható.

Külpolitikai kihívások

Káncz Csaba

A görög pénzügyi válságnak külpolitikai kihatásai is lettek, különösen miután Peking félmilliárd euróért megvásárolta a legnagyobb görög kikötőt Pireuszban. Hogy ez hová vezethet, az megmutatkozott már 2016-ban, amikor is az EU tervezett nyilatkozatát a Dél-Kínai-tenger ügyében – főként magyar és görög követelésre – felvizezték, pedig három napig folyt a vita, hogy keményen oda kell szólni Pekingnek. Ám a közlemény végül meg sem említette Kínát.

A török revansizmus is komoly pénzügyi teher a görögök számára. Márpedig az 1970-es évek óta zajló fegyverkezési verseny egy fontos oka annak, hogy mára Athén csődbe jutott.  Erdogan elnök az utóbbi időszakban megkérdőjelezi az 1923-as Lausanne-i békében lefektetett határokat. „Ha az a békeszerződés nem lenne, akkor ma Törökország nem 780 ezer négyzetkilométer nagyságú lenne, hanem 4 millió”, hangsúlyozza a török elnök.

Káncz Csaba jegyzete