A Talibán kedden megalakította kormányát – 3 héttel azután, hogy elfoglalta a fővárost, és 3 nappal azután, hogy a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) vezetője látogatást tett Kabulban. Felépítését tekintve az afgán hatalom struktúrája hasonló az iránihoz. A Talibán legfőbb vallási vezetője – Hibatullah Akhundzada mullah – egyben az ország legfőbb ura, noha nem tagja a kormányzatnak.
Borzalmas névsor
Az új ügyvezető Talibán kormány nem engedett sorai közé más politikai alakulatot, sem a gyengébb nem képviselőjét, ellenben hemzsegnek közöttük az ENSZ szankciós listáján fellelhető és a kubai Guantanamó bázison korábban fogvatartott terroristák. A 33 tagú kormányban csak 3 nem-pástu nemzetiségűt találunk: 1 üzbéget és 2 tádzsikot.
A miniszterelnök az a Mohammad Hasszán Akhund mullah lett, aki 20 éve utasítást adott a 6. századi, hegyoldalba vájt, csodálatos Buddha szobrok felrobbantására. A megbízott belügyminiszter az az FBI által körözött Serajuddin Haqqani, akinek az apja 2008-ban felrobbantotta a kabuli indiai nagykövetségét, 58 ember életét kioltva. Közegészségügyi és/vagy népjóléti tárca egyszerűen nincsen a kormányban.
Pakisztán keze
Perifériára került a Talibán azon szárnya, amely Katarban az elmúlt években tárgyalt a nemzetközi közösséggel. Domináns lett viszont a pakisztáni hadsereghez és titkosszolgálathoz (ISI) közel álló Hakkani Hálózat terroristái. A kabinet 3 tagja korábban a Guantanamói börtön lakója volt, köztük a hírszerzés megbízott igazgatója, Abdul Haq Wasiq is.
Az ISI először segített a Talibán létrejöttében, aztán menedéket adott számukra pakisztáni területen – amikor 2001-ben kikerültek a hatalomból –, és végül az elmúlt két évtizedben támogatta katonai térnyerésüket Afganisztánban.
Kétélű kard lehet
Az új Talibán kormány tehát stratégiai győzelem Pakisztán számára. De ha Iszlámábád nem kezeli megfelelően az új geopolitikai felállást és az iszlamista militáns proxi kormányt, akkor az keményen visszacsaphat és destabilizálhatja a pakisztáni belpolitikát. Az egy dolog, hogy a pakisztáni mélyállam hatalomra segítette a Talibánt – de az egy teljesen másik, hogy ez a szedett-vedett, tanulatlan társaság hogyan lesz képes az ország vezetésére.
Az amerikai csapatok kivonulásakor az Al-Kaida kijelentette, hogy folytatni kell a globális dzsihádot az iszlám földek felszabadítására. A nyilatkozat megemlítette a részben Indiához tartozó Kasmírt, de az Oroszországhoz tartozó Csecsenföldet és a Kínához tartozó Hszingcsiangot nem. Márpedig, ha afgán területről a pakisztáni mélyállam irányítása alatt levő terrorcsoportok támadást intéznek az indiai fennhatóság alatt lévő Kasmírban, akkor az a két nukleáris államot a háború szélére sodorja.
Ez egyben azt is jelentheti, hogy Pakisztán már szilárdan a Peking-Moszkva tengely részének tekinti magát. A Kreml természetesen rendkívül örülne, ha az új felállásban a közép-ázsiai államok Afganisztánon keresztül kijutnának Pakisztán kikötőihez.
Az indiai frusztráció
India önmagát érzi az utóbbi hónap legnagyobb vesztesének. Az elmúlt két évtizedben 3 milliárd dollárt fektetett be Afganisztánban és jelenleg még működő nagykövetsége sincsen Kabulban. 2015-ben adták át az afgán parlament új épületét Narendra Modi indiai miniszterelnök jelenlétében, amelyet 90 millió dolláros indiai támogatásból építettek.
India olyannyira kihagyva érzi most magát, hogy Modi augusztus 24-én Putyin elnököt hívta fel telefonon, hogy segítségét kérje az elszigeteltség feloldására, de áttörést nem ért el a Kreml uránál. Több, mint figyelemreméltó, hogy egy napra rá Putyin a pakisztáni miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetést, amely során megegyeztek az afgán fejlemények koordinálásában.
De ha továbbra is sarokba szorítva érzi magát, akkor az indiai mélyállam elkezdheti támogatni „Pastunisztán” létrejöttét, amely egyszerre destabilizálná Afganisztánt és Pakisztánt. Ez nem az első eset lenne, hogy Pakisztán egy része leválik: 1971-ben Pakisztán keleti része távozott, létrehozva Bangladest. Valóban, az elmúlt napokban már 2 pakisztáni katonát megöltek szélsőségesek az afgán határon.
Az indiai vereség felerősítette a belső kritikákat Új-Delhi geopolitikai stratégiájáról. Egy szakértő szerint India mindent az USA-szövetségre tett föl a QUAD tagjaként és ezzel elvesztette a lehetőségét, hogy az eurázsiai földrész szövetségében labdába rúgjon.
Kína, Oroszország, Irán, Törökország és Pakisztán eközben egyre szorosabbra zárja gazdasági és stratégiai partnerségét a régióban
– érvel Bim Bhurtel, egy nepáli agytröszt vezetője.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
