|
Angola 2011 novemberében ajánlott pénzügyi segítséget az államadósság-válsággal küzdő volt gyarmattartójának, Portugáliának. A The Economist nemrég "reményteli kontinensnek" nevezte Afrikát, miután éveken keresztül épp a reménytelen jelző ragadt a földrész nevéhez. Több mint egymillió kínai él az afrikai falvakban és városokban; egyre több világmárka veti meg a lábát, és egyre erősebb a középosztály. A fiatal afrikaiakban túlteng a vállalkozó szellem, a legtöbb országban egyre inkább vállakozásbarát a gazdasági környezet, miközben a korrupció fokozatosan visszaszorul.
Mindazonáltal Afrika sincs leválasztva a világgazdaságról, kereskedelmi partnerei közül többen küzdenek nehézségekkel, ami veszélyezteti a fenntartható fejlődést. A kontinens továbbra is az ásványalapú gazdaság teljesítményétől függ, ami komolyabb kereskedelmi sokk veszélyével fenyeget. A fellendülő gazdaságról szóló statisztikai adatok nem feledtetik a sztrájkokat, a felkeléseket és más tiltakozó akciókat, amelyek a továbbra is meglévő gazdasági egyenlőtlenség egyenes következményei. Emellett Afrika összetett, számos részre tagolódó, multikulturális világ: ami működik Nigériában, nem biztos, hogy Kenyában is megfelel majd.
Ennek ellenére a - durván egymilliárd fős - afrikai piacok vonzó befektetési terepet jelenthetnek a külföldi tőkének. A következő években a kontinensnek nagyjából 50 milliárd dollárnyi beáramló tőkére lenne szüksége, hogy teljesíteni tudják a kitűzött fejlődési célokat; emellett szüksége lesz a nemzetközi közösség támogatására is a szegénység, a betegségek és az éhezés elleni küzdelemben is.
Az afrikai gazdaságok bővülnek, az elmúlt évtizedben milliók kerültek a középosztályba. Az afrikaiak iPadeket és Porschéket is vásárolnak, vállalataik világszerte megvetik lábukat. Ndubuisi Ekekwe szerint a legígéretesebb területek a befektetések számára az alábbiak lehetnek:
Energiaipar: miközben számos fajta energiaforrás (például nap, olaj, víz, gáz) áll rendelkezésre a világban, a legtöbb afrikai számára továbbra sem biztosított a megbízható energiaellátás. A kihívást a költséghatékony, hosszú távon megtérülő projektek indítása jelenti a kiszámíthatatlan politikai közegben - egyszerűen túl kockázatos ebbe a szektorba pénzt fektetni.
Ásványi anyagok: ahogy a világgazdaság talpra áll, a kereslet növekedésével az afrikai ásványi anyagok (mint a nyersolaj és az arany) továbbra is fontos szerepet tölt be a globális gazdaságban. A kitermelésbe és feldolgozásba történő befektetés a jövőben is jövedelmező lehet.
Mezőgazdaság: Afrika népe jó minőségű, művelhető földön éhezik. A kontinens importál, miközben maga is képes megtermelni elegendő élelmiszert a lakosság ellátására. A probléma a tartósítási eljárások hiányában rejlik, ami miatt rengeteg élelmiszer kerül szemétre a rekordszintű betakarítások után. Az élelmiszertermelés, -feldolgozás és -tartósítás továbbra is jövedelmező iparágak lesznek.
Technológia: Afrika eddig nem vonzotta a kutatás-fejlesztési központokat, a hi-tech üzemeket. A következő években a különböző helyi piacok között differenciáló vállalatok erős versenyelőnyre tehetnek szert - ez alól Afrika sem kivétel.
A szerző szerint 4 dolog hajtja majd az afrikai gazdaságot ebben az évtizedben.
Afrikai diaszpórák: A nemzetközi hálózatokban világszínvonalú készségeket elsajátító diaszpórák állnak a fenntartható afrikai fejlődés élére. Ahogy a világgazdaság talpra áll a recesszióból, úgy növekszik majd befolyásuk.
Oktatás: az oktatás gyenge láncszem a kontinens fejlődésében. Az alacsony megtérülés miatt nem érkezik komolyabb külföldi befektetés a szektorba, de néhány afrikai kormány keményen dolgozik ennek megváltoztatásán.
Belkereskedelem: a gyarmati időkből megmaradt kereskedelmi útvonalak jelentősége csökken, ahogy az országok egyre gazdagabbak lesznek, és döntéseiket kizárólag piaci szempontok alapján hozzák meg. Például Kamerun Franciaország helyett Dél-Afrikát is választhatja bizonyos élelmiszeripari ügyletekben.
Infrastruktúra: bár a regionális gazdasági együttműködések nem vezettek monetáris unió létrejöttéhez, Afrika előnyt kovácsolhat a különféle gazdaságok integrációjából, és sokat tanulhat az eurózóna válságából, amikor felállítja saját közösvaluta-programjának stratégiáját. A létrejövő szabadkereskedelmi területek egyebek mellett az infrastruktúra korszerűsítésében is nagy szerepet játszhatnak.
A legnagyobb rizikófaktor az afrikai gazdasággal kapcsolatban a politikai rendszer - az új kormányok felmondják az előzőek által megkötött bányászati és bérleti szerződéseket. A kontinens komoly problémákba ütközhet, ha nem készül fel a nyersanyagok után elkövetkező világra. Afrikának a tudásalapú gazdaság felé kell elmozdulnia; az új iparágak alulfinanszírozottak maradnak, rendkívül ritka a jól teljesítő induló vállalkozás.
Afrika nyitott az üzletre, a jövő globális vezetőinek meg kell érteniük a kontinensben rejlő lehetőségeket és kockázatokat is. Afrika a dollármilliárdos profit lehetőségét is magában hordozza, de ami még fontosabb, hogy egy erős és fenntartható Afrika lehet a globális vezetők következő generációjának legjelentősebb hagyatéka - írja Ndubuisi Ekekwe.
Ez a „gig economy.” 
