A diktátor szó – valljuk be, joggal, nagyon erős negatív felhangot hordoz magával, hiszen a történelmi elődök tevékenysége nem sok okot adott más véleményre. De mi van akkor, hogyha az ország lakossága rajong az egypártrendszert vezető elnökért? A nemzetközi megfigyelők most ezen törik a fejüket a közép-amerikai ország kapcsán.
A szavazatok mindössze 70 százalékának összeszámlálása elég volt ahhoz, hogy senkiben se maradjon kétség Bukele népszerűségét illetően: az újraválasztott elnök már ekkor a voksok 83 százalékát megszerezte, így a végeredmény megszületése előtt, feleségével oldalán kihirdette a győzelmét.
Leszámolás
Bukele először a főváros, San Salvador polgármestereként robbant be a köztudatba, 2019 óta pedig az ország elnöke. Nem titkoltan egyengette saját útját a de facto egypártrendszer felé, hiszen például az ország alkotmánybíróságát is saját embereivel töltötte fel, valamint olyan határozatot fogadtatott el, amely lehetővé tette újraválasztását – ez a korábbi elnökök esetében nem volt opció.
A Washington Post cikke szerint megdöbbentő népszerűsége egy kritikus kérdésen múlik: 2019-es hatalomra kerülése óta átfogó leszámolást indított a bűnbandák és kartellek ellen. A betonkemény megközelítésnek megvan az eredménye, hiszen az ország egykoron világelső gyilkossági rátái jelentősen lecsökkentek, és Salvador a régió egyik legbiztonságosabb országává vált.
Túlkapások
A kritikusok azonban rámutatnak a túlkapásokra, köztük arra is, hogy az ország törvényhozása két éven át rendkívüli felhatalmazást adott Bukele számára a bűnözés elleni küzdelemhez. A kormány a vészhelyzeti hatalmat arra használta, hogy több mint 72 000 gyanúsítottat börtönözzön be – ezzel az ország a világ legmagasabb elzárási arányával rendelkezik – teszi hozzá a cikk. Akár 900 vádlottal szemben is tömeges bírósági eljárásra kerülhet sor, jogvédők szerint sokakat önkényesen tartóztattak le. Azt, hogy az aggodalom valós, mutatja, hogy a kormány már elismert néhány hibát, és mintegy 7000 embert szabadon engedett.
A világ legmenőbb diktátora
A 42 éves Bukele lazán kezelte az aggodalmaskodókat, akik közt például a Biden-kormány tisztviselői is feltűntek, kifejezve azon véleményüket, hogy a 2021-es bírósági döntés, amely megnyitotta az utat Bukele második ciklusa előtt, aláássa a demokráciát. A sokak által csak elbűvölően tiszteletlennek tartott Bukele erre átírta Twitter bemutatkozását – átkeresztelve magát a „világ legmenőbb diktátorának”.
A salvadoriak túlnyomó többségét ez nem érdekelte, inkább arra a populista ígéretre voksoltak, amelyet győzelmi beszédében is megerősített az elnök: szétzúzná a gazdasági stagnálást, korrupciót és a szegénységet hozó, bukott status quót.
Ez lesz az első alkalom egy országban, hogy csak egy párt létezik egy teljesen demokratikus rendszerben – ujjongott Bukele az ünneplő tömeg előtt vasárnap este, hozzátéve, hogy az ellenzéket porig rombolták. Ezt az állítást egyébként nehéz vitatni.
Salvador hagyományos bal- és jobboldali pártjai, amelyek létrehozták azt a vákuumot, amelyet Bukele először 2019-ben töltött be, továbbra is romokban hevernek – jegyezte meg az Associated Press. A mintegy három évtizeden át felváltva hatalmon lévő konzervatív Nacionalista Köztársasági Szövetség (ARENA) és a baloldali Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) alaposan lejáratódott saját korrupciójuk és eredménytelenségük miatt – teszi hozzá a cikk.
Bukele a választást népszavazásnak minősítette arról, hogy miként működnek a dolgok egy olyan társadalomban, amelyet az évtizedek óta tartó erőszak traumatizált – az elsöprő győzelem pedig úgy tűnik, őt igazolja.
Veszélyes példa
Salvador csupán egy ország, 6,3 milliós lakosságával egyáltalán nem számít jelentős méretűnek. Bukele elképesztő sikere azonban intő jel lehet nemcsak a régiónak, hanem a nagy nyugati demokráciáknál.
A Washington Post fejlődő és a fejlett országokban egyaránt történelmi próbatétel előtt állnak a demokráciák. A közvélemény-kutatások szerint a választók, különösen a fiatalok körében egyre nagyobb a közömbösség, és egyre nagyobb a kiábrándultság magából a liberális demokrácia eszméiből. Tyler Mattiace, a Human Rights Watch kutatója így foglalta össze a jelenséget:
egyre inkább elutasítják a demokrácia és az emberi jogok alapelveit, és egyre többen támogatják a tekintélyelvű populizmust azok körében, akik úgy érzik, hogy ezek a liberalizmus alapelvének számító tételek cserbenhagyták őket.
Erre már érdemes felfigyelni. 
