Jelentősen megnőtt a zsidókat ért inzultusok és támadások száma Franciaországban az Izrael és a Hamász szélsőséges iszlamista szervezet közötti háború kiújulása, október 7-e óta.
Október végéig mintegy 500 esetre derült fény, ezek között halálos fenyegetések éppúgy vannak, mint fizikai támadások vagy éppen antiszemita graffitik. Egyes csoportok a zsinagógák előtt kiabáltak fenyegetéseket, Carcassone-ban egy stadion falára pedig azt graffitizték fel ismeretlenek, hogy „zsidót ölni kötelesség.”
Kiürült utcák
A francia belügyminisztérium válaszul fokozott rendőri és katonai jelenlétet rendelt el a zsidó iskolák, valamint vallási és közösségi helyszínek környékén. A Párizs közeli Sarcelles-ben például katonák felügyelik az oktatási intézményeknél, ahogy a szülők hozzák és viszik a gyerekeiket, derül ki a Politico helyszíni riportjából.
A kisváros nagyrészt zsidók lakta negyedében, a máskor nyüzsgő “Kis Jeruzsálem”-ben most csendesek az utcák, csak járőröző, fegyveres katonákat látni. A helyiek antiszemita támadásoktól tartva csupán akkor mozdulnak ki, ha szükséges, a kávézók és éttermek elvesztették törzsvendégeiket.
“Az emberek félnek, sokkos állapotban vannak. Felére csökkent a forgalmam. Eltűnt a nyüzsgés az utcákról, senki sem sétálgat csak úgy." – mondta a lapnak Alexis Timsit, egy kóser pizzeria vezetője.
A helyiek remélik, hogy a háború nem tart majd sokáig. “Próbálom nem mutatni a lányaimnak, hogy félek” – teszi hozzá egy helyi lakos. Szerinte egyfajta pánik lett úrrá rajtuk október 7-e, a Hamász támadása után, volt olyan nap, hogy a szülők nem engedték iskolába a gyerekeiket.
Izrael és az Egyesült Államok után Franciaországban van a legnagyobb, mintegy félmilliós zsidó közösség, ugyanakkor itt él az egyik legnagyobb muszlim közösség is Európában.
A félelem tehát korántsem újdonság az ottani zsidó közösség számára, amely a 2015-ös iszlamista terrortámadások után fokozottan óvatossá vált és az is maradt.
Törékeny béke
A mostani háború ismét veszélybe sodorja az elmúlt évek törékeny békéjét Sarcelles-ben (és hasonló településeken), amely Franciaország egyik legszegényebb városa, és ahol több ezer zsidó él észak-afrikai származású muszlimok szomszédságában, akik a palesztinokkal azonosulnak.
Alexis Timsit pizzériáját a néhány hónappal ezelőtti zavargások idején már kifosztották. Igaz, annak nem volt antiszemita háttere. Az akkori tüntetések azért törtek ki, mert egy rendőr lelőtt egy bevándorló tinédzsert.
2014-ben, az izraeli hadsereg gázai offenzívája idején ugyanakkor már antiszemita jellegű zavargásokra került sor, akkor a demonstrálók (mintegy bosszúból) zsidó boltokra támadtak rá. Timsit szerint „elég egy szikra ahhoz, hogy ismét belobbanjon a dolog.”
Szakértők úgy vélik, hogy a franciaországi zsidók elleni támadások száma a 2000-es évek elején, a második intifáda idején kezdett erősödni, amikor a palesztinok fellázadtak az izraeli megszállás ellen.
„Minden egyes alkalommal, amikor belobban a Közel-Kelet, növekszik az antiszemita támadások száma”, mondja Marck Hecker, az IFRI think tank izraeli-palesztin konfliktussal foglalkozó szakértője.
Emiatt a francia hatóságok ilyenkor megerősítik a zsidó iskolák és a zsinagógák védelmét, számos francia zsidó pedig egyes kerületekben már nem mer kipát hordani.
Ráadásul már nem csak fenyegetésekről vagy kisebb támadásokról van szó, az ott élő zsidók több alkalommal terrorakciók célpontjai is lettek. 2012-ben három gyereket és egy rabbit lőtt agyon egy, az Al-Qaida iszlamista terrorszervezetnek hűséget fogadó férfi egy toulouse-i zsidó iskolánál, 2015-ben pedig négy embert gyilkoltak meg egy Párizs környéki kóser szupermarketben. A félelmek szerint a mostani háború a szélsőséges iszlamistákat is aktivizálhatja Európában.
Pozitív példák
Patrick Haddad, Sarcelles polgármestere ugyanakkor nem látja ennyire borúsan a jövőt. Szerinte urai a helyzetnek, a településen pedig egyetlen antiszemita támadás sem történt október 7-e óta.
Úgy véli, hogy a helyi muszlimok és zsidók között béke van.
Sőt, többen büszkék arra, hogy más vallásúakkal is barátságokat ápolnak.
„Vannak muszlim barátaim, jól kijövünk”, mondta a lapnak egy helyi zsidó. Egy Tunéziából érkezett muszlim pedig arról beszélt, hogy részben hasonló a kultúrájuk, sok ottani zsidó ugyanis szintén Tunéziából érkezett, az ő családja pedig tiszteli a zsidókat. Igaz – tette hozzá –, sokan dühösek Izraelre.
