„Most tértem vissza a Gázai övezetből. (…) A tragédia méretét tekintve példa nélküli. A hely túlzsúfolt volt, a gyötrelem nagysága és a higiéniai körülmények felfoghatatlanok. (…) A gyerekek egy korty vizért és egy szelet kenyérért könyörögtek. Mindenki azt kérte, hogy legyen végre tűzszünet. Hogy legyen vége ennek a tragédiának.”
Az egyik legszomorúbb nap
A fenti idézet nem egy Hamász-propagandából származik, hanem az ENSZ palesztinokat segélyező szervezete (UNRWA) vezetőjének beszámolójából. Philippe Lazzarini szerdán látogatta meg az egyiptomi-gázai határnál fekvő Rafah egyik, a szervezet által fenntartott iskoláját, amely jelenleg – mint megannyi iskola és kórház szerte a Gázai-övezetben – óvóhelyként működik: palesztinok tömegei keresnek itt menedéket a folyamatos izraeli légicsapások elől.
„Ez volt pályafutásom egyik legszomorúbb napja. A gázai emberek számára az UNRWA maradt az egyetlen mentőöv a túléléshez. A piacok üresek, a víz, az élelem, a gyógyszer és az üzemanyag kifogyóban van", írja Lazzarini.
"Segélykiáltásaink süket fülekre találnak. Már régen szükség lenne humanitárius tűzszünetre. Anélkül még több embert fognak megölni, az életben maradtak pedig további veszteségeket szenvednek el, és ez az egykor élettel teli társadalom örökre gyászba borul.”
Persze, ez csak az érme egyik oldala. Tudjuk, hogy az övezetet uraló Hamász milyen brutális terrortámadást követett el október 7-én. Fesztiválozók és kibuclakók, nők és gyerekek bestiális lemészárlása döbbenetes és nyilván semmivel sem igazolható, az évtizedek óta tartó megszállással és elnyomással sem. (Anno készítettünk is egy interjút egy izraeli lakossal arról, hogy miként élik meg mindezt az ottaniak.)
És egyértelműen el kell ítélnünk például a dagesztáni antiszemita hajtóvadászatot is, amely során emberek tömege pusztán származása miatt akart rátámadni a Tel-Avivból érkező járat utasaira.
Apokalipszis most
Egy szörnyűség azonban nem igazolhatja más szörnyűségek elkövetését. Márpedig a folyamatos izraeli bombázások és a még mindig csak kis részben feloldott, vízre, élelmiszerre, gyógyszerre és üzemanyagra kiterjedő izraeli blokád katasztrofális, emberhez méltatlan helyzetbe hozza az ott élő civileket, derül ki az ottani segélyszervezetek és civilek beszámolóiból.
Fertőzött vizen és rohadt élelmiszeren élő emberek, halott gyereküket lebombázott házaik mellett sirató anyák, robbanásokban leszakadt testrészek, halál és pusztulás – ez most a gázai valóság. Szörnyű, de kötelességünk beszélni róla.
Az, hogy Nagy-Britannia és a világ vezetői megengedik a palesztin civilek, köztük gyerekek legyilkolását, „az emberiség szégyenfoltjaként” fog bevonulni a történelembe, mondta nemrég egy brit orvos, aki családjával együtt rekedt az övezetben.
„Amit a kollégáktól kapott képeken látunk, az egy apokalipszis, teljesen felfoghatatlan” – véli Brenda Kelly brit orvos, aki számos alkalommal járt az övezetben, és most is kapcsolatban van az ottani kórházakban dolgozókkal.
Az összeomlás szélén álló kórházakból érkező képek annyira sokkolók, hogy egy részüket nem hozza nyilvánosságra.
Gondoljunk csak bele: az izraeli hadsereg saját közlése szerint több mint 11 ezer (!) célpontot támadott a Gázai övezetben, amely harmadával kisebb Budapestnél. Bár hivatalosan „terrorista célpontokat” vett célba, valójában lakóházak tömegeit is lebombázta arra hivatkozva, hogy terroristák rejtőznek bennük. Támadott már menekülttáborokat, óvóhelyekké vált iskolákat és egészségügyi intézményeket is. Múlt heti adat szerint a házak 45 (!) százaléka megsemmisült vagy károsodott.
Az ENSZ humanitárius ügyeket koordináló hivatalának (OCHA) csütörtöki adatai szerint 9061 palesztin vesztette életét a bombázásokban, köztük 3760 gyerek, 2326 nő, 460 idős korú, 135 egészségügyi dolgozó és 67 UNRWA-munkatárs.
Egész családok tűntek el a Föld színéről egyik pillanatról a másikra.
Izraeli oldalon mintegy 1400 a halálos áldozatok száma az OCHA statisztikája szerint, közülük 31 gyerek.
Lehet persze mondani, hogy a Hamász uralta övezetből érkező adatokat fenntartásokkal kell kezelni. Ugyanakkor az ENSZ és a segélyszervezetek is elfogadják ezeket, és a gázai adatok korábbi válságok idején is valósnak bizonyultak. A gázai áldozatok név szerinti listája online elérhető, és becslések szerint több ezren lehetnek még a romok alatt.
Háborús bűnök
Az izraeli vezetés, élén Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel, azt állítja, hogy nem a civileket támadja, hanem a Hamászt akarja felszámolni, és a nemzetközi jog keretein belül jár el. Nemzetközi emberi jogi szervezetek, a Human Rights Watch és az Amnesty International ugyanakkor már megcáfolták ezt: értékelésük szerint a Hamász mellett az izraeli kormány és a hadsereg is háborús bűnöket követ el.
Sőt, ENSZ-szakértők már október 19-én arra figyelmeztettek, hogy fennáll a népirtás veszélye. Craig Mokhiber, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának a New York-i vezetője pedig a napokban már a népirtás tankönyvi példájának nevezte a gázai vérontást, és lemondott a posztjáról.
A Nyugat eddig mégsem tett komolyabb lépéseket a tragédia megállítására, a folyamatos utcai tiltakozások és a közvélemény erősödő nyomása ellenére sem.
A nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, továbbra sem hajlandók tűzszünetre felhívni, néhány kisebb európai ország (Skócia, Írország) és az ENSZ erőteljesebb tiltakozása pedig éppúgy nem hatja meg az izraeli vezetést, mint az, hogy Chile, Kolumbia, Bolívia és Jordánia tiltakozásul már hazarendelte Tel-Aviv-i nagykövetét.
A Nyugat nem veszi észre, hogy a hitelessége a tét – miközben mindig emberi jogokról papol, most nem tesz érdemben gyerekek és nők tömegeinek legyilkolása ellen.
Fülsüketítő csend
Igaz, tőlünk nyugatra és a világ számos más részén legalább megmozdult valami. Magyarországon viszont fülsüketítő a csend (tisztelet a kevés kivételnek).
Szégyen, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, a magát keresztény-konzervatívnak mondó kormány egy szóra sem méltatta a gázai civil áldozatokat az elmúlt csaknem négy hétben.
Szégyen, hogy összemossák az antiszemitizmust a jogos Izrael-kritikával, és terror pártinak bélyegeznek mindenkit, aki civilek legyilkolása miatt tiltakozik, valamint az is, hogy Magyarország nemmel szavazott a tűzszünetre felhívó határozatra az ENSZ múlt heti közgyűlésén, erős kisebbségben maradva a világ országai között – 179 ország közül mindössze 14 (!) voksolt nemmel.
De szégyen az is, hogy míg például a brit, az ír és a spanyol baloldal tiltakozik a gázai vérontás ellen, addig a magyar baloldal vezetői hallgatnak.
Hol van legalább egy magyar Jeremy Corbyn?
Szégyen egyes, kormánypárt által megszállt vagy megszelídített és egyéb médiumok hallgatása, képmutatása és szelektív híradása. Mint ahogy az is, hogy miközben Londontól Washingtonig, Belgrádtól Varsóig ezrek, tízezrek, százezrek vonulnak utcára a tűzszünetért (és többségében nem a Hamászért!), addig Magyarország úgy tesz, mintha a gázai tragédia nem is létezne. Itthon még tüntetni sem lehet.
Nem Izrael- vagy palesztin pártinak kell lenni, hanem humanistának. Aki hallgat, bűnrészes. Vagy ahogy António Guterres, az ENSZ főtitkára írta: „Mindenkinek vállalni kell a saját felelősségét. Ez az igazság pillanata. A történelem majd ítéletet mond felettünk.”
Sikeresen indították a Szarmat rakétát. 
