Oroszország ukrajnai inváziója olyan geopolitikai eltolódásokat eredményezett, amelyekben Nyugat-Európa már csak támogató szerepet játszik. Európa meggyengülése és marginalizálódása a mostani közel-keleti konfliktussal még inkább látványossá válik.

Az EU keresi a szerepét

A kérdés Európa számára az, hogy milyen szerepet játszhat - ha egyáltalán játszhat - a Közel-Kelet jövőjében. Az elmúlt hetek uniós diplomáciájának legfőbb eredménye az volt, hogy a blokk saját megosztottságát tárta fel. A békecsúcs összehívása szép és jó, de a vezetőknek a retorikát tettekkel kellene alátámasztaniuk.

A 27 tagú tömb mindig is nehezen tudott egységes külpolitikát kialakítani, tekintettel a különböző nemzeti érdekekre. A vezető EU-tagállamok ugyanis nem különösebben érdekeltek abban, hogy külpolitikájukat, vagy akár katonaságukat nemzetek feletti szinten egyesítsék.

Ahelyett, hogy "geopolitikai" erőközponttá alakult volna, amelyet Ursula von der Leyen bizottsági elnök 2019-es hivatalba lépésekor ígért, az EU globális befolyása egyre csökken, mivel képtelen katonai erőt kivetíteni a növekvő globális instabilitás idején.

Mély megosztottság

Az EU hagyományosan tagja az úgynevezett „Kvartettnek” (az ENSz főtitkárával, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal együtt), amely 2002-ben alakult azzal a céllal, hogy az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldására törekedjen, amelyről a tagállamok között konszenzus van. A Kvartett még egy rövid ideig tartó, a Palesztin Hatósággal együttműködő határmenti segítségnyújtási missziót is telepített Rafahba, ám azt 2007-ben felfüggesztettek.

Mégis, az október 7-i Hamász támadásokkal kapcsolatos közös EU-s álláspont kialakítása korántsem volt magától értetődő. Milyen közös ponton áll Svédország - amely 2014-ben elismerte Palesztinát államként, még akkor is, ha a jelenlegi kormány kritikusan viszonyul ehhez a döntéshez - Magyarországgal vagy Csehországgal, amelyekről rendszeresen az a hír járja, hogy a 2018-as amerikai döntés nyomán Jeruzsálembe költöztetik nagykövetségüket?

Az EU nemzeti kormányai közötti politikai különbségeken túl az európai országok közelmúltbeli történelme is alakítja a konfliktus olykor gyökeresen eltérő megítélését: összeegyeztethető-e Németország álláspontja azon Írországéval, ahol az embereket a palesztin ügy saját nemzeti felszabadító harcukra emlékezteti, és ahol a kormány szeptember végén bejelentette, hogy Palesztina elismerésére készül?

Ezen túlmenően a kérdés belpolitikai vonatkozásai tagállamonként eltérőek. A társadalmi széttöredezés veszélyét nagyon komolyan veszik az olyan országokban, mint Franciaország, ahol Európa legnagyobb zsidó közössége él, köztük sok francia-izraeli kettős állampolgárral, és jelentős számú muszlim állampolgárral. Valószínűleg ezek az eltérő nézőpontok magyarázzák, hogy Franciaország, Németország és Olaszország miért adott ki nyilatkozatot az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával együtt - amelyhez később Kanada is csatlakozott -, ahelyett, hogy az EU-val közös nyilatkozatra szorítkoztak volna.

In #Paris, the police are dispersing a demonstration in support of #Palestine. pic.twitter.com/m9QJ2Y1H5Y

— Voice of Europe (@V_of_Europe) October 12, 2023

Az európai egység próbája

Az EU régóta a palesztin területek legnagyobb adományozója, és a kezdeti bizonytalanságok után október 14-én az Európai Bizottság bejelentette a Gázának nyújtott humanitárius segély megháromszorozását (75 millió euró). A rafahi átkelő megnyitása ellenére azonban továbbra is nehézkes a hozzáférés és a szállítás.

Ennek eredményeképpen a "humanitárius szünet" gondolata - amelyet először Brazília vetett fel az ENSz Biztonsági Tanácsának egy határozattervezetében, amelyet az USA elutasított, mielőtt Borrell aktívan támogatta volna - bekerült az európai vitába. Az Európai Tanács legutóbbi következtetései utalnak erre a szünetre, amikor "folyamatos, gyors, biztonságos és akadálytalan humanitárius hozzáférésre és arra szólítanak fel, hogy minden szükséges intézkedés révén - beleértve a humanitárius folyosókat és a humanitárius szükségletekre vonatkozó szüneteket is - a segítség eljusson a rászorulókhoz".

Mégis, Borrell optimizmusa a tűzszünet "növekvő európai támogatásával" kapcsolatban lehet, hogy alaptalan. Október 24-én a Biztonsági Tanácsban Catherine Colonna francia külügyminiszter felszólította a nemzetközi közösséget, hogy "követelje egy humanitárius tűzszünet létrehozását, amely végül tűzszünethez vezethet".

Building on EU Council’s clear stance that Israel has the right to defend itself in line with international humanitarian law and ensuring the protection of all civilians, I am appalled by the high number of casualties following the bombing by Israel of the Jabalia refugee camp.

— Josep Borrell Fontelles (@JosepBorrellF) November 1, 2023

Két nappal később, megerősítve a megosztottságot, az ENSz Közgyűlésben a többség - köztük Németország - tartózkodott egy ilyen tűzszünetet követelő jordániai határozat szavazásakor, míg egy második csoport (Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Málta, Írország, Luxemburg) mellette, egy harmadik pedig ellene szavazott (Ausztria, Horvátország, Csehország, Magyarország).

Az összkép

A jelenlegi helyzetnek számos hosszú távú következménye van az EU számára. Eljárási szempontból a jövő júniusra tervezett európai parlamenti választások több kulcsfontosságú intézmény, köztük az Európai Bizottság megújítását fogják eredményezni. A nemzetközi ügyekben való felelősségvállalásnak és óvatosságnak önmagukban is kritériumnak kell lenniük a külső uniós fellépéssel közvetlenül érintett pozíciók és tárcák elosztásakor.

Az uniós intézmények által nemzetközi ügyekben képviselt eltérések - függetlenül azok tartalmától -, veszélyes eltérést jelentenek az EU külpolitikai előjogait szigorúan meghatározó kerettől. Az biztos, hogy az európai szerződések már régóta formalizálják a közös kül- és biztonságpolitikát, és szóba került egy "geopolitikai EU-bizottság". Mégis tény, hogy nincs olyan, hogy „európai külpolitika”, mivel a döntéshozatal a tagállamokra korlátozódik, és a szavazás az egyhangúság szabálya alá tartozik.

A közeljövőben nem tűnik valószínűnek, hogy a déli szomszédságra közös geopolitikai elképzelés születik. Fontos lenne a geopolitikai Európa intézményi mechanizmusainak megerősítése, különösen az egyhangúság elvének feladása a nemzetközi ügyekben a minősített többséggel történő döntéshozatal javára, ahogyan azt Németország és a hasonlóan gondolkodó országok szorgalmazzák.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)