Amerikai katona az afgán hadseregnek tartott tréningen az északnyugat-afganisztáni Herátban. EPA/JALIL REZAYEE

Washington és az afgán tálibok egy hete megalkották az elvi keretet katari tárgyalásaik végeztével az afgán polgárháború lezárására. A részleteket még munkacsoportokban kell kidolgozni, de az bizonyos: az amerikaiak a kivonulásért cserébe ígéretet kaptak a táliboktól arra, hogy az ország nem lesz többé bázisa a nemzetközi terrorizmusnak.

Tegnap és ma pedig Moszkvában folynak tárgyalások afgán hatalmi csoportok között. Figyelemreméltó, hogy sem Katarban, sem Moszkvában nem voltak jelen a hatalmon lévő afgán kormány képviselői.

A kapitulációhoz vezető út

A nemzetközi terroristák és Oszama bin Laden jelenléte volt a hajtóereje az amerikai beavatkozásnak a 2001-es New York-i terrortámadás után, és ebből lett mára az amerikai történelem leghosszabb háborúja. Az Amerikai Tudósok Szövetségének kalkulációi szerint 2001 óta a katonai beavatkozásokra elfolyt 1500 milliárd dollár felét az afgán háború emésztette fel. A háború 17 éve alatt visszafogott becslések szerint meghalt 175 ezer afgán személy, valamint közel 2300 amerikai- és 1100 szövetséges katona. Washington 38 más államot is meggyőzött arról, hogy katonailag támogassa a műveleteket - ezek az államok pedig a mai napig az Afganisztánban szolgálatot teljesítő mintegy 17 ezres katonai kontingens felét adják.

Káncz Csaba

Több amerikai szakérő azonnal megkongatta a vészharangot a megegyezés kapcsán. Ryan Crocker, aki kétszer is szolgált nagykövetként Kabulban, például egyenesen amerikai kapitulációról beszél felháborodva.  James Lebovic a a Georgetown Egyetemről hasonló húrokat penget, miközben mindketten párhuzamot vonnak az 1973-as vietnámi kivonulással.  Akárcsak akkor, Washingtont most is egyetlen szempont vezérelte: minél előbb elhagyni az országot.

Crocker szerint a talibán éppen úgy bármit megígér, mint 1973-ban a vietnámi ellenfelek a párizsi béketárgyalásokon. Az akkori észak-vietnámiak éppen úgy tudták, mint napjainkban a talibán: amint az amerikai csapatok kiteszik a lábukat, az ígéretek betartatására már nem lesz lehetőségük. Az, hogy Washington ezeket a katari béketárgyalásokat az afgán kormány és a 38 szövetséges állam bevonása nélkül zavarta le, pontosan illeszkedik ebbe a képbe.  A Nyugat-barát afgán kormány szimpatizánsai és az afgán nők azonban már most elkezdhetnek rettegni a talibán visszatéréstől.

Pakisztán és India szempontjai

Pakisztán számára az amerikai lépés örömünneppel ér fel. Ahogyan Kenneth McKenzie altábornagy tavaly decemberi meghallgatásán elmondta a szenátusban, Pakisztán a talibánnal is sakkban tartja Indiát.  A pakisztáni mélyállam számára az amerikai kivonulás lehetőséget teremt arra, hogy azután a saját feltételei alapján tárgyaljon Washingtonnal.

India a maga részéről régóta lelkes támogatója Afganisztán gazdasági fejlődésének, az elmúlt években például jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy előmozdítsa Kabul gazdasági integrációját Dél-Ázsiába és az Indiai-óceán nyugati régiójába.  Az indiai-afganisztáni légi folyosó megnyitása, a chabahari kikötőről szóló, Kabullal és Teheránnal kötött trilaterális egyezmény véglegesítése, vagy a Salma Dam projekt csak pár példa arra, hogyan próbálja India növelni gazdasági lábnyomát Afganisztánban.