Nincs több kifogás
A piac az egész év során várta már ezt a lépést, de a Fed mindig visszakozott valamiért. A munkanélküliség már az év elején is igen alacsony volt Amerikában, így erre nem lehetett hivatkozni, ezért a túl alacsony infláció lett az ok. Időközben ez is elrugaszkodott a 0 közeléből, ekkor már csak a rendkívüli tényezőkre lehetett hivatkozni, mint Kína, Brexit, olajár. Most már ezekre sem lehet, az infláció is szépen megindult a kitűzött 2 százalékos cél felé, és ami a leglényegesebb: mintha a Fed már nem is keresett volna ellenérvet, végre elfogadta, hogy tényleg rendben az amerikai gazdaság.
Jegybanki függetlenség
Sokak szerint ebben döntő szerepe volt Donald Trump megválasztásának, de ezt Janet Yellen, a Fed elnöke határozottan cáfolta. Kijelentette, hogy a jegybanki függetlenség nem fog csorbulni, bárki is legyen az elnök, és bármit is üzenjen a jegybanknak. Yellen mindenesetre azért megtartotta a korábbi kifejezéseket, mint szerény változtatás, fokozatos emelés, nagyfokú bizonytalanság, de az nem is várható, hogy ebben éles váltás következzen be.
A tökéletes gazdaság
A Fed közleménye úgy fogalmaz, hogy a gazdaság fejlődése véleményük szerint a fokozatos, lassú emelést fogja indokolni. Számításaik szerint az infláció már idén másfél százalék, jövőre pedig 1,9 százalék lesz, vagyis lényegében eléri a célt. A munkanélküliséget 4,5 százalékosra becsülik jövőre, ami Amerikában közgazdaságilag a teljes foglalkoztatottságot jelenti, a GDP növekedést pedig 2 százalékosnak. Ez azt jelenti, hogy az amerikai gazdaság a Fed által elvárt optimumot fogja mutatni, ezek alapján a becsült kamat jövőre 1,4 százalék, 2018-ban 2,1 százalék, 2019-ben pedig 2,9 százalék lesz, így lényegében teljesen normalizálódik a kamatszint.
Tőzsdei reakciók
Az amerikai tőzsdék esésbe kezdtek a döntés után, az S&P 500 majdnem egy százalékkal került lejjebb, de a Nasdaq csak fél százalékot esett. A befektetőknek még emészteniük kell a várható jövőbeni helyzetet. Kétféle hozzáállás lehetséges: az egyik szerint örülni lehet annak, hogy végre normalizálódik a monetáris politika, viszont a másik végletbe sem fog átcsapni, mint ez korábban oly sokszor megtörtént. Ugyanakkor a tőzsdék pont az extrém alacsony kamatszint miatt emelkedtek olyan magasra, ahol vannak, ebből a szempontból a normalizálódásból esés következne.
Ami érdekes, az olaj és az arany reakciója. Mindkettő zuhanni kezdett a döntés után, az arany különösen erősen, 1160-ról 1145 dollárig. Ennek elvileg magyarázata lehet, hogy ha lesz értékelhető kamat a jövőben, akkor kevéssé menekül aranyba a pénz, viszont a rövidtávú reakció abból is következhet, hogy az elmúlt hónapok esése miatt sokan ragadtak arany vételi pozícióba, és abban bíztak, hogy a kamatdöntés után jól tudnak zárni. A remény elveszett, adnak, ahol tudnak. Az olaj egy dollárt esett, de miután tegnap előtt egy nagyot ugrott fel és azóta folyamatosan ereszkedik, ez talán kevéssé függ össze a kamatdöntéssel.
Európa elakadt
Mindeközben Európában nyoma sincs a normalizálódásnak: az EKB nem csak, hogy kamatot nem akar emelni, de még a külön pénznyomtatást jelentő kötvényvásárlási programját sem akarja leállítani. Persze az eurózóna helyzete annyiban bonyolultabb, hogy tagállamok gazdasági helyzete erősen eltér, de összességében már sokkal jobb helyzetben van a legtöbb ország, mint ami egy ilyen szélsőséges monetáris politikát indokolna. Már csak az a kérdés, mennyit kell várni, hogy ez megváltozzon, és az európai jegybank is amerikai társa nyomába eredjen.
Tajvan a legmeghatározóbb. 
