Kutyavilág. Felperzselt föld az Amazonas-medencében. EPA/Fernando Bizerra Jr.

Az Európában elterjedt közvélekedés szerint az amazóniai erdőtüzekért nagyrészt a helyi „földrablók” és gazdálkodók felelősek, akik egyre több területet gyújtanak fel és vesznek el az esőerdőtől annak érdekében, hogy azon növényeket termesszenek vagy állatokat tenyésszenek.

A környezetvédők emellett Jair Bolsonaro brazil elnököt is hibáztatják, aki már kampányában a gazdálkodók mögé állt, majd elnökként enyhítette a bírságokat, leépítette a környezetvédelmi felügyeletet, és ezáltal közvetve segítette a pusztítást.

Amerikai érdekeltség

Úgy tűnik azonban, hogy a szálak még ennél is távolabbra vezetnek. Az erdőirtásokért ugyanis komoly felelősség terhel két olyan brazil céget, amelyeket egy amerikai befektető birtokol – állítja a The Intercept.

A Glenn Greenwald Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró által vezetett tényfeltáró portál azt írja: ezek a vállalatok ellenőrzésük  alá vonták és kiirtották az esőerdők egyes területeit, és segítettek megépíteni egy vitatott megítélésű főutat a földek és az új, mirititubai kikötőjük között, ahol a gazdálkodók által termelt gabonát és szójababot hajókra rakják, és elszállítják nagyobb kikötőkbe.

Ezek a cégek tehát közvetve ösztönzik a növénytermesztést az (egykori) esőerdő területén, és segítik a termények exportját.

Trumppal is jóban vannak

A szóban forgó vállalatok egyike a Hidrovias do Brasil, amely üzemelteti az Amazonas-medence mélyén fekvő kikötőt. A cég nagyrészt – részben a Pátria Investimentoson keresztül  – a világ egyik legnagyobb befektetési társaságának, a New York-i székhelyű Blackstone-nak a tulajdonában van, amelynek társalapítója és vezérigazgatója Stephen Schwarzmann.

Az üzletember Donald Trump amerikai elnök közeli szövetségese és tanácsadója, és az elmúlt években több millió dollárral támogatta a republikánusok szenátusi vezetőjének, Mitch McConnelnek a lobbiszervezeteit.

Trump köztudottan jó kapcsolatokat ápol Bolsonaróval, akit a jelek szerint a Blackstone is erősen támogat.

Út a vadonban

Ami a részleteket illeti, mind a kikötő, mind az azt a termőföldekkel összekötő út, a B.R. 163-as is régóta vitatéma Brazíliában.

A Hidrovias még 2016-ban jelentette be, hogy exportálni fogja az út mentén termelt szójababot, és folytatja a fejlesztését. Bolsonaro pedig hatalomra kerülése után, idén tavasszal azt közölte, hogy a cég partnerként vesz részt az út kiépítésében és privatizációjában.

A fejlesztéssel persze önmagában nem lenne baj, sőt, gazdasági szempontból alighanem indokolt. Az viszont már probléma, hogy az építkezés további erdőirtással jár, a szállítás megkönnyítése pedig felgyorsítja az esőerdő termőfölddé válásának folyamatát.

A 163-as út és a mirititubai kikötő műholdképen. Forrás: Google Maps

A B.R 163 körüli irtási terület a kétezres évek óta csaknem folyamatosan nőtt – erről a Financial Times is beszámolt –, ami ellen az őslakosok és a környezetvédők rendszeresen demonstráltak, és ezzel fennakadásokat okoztak a forgalomban. Ennek ellenére a cég nem állt el tervétől, sőt, meg kívánja duplázni a kikötő kapacitását.

Virágzó agrárbiznisz

Az Amazonas helyén tehát lassan egy profitorientált agrárbiznisz jön létre. Ez a folyamat nagyrészt a „földfoglalókhoz” kötődik, akik illegálisan kiirtják az erdőt, az így megtisztított területet eladják agráripari cégeknek, amelyek azokon haszonnövényeket termesztenek. Ezt a termést szállítják a kikötőkbe exportra (legalábbis részben).

A brazil elnök már világossá tette, hogy pártolja ezt a folyamatot. Ezért építette le a környezetvédelmi szerveket és támogatta az agrárbizniszek vezetőit.

Bolsonaro hatalomra kerülésével az invázió egyre rosszabb lesz. Hacsak nem állítják meg, az elnök átgázol a jogainkon és hagyni fogja az esőerdő megszállását. A földfoglalásban nincs semmi új, mára viszont már élet-halál kérdés lett belőle

- mondta az Interceptnek Alexander Zaitchik, a helyi Apurina törzs egyik vezetője.

Esőerdőből szavanna

Az elmúlt évtizedekben az amazóniai esőerdő mintegy ötödét irtották ki. Ha további egyötödöt kiirtanak, akkor fennáll a Die Back, vagyis az erdő szavannává válásának veszélye.

Az erdőirtás megváltoztatja a hőmérséklet és csapadék rendszerét. Ezt a nagy termetű növények nem élik túl, a kisebb fajok viszont teret nyernek, ahogy történt ez a Cerradóban (trópusi szavanna Brazíliában – a szerk.) Az éghajlatváltozás miatt máshol is ugyanez a folyamat játszódhat majd le

- mondta ezzel összhangban a Privátbankár.hu-nak Gustavo Szilágyi brazil geográfus és vidékfejklesztési szakértő.

Minden rendben...

A Blackstone az amerikai portálnak küldött válaszában azt írta, hogy elkötelezettek a környezetvédelem iránt, a Hidrovias pedig az összes szükséges engedéllyel rendelkezik. Kiemelik azt is, hogy segítségükkel könnyebben szállíthatják terményeiket a brazíliai farmerek.

A projektet a Világbank egyik társszervezete is megvédte. Szerintük a Hidrovias és partnerei felelősen tevékenykednek, és a kikötőbe csak olyan szójababot szállítanak, amely a „természetes környezet megóvására érzékeny” kereskedőktől származik.

Mint írták, a nagy cégek betartják azt a 2006-ban született moratóriumot, amely szerint tilos illegálisan kiirtott erdők helyén termelt szójababbal kereskedni.

... vagy mégsem

A portál szerint ugyanakkor nagyon nehéz bebizonyítani, hogy egy szójabab-szállítmány ilyen területről  származik, hiszen ennek leleplezése a gazdálkodóknak sem érdeke. És persze a Bolsonaro-kormány sem érdekelt a cégek megregulázásában. Ráadásul a nagyszabású fejlesztések önmagukban is könnyebbé és olcsóbbá teszik a szállítást, és így ösztönzik a növénytermesztést.

Bolsonaro mindenesetre már bejelentette, hogy további utakat is fejleszteni kíván az Amazonas-medencében, és a Hidrovias is részt vesz számos régiós projektben. Ennek nyomán eddig szinte elzárt területek is elérhetővé válnak a bányászat és a fakitermelés számára, tehát még inkább felerősödhet az erdőirtás.

Ez az üzletnek ugyan jót tesz, az esőerdőn viszont újabb súlyos sebeket ejthet.

A kormány is benne van

Mindezzel kapcsolatban Gustavo Szilágyi a Privátbankár.hu-nak azt mondta: az amerikai tulajdonú cégeknek kétségkívül érdekükben áll működni brazil területeken. Szerinte ugyanakkor az esőerdő pusztításának fő ösztönzője a Bolsonaro-kormány:

Ez a típusú tevékenység nem végezhető az erdő kivágása nélkül, az erdőt pedig nem lehet kivágni a szövetségi állam támogatása nélkül.

(Videókommentárunk a témában: mi történik az Amazonas-medencében? Miért lett egy környezetvédelmi ügyből politikai ügy? És hogyan lehet erről úgy beszélni, hogy ne csináljunk hisztériát, de ne is bagatellizáljuk a történteket?)