Amikor a rubel nem kenyérre kell és nem vodkára – mi lesz a luxusbutikokkal Oroszországban?

Az Oroszországgal szembeni szankciók kivetését követően a piaci szereplők rögvest elkezdték keresni a tilalmak megkerülésének módjait. A Kommerszant nevű közkedvelt orosz online lap utánanézett, hol is rejtőznek a kiskapuk és az új beszerzési útvonalak.

A világmárkákat nem kell sajnálni

A februári oroszországi intézkedések után március közepén mindezt törvényi szintre emelték: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, az EU és Japán betiltotta a luxuscikkek Oroszországba történő behozatalát, igaz, csak a 300 eurót meghaladó értékű ruhákét, cipőkét és kiegészítőkét.

Maguk a nagy luxuscégek nem fognak sokat szenvedni az orosz piac bezárása miatt – írja a lap –, az LVMH, a Hermes, a Kering és a Burberry oroszországi eladásai együttesen a teljes bevételük 1 százalékát teszik ki világszerte, ami kevésnek tűnik.

A Fashion Consulting Group (FCG) már 3 százalékon belülre becsüli az Orosz Föderáció részesedését az összes luxusgyártó bevételéből. Eszerint Oroszország jelentősen alulmúlja az ázsiai piacot, amely az efféle eladások mintegy 35 százalékát teszi ki, Japán kivételével.

De az elegáns butikok távozása fájdalmas egyes orosz vásárlók számára. (Akik nincsenek kevesen, hiszen, bár az országban élők jelentős része szegény – és róluk nem születnek cikkek –, népes birodalomról beszélünk.) Az FCG becslései szerint az európai és amerikai márkák adják Oroszország teljes luxuspiacának több mint 80 százalékát. Az Otkritie Bank elemzői szerint a Louis Vuitton, a Chanel, a Prada, a Gucci és néhány más márka teszi ki e piaci szegmens orosz bevételének csaknem 70 százalékát.

Van, aki órába fektet be

A nyugati szankciók bevezetése után azonnal leállt a drága áruknak az USA-ból és EU-ból érkező legális bevitele Oroszországba, és számos luxusszolgáltatásra szakosodott hazai cég is munka nélkül maradt – nyilatkozza az egyik szakember. Moszkva, és a világ egyik legdrágább utcájában, a Sztolesnyikov Pereulokban található butikok fele azonnal bezárt. Ugyanakkor a márkák másik fele mégis maradt. Számos neves olasz divatcég továbbra is működik az országban, köztük a Loro Piana, valamint több más, különböző nemzetiségű márkabolt is – erősíti meg Marina Malahatko, a CORE.XP kiskereskedelmi részlegének vezetője.

Moszkvában és Szentpéterváron most is megvásárolhatók a világ neves divatházainak ruhái és kiegészítői. Még 2021 őszén rendelték meg őket – magyarázza Anna Lebsak-Kleymans, az FCG vezérigazgatója. A Mercury áruház tulajdonosának – a Kommerszant szerint – a háború első napjaiban sikerült a legfrissebb kollekciókat beszerezni. 

A Mercury és a Bosco (ez utóbbi cég irányítja ma a legpatinásabb orosz bevásárlóközpontot, a GUM-ot) a válság legelején Párizsba és Olaszországba küldte ügynökeit beszerző körútra – emlékeztet Alekszandr Peremjatov, a Magic Group elnöke. Márciusban még teljes kollekciókat lehetett importálni – teszi hozzá Emin Agalarov, a Crocus Group alelnöke, amely cég egyebek között az Artioli, a Santoni és az Isabel Marant márkát képviseli.

Az Otkritie elemzői szerint márciusban az egyik legjobb forgalmi eredmény a Moszkvai Központi Áruházban, a CUM-ban volt – a havi tranzakciók száma 13 százalékkal nőtt az előző évihez képest. A Kommerszant forrásai úgy vélik, hogy a rubel markáns márciusi leértékelődésének hátterében egyesek méregdrága luxuscikkekbe fektettek be, az inflálódó nemzeti valuta helyett.

Ne feledkezzünk meg az online vásárlásról sem: az ilyen platformoknak szintén élénk volt a forgalma. Maria Manajeva, a The Cultt társalapítója szerint februárban a bevételük 23, márciusban 83 százalékkal nőtt, igaz, áprilisban kis mértékben csökkent. Ugyanebben a hónapban a tranzakciók száma a CUM-nál is visszaesett, 13 százalékkal.

A luxuscikkek ára nem csak Oroszországban nő, idén a tavaszi-nyári kollekciók világszerte egyharmaddal többe kerülnek, mint egy évvel ezelőtt – pontosítja a Fashion Consulting Group. De ez a dúsgazdag oroszokat nem érdekli különösebben. Sokkal inkább izgatja őket, hogyan találják meg az ilyen áruk Oroszországba szállításának alternatív módjait. (Ha éppen nem külföldön szerzik be ugyanezen holmikat.)

Putyin is megszólalt az ügyben

Az előrejelzések alapján  sem a Chanel, sem az LVMH nem biztos abban, hogy a jövőben folytatni fogják az üzleti tevékenységüket Oroszországban – állítja Marina Malahatko. A luxusgyártókat tömörítő francia Nemzeti Textilszövetség 30 ezer eurós pénzbírsággal fenyegetőzik, és megtagadja a kedvezményes hiteleket, amennyiben nem állítják le a 300 eurónál nagyobb értékű ruhák szállítását Oroszországba. 

De mi lesz a boltokban maradt áruval? A nyugati divatházak most különféle forgatókönyveket fontolgatnak a piac észszerű, és a veszteségeket valamelyest csökkentő elhagyására – ha egyáltalán tervezik az elhagyást – a készletek értékesítésétől a márkamenedzsment olyan konszolidált, hazai kereskedőinek való eladásáig, mint a Mercury és a Bosco.

Az orosz elit egyenesen felszólította a luxuscikkek beszállítóit, hogy keressenek valamilyen megoldást, és ne álljanak le az üzletmenettel, a kiadásaik meg fognak térülni. Vlagyimir Putyin szavait idézi a lap, aki még május 26-án kijelentette: „Aki luxuscikket akar vásárolni, megteheti, bárhonnan elhozzuk neki, csak egy kicsit drágább lesz.” Jekatyerina Alijeva arra mutat rá, hogy három hónap alatt harmadával drágultak a legmagasabb minőségű ruhák és divatkiegészítők. A Tinkoff Data 25 százalékos árnövekedésről beszél.

A luxuscikkek gyártói közben megkezdték az Oroszországba irányuló szállítási szerződések újratárgyalását más országokon keresztül, ahol azoknak képviseleti irodáik vannak. A márkatulajdonosok többnyire nem akadályozzák meg a vállalkozókat abban, hogy egyfajta párhuzamos, dupla importba szálljanak be. 

Bár ez többnyire veszteséges a márkák számára, lehetővé teszi, hogy továbbra is ellenőrizzék a kínálatot, és megakadályozzák a hamisított áruk megjelenését, ami különösen fájdalmas lenne számukra. 

Átszállással drágább

Elképzelhető, hogy a nyugati szankciók harmadik országokban is felbukkannak majd, természetesen ott, ahonnan jó minőségű árukat lehet importálni. Ebben az esetben azonban még inkább emelkednek az árak, tekintettel a logisztikai költségekre és az importvámok kétszeri fizetésére. Ha Örményországon, Georgián, Azerbajdzsánon vagy Törökországon keresztül szállítják az árut, annak végső ára 7-20, Üzbegisztánon vagy Kirgizisztánon keresztül pedig 40 százalékkal vagy még többel nő.

Az Európai Unió, amely Oroszországban megtiltotta ezen áruk közvetlen és közvetett értékesítését bármely magánszemélynek vagy cégnek, nem ellenőrzi a tilalom betartását, hanem azt a 27 uniós ország vám- és rendvédelmi szerveire bízta – fedi fel a jogi hátteret az egyik ügyvédi iroda. 

Egyrészt tehát úgy tűnik, hogy Oroszországban a luxuscikkek kínálatának ablaka a szankciók ellenére nyitva marad. Másrészt, ha kiderül, hogy a nyugati luxuskereskedők továbbra is üzletelnek Oroszországgal, megkerülve a szankciókat, akkor „tömeges kiközösítésben részesülhetnek az európai fogyasztók részéről”. 

Ha nem otthon, akkor Párizsban

Anna Lebsak-Kleymans három csoportra osztja az ügyfeleket: szupergazdagok, gazdagok és kevésbé gazdagok. Az első, a luxus forgalmának felét adó kategória nem szokott lemondani kedvenc termékeiről, még akkor sem, ha azt más országokban lehet megvásárolni. Nem kevés vásárló rendszeresen repül Párizs, Isztambul, Dubaj és Moszkva között.

Bár tapasztaltak már nehézségeket a luxusruhák külföldi vásárlásakor is: májusban Európa legpatinásabb áruháza, a londoni Harrods figyelmeztette az orosz vásárlókat, hogy a közismert szankciók miatt nem adhat el nekik 300 eurónál nagyobb értékű árut. (Persze, helyettük és nekik megvásárolhatja, aki nem orosz állampolgár.)

A Moszkvában már megszokott Louis Vuitton vagy Chanel butikokról mindenesetre nagy valószínűséggel meg kell feledkezniük a főváros polgárainak és vendégeinek. (Ami természetesen kibírható „áldozat” egy olyan háborúban, amelyet itt nem szabad nevén nevezni – teszi hozzá e sorok szerzője – és amikor naponta halnak meg ezrek Ukrajnában.) De az üzleti kiskapuk megnyitása csak idő kérdése, előfordul, hogy a luxusmárkákat mások forgalmazzák majd, esetleg megváltoztatva a nevüket – jósolja Marina Malahatko. 

A drága márkák, amelyek behozatalát betiltották, egyébként nem sietnek a helyiségek kiürítésével. Továbbra is fizetik a bérleti díjat, mivel a bezárások nem illeszkednek üzletpolitikájukhoz. Néhányan már a szerződések meghosszabbításáról beszélnek, de rövidebb időtartamra.

Butik helyett étterem

Aki mégis bezárna, annak üzlethelyiségét az adott bevásárlóközpontban majd kibéreli más, olyan márka, amelynek árucikkei nem tartoznak bele a legfelső árkategóriába. Kérdés persze, hogy le tudja-e perkálni a horrorisztikus bérleti díjat, amilyeneket a világmárkáknak megszabnak.

Mi lesz a hatalmas bevásárlóközpontokkal? Lehet, hogy a Sztolesnyikov pereulok – vagy Stoleshnikov Lane –, amely a világ legdrágább bevásárló utcáinak egyike, a különféle nemzetközi minősítésekben, elveszítheti ezt a státuszát? "Ha kiesnek a butikok, akkor éttermek nyílnak majd a helyükön”– jósolja Dmitrij Tomilin, az Eterna LLC vezérigazgatója.  A 2000-es évek elején kezdtek megjelenni a prémium vendéglátóhelyek Moszkvában, először éppen itt.

Összefoglalásképp azt hangsúlyozták az Otkritije Bank elemzői, hogy most nagyfokú a piaci bizonytalanság. Szvetlana Jarova szerint a szankciók valódi következményei, valamint az, hogy a kulcsfontosságú piaci szereplők és a fogyasztók hogyan tudnak ezekhez alkalmazkodni, legkorábban hat hónap múlva derül ki.