„A háborúk tisztázhatják az összetett kérdéseket és kiélezhetik a legnehezebb döntéseket. Ennek a mintának megfelelően az 1945 óta az európai biztonságot fenyegető legsúlyosabb fenyegetésnek számító ukrajnai orosz invázió egyik hatása az volt, hogy teljesen megváltoztatta Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolatának kontextusát.”
Ezt nevezte a Lordok Házának Európai Ügyek Bizottsága "Ukrajna-hatásnak" a héten közzétett széles körű jelentésében, amelyben értékelte az orosz agresszió hatását az Egyesült Királyság és az EU közötti kapcsolatokra, különösen a kül-, a védelmi és a biztonságpolitika területén.
A Brexit, mint katalizátor
Az Egyesült Királyság 2022 februárja óta Ukrajna támogatására irányuló fellépése emlékeztetett az európai biztonságban betöltött szerepére, amelyet korábban beárnyékoltak a Brexit-folyamat belpolitikai zavarai.
A Brexit belpolitikai turbulenciái negatív hatással voltak London arra a képességére, hogy világosan megfogalmazza az EU-n kívülre tervezett jövőbeli európai szerepét. A "Globális Nagy-Britannia" kifejezést az Egyesült Királyság kormánya nem sokkal a 2016. júniusi Brexit-népszavazás után fogadta el az új külpolitika szervező címkéjeként.
Az ország nemzetközi szerepére vonatkozó új megfogalmazásra azonban csak egy hosszabb folyamat során került sor, amelynek eredményeként 2021 márciusában megjelent a „Global Britain in a Competitive Age: The Integrated Review of Security, Defence, Development and Foreign Policy” (IR) című dokumentum. Az IR újrafogalmazta azt az elképzelést, hogy Nagy-Britannia euroatlanti hatalom, és leszögezte, hogy a biztonság és a védelem tekintetében továbbra is túlnyomórészt Európára összpontosít.
Tavaly aztán dokumentum "frissítése" összegezte, hogy Nagy-Britannia hogyan alakította ki európai szerepét, és újjáélesztette kétoldalú kapcsolatait (többek között Franciaországgal), nagyobb lendületet adott egy sor minilaterális partnerségnek (leginkább az Egyesült Királyság által vezetett, 10 nemzet közös expedíciós haderején keresztül), valamint jelentős politikai energiát fordított a NATO-ra. London emellett határozottan azon a véleményen van, hogy az európai és az indo-csendes-óceáni térség biztonsága összefonódik, és ezt a legvilágosabban a felfrissített IR-ben "Kína korszakalkotó kihívást jelent az általunk kívánt nemzetközi renddel szemben" című fejezetében fejezte ki.
Új alapokon
Miközben az Egyesült Királyság igyekezett megszilárdítani saját elképzeléseit az Európában elfoglalt helyéről, és számos európai állammal átszervezte kapcsolatait, az EU-val való kapcsolatát stabil alapokra helyezte, miután 2020-ban megállapodás született az „EU-UK Kereskedelmi és Együttműködési Egyezményről” (TCA), 2023 februárjában pedig az úgynevezett Windsori Keretről.
Az Egyesült Királyság 2022 februárjáig nem kapcsolódott az uniós közös kül- és biztonságpolitikához (CFSP) és a közös biztonság- és védelempolitikához (CSDP). Az EU-ból való kilépéskor a Boris Johnson vezette kormány nem törekedett arra, hogy a Brexit utáni együttműködésre vonatkozó hivatalos megállapodás megkötéséről tárgyalásokat folytasson az EU-val ezen a területen. Következésképpen a TCA minimális rendelkezéseket tartalmaz az EU és az Egyesült Királyság közötti nemzetközi együttműködésre vonatkozóan.
Az invázió új fejezetet jelent
Oroszország 2022. februári akciói óta az EU és az Egyesült Királyság - még a kül-, biztonság- és védelmi együttműködés hivatalos struktúráinak hiányában is - igyekezett összehangolni az Ukrajnának nyújtott támogatását (elsősorban a szankciók, de a katonai kiképzési műveletek terén is), és a G7-ben való közös tagságuk keretében összefogtak, amely a Putyin háborújára adott válaszként a célkitűzések és a közös fellépések meghatározásának kulcsfontosságú fóruma volt.
Az EU-n kívül az Egyesült Királyság nyilvánvalóan nem volt részese az EU Ukrajnára adott politikai válaszának. Az EU új lépései - az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás, a pénzügyi segítségnyújtás és - ami a legdrámaibb - Ukrajna uniós tagjelöltté tétele - olyan politikák, amelyeket a londoni kormányzat támogatott, és amelyek sikerében nagy érdeke fűződik. A brit álláspont az EU védelmi ipari stratégiájával kapcsolatban - amelyet az orosz háború következtében felgyorsítottak – azonban már kétértelműbb, mivel aggódik amiatt, hogy a nem-tagországokat kizárják az uniós programokból.
Egy Munkáspárti kormány preferenciái
Az EU-hoz fűződő viszony egy új kormány alatt megváltozhat. Az ellenzéki Munkáspárt, amely jelenleg jelentősen megelőzi a Konzervatív Pártot a 2025 elejéig esedékes következő parlamenti választásokra vonatkozó közvélemény-kutatási szándékok alapján, "biztonsági paktumot" szeretne kötni az EU-val. Valamint egy olyan biztonsági és védelmi partnerséget Németországgal, amely hasonlít az Egyesült Királyság és Franciaország között a kétoldalú biztonsági és védelmi együttműködésről szóló Lancaster House-i megállapodásokhoz. Ezek a fejlemények jelentős változást jelentenének az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatainak hangulatában, de valószínűleg nem lennének mélyreható hatással London biztonsági és védelmi politikájának szélesebb körű irányvonalára.
Mindezek a brit pozíciók azonban jelentős kihívással szembesülnek az Egyesült Államokban idén lezajló elnökválasztás miatt. London diplomáciailag és katonailag is szorosan összefonódik Washingtonnal. Következésképpen a Fehér Házban a transzatlanti kapcsolatokat illetően radikálisan megváltozott perspektíva az Egyesült Királyság számára nagyobb kihívást jelentene, mint az európai államok többsége számára.
Az új korszakban
Összességében elmondható, hogy az Egyesült Királyság jövőbeli kormányai (bármilyen politikai meggyőződésűek is legyenek) kulcsszerepet fognak játszani Európa jövőbeli biztonsági struktúrájának kialakításában.
Ha az európai biztonsági megállapodásokat az Egyesült Államok jelentősen csökkentett hozzájárulásával kellene fontolóra venni, London valószínűleg a kétoldalú és minilaterális biztonsági és védelmi kapcsolatok meglévő hálózatának fenntartására és erősítésére törekedne, amely a hasonlóan gondolkodó európai államokkal kötött kollektív biztonsági megállapodások alapját képezné. London ösztönösen továbbra is a közös kollektív cél érdekében szervezett európai államok közötti euroatlanti biztonsági megállapodásokat részesítené előnyben (ahelyett, hogy az európai biztonságot és védelmet nemzetek feletti megállapodásokon keresztül kellene irányítani).
Az Antifát terrorszervezetté tetetné az EU-n belül a kormány.
