Emomali Rahmon tádzsik elnök a nemzetbiztonsági tanács július 5-i ülésén húszezer katona mozgósítását rendelte el, akiknek meg kell erősíteniük a két ország közti, 1360 kilométeres határ védelmét a Talibánok villámgyors térnyerése miatt. Moszkva arról biztosította Tádzsikisztánt, hogy készek megadni minden szükséges támogatást bilaterális viszonylatban és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) keretében is.
A Talibánok sikerének titka
Tádzsikisztánban van egyébként Oroszország egyik legnagyobb külföldi katonai támaszpontja, de Peking is fenntart egy katonai bázist az országban. Mi több, Irán és a perzsa nyelvű Tádzsikisztán április 8-án jelentette be, hogy közös katonai bizottságot hoznak létre.
A Talibánok gyors térnyerése Észak-Afganisztánban jelentős biztonságpolitikai fejlemény, hiszen itt vezet az út Közép-Ázsiába – egyes hírek szerint már az üzbég határon is ott vannak. Különösen szégyenteljes, hogy a Talibánok ezt a térséget még az 1990-es években sem tudták uralmuk alá vonni. A Talibánok villámháborúját nemcsak Nyugaton követik hüledezve, hanem még Pakisztánban is, amely 2 évtizeden keresztül támogatta a mozgalmat.
Amióta május 1-én az amerikai csapatok megkezdték kivonulásukat, a Talibán megkétszerezte az uralmuk alatt lévő tartományok számát. A gyors térnyerés egyik fő oka az, hogy a Nyugat által kiképzett Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) nem mutat érzékelhető ellenállást, és sorra teszi le a fegyvert, vagy éppen menekül Tádzsikisztánba.
Ahmed Rashid, az egyik legismertebb Afganisztán-szakértő a Deutsche Welle német hírportálnak adott interjújában már tálib hatalomátvételről és a kabuli kormány végéről beszélt. A kutatók eleinte egyetértettek abban, hogy a külföldi katonák kivonása után Asraf Gháni kormánya még két évig fennmarad, ám a becslések idővel egyre rosszabb képet festettek fel: korábban hat hónapot jósoltak a kabuli vezetésnek, egy napokban megjelent jelentés viszont csupán három hónapot ad az afgán kormánynak. A Talibánok előrenyomulása miatt az ország északi részén egyre több konzulátus zár be vagy korlátozza tevékenységét: sajtóértesülések szerint Mazari-Sarífban bezárt az orosz és a török konzulátus is, az ott szolgáló diplomatákat pedig hazarendelték.
Washington a szürrealitás dimenziójában
Az ANA kártyavár-szerű összeomlása ellenére az amerikai biztonságpolitikai vezetés delejes, szürreális üzeneteket küld. Anthony Blinken külügyminiszter 10 napja leszögezte: Washington „felméri”, hogy vajon a Talibán komolyan gondolja-e az afgán konfliktus lezárását? Austin Miller tábornok, az Afganisztánban állomásozó amerikai erők főparancsnoka még egy hete is arról értekezett, hogy politikai megoldást kell találni a háborúra és polgárháború is lehet a jelenlegi erőszak vége. Elképesztő módon az amerikai vezetés mintha két évtized után sem tudott volna rájönni a Talibán valódi szándékára.
Donald Trump volt elnök tavaly február végén kötötte meg a Talibánnal azt a groteszknek tekinthető „Békemegállapodást”, amely teljes amerikai csapatkivonást ígért idén április végéig.
A megállapodás legfőbb gyengesége abban rejlik, hogy míg az amerikai fél konkrét ütemezésű csapatkivonást ígért, addig a lázadók többségében szimbolikus gesztusokra kötelezték el magukat: ilyen például a tárgyalások megkezdése a nemzetközileg elismert kabuli kormánnyal, avagy az ígéret, hogy a Talibán által ellenőrzött területekről soha többé nem tűrnek el terrortámadást Amerika ellen. Mindezekhez képest az iszlamista felkelők még egy tartós tűzszünetre sem tettek ígéretet a békeszerződésben.
Veszélyes kapcsolatok
Így jutottunk el máig, ahol is nem haladnak előre érdemben az afgán kormány és a Talibánok közötti tárgyalások, miközben a polgárháború intenzitása egyre csak növekszik. A békeszerződésre fittyet hányva a Talibán nem szakította meg a kapcsolatait olyan terrorcsoportokkal, mint az al-Kaida. A Talibánok egyik legfontosabb szárnya, a Hakkani-hálózat szorosan együttműködik az al-Kaidával.
Az amerikai kivonulás nemcsak egy komoly reputációs veszteség lehet az Egyesült Államoknak. A Talibán által újra megalapítandó Afganisztáni Iszlám Emirátus pedig szerte a régióban megerősítheti a radikálisokat, mindenekelőtt a nukleáris fegyverekkel rendelkező Pakisztánban.
Afganisztán stabilizálása Európa – és egyben Magyarország – számára a migrációs válság miatt kiemelten fontos szerepet játszik, ugyanis a tálib hatalomátvétel még inkább növelheti a térségben letelepedni szándékozó migránsok számát. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) konferenciáján úgy fogalmazott, ha nem sikerül stabilizálni Afganisztánt, ott újra súlyossá válik a terrorfenyegetettség, és újra tömeges migrációs hullámok fognak megindulni.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
