Az amerikai nagykövetek üzenete – bizsukereskedőt hozzánk, tengernagyot Ausztráliába

Hétfőn jelent meg Trump jövő évre szóló költségvetési tervezete, amely a külügyminisztérium további ellehetlenítését célozva 25 százalékkal vágja meg a diplomáciára szánt pénzeket, miközben tovább hajtja az egekbe a katonai költségvetést. A 2019-es központi költségvetés tervezete világosan értésünkre adja, hogy Trump a katonai erőt – nem pedig a tárgyalásos, diplomatikus utat – tartja a leghatékonyabb útnak a nemzetközi konfiktusok rendezésére és Amerika nemzeti érdekeinek érvényesítésére. De Magyarországnak nincsen miért aggódnia, hiszen – amint az elmúlt órákban megerősítést nyert –, Budapestre egy áruházi bizsukereskedő jön nagykövetnek.

Harris kinevezésének üzenete

Washington figyelmi körén kívül vagyunk tehát, ellentétben Ausztráliával, ahova Harry Harris négycsillagos tengernagyot, az amerikai csendes-óceáni parancsnokság (PACOM) kőkemény vezetőjét küldi Trump. Harris kinevezése egyértelmű üzenet arra, hogy a Fehér Ház élesebb pályára áll Ázsia biztonságpolitikai kérdéseivel kapcsolatban, beleértve a vitatott Dél-kínai-tenger ügyét. A tengernagy jelölése röviddel a Nemzeti Védelmi Stratégia közzététele után történt, amely Kínát és Oroszországot nevezi meg az USA legnagyobb veszélyforrásainak és a háborús előkészületek fontosságát emeli ki velük szemben.

Harrisnak kell tehát biztosítania, hogy Ausztrália politikai és katonai fronton teljes vállszélességgel Washington mellett áll a Kínával szembeni „stratégiai verseny” folyamán. Márpedig Ausztrália geopolitikai értelemben stratégiai helyen fekszik, ránézve azon fontos tengeri útvonalakra, amelyek összekötik a Csendes- és az Indiai-óceánt. Ausztráliában található a Pine Gap nevű elektronikus hírszerzőbázis, amely kulcsfontosságú légicsapások irányításához. Az észak-ausztrál bázisok pedig a nagy hatótávolságú, B-1, B2- és B-52-es típusú stratégiai bombázók kiindulópontja lehet egy észak-kelet ázsiai konfliktus során.

A tengernagy folyamatos irritációt jelentett Kína számára 2014-es kinevezése óta, felügyelve 375 000 katonát, 200 hadihajót és több, mint ezer repülőgépet. Tavaly nyáron a kínai állami sajtó úgy jellemezte Harrist, mint „a leginkább előítéletes amerikai katonai vezető a második világháború óta”, aki „éles kijelentéseivel ellentéteket próbál szítani”. Peking számára pótlólagos irritáló tényező, hogy míg az ellentengernagy apja amerikai, addig az anyja japán.

A vér szava?

Mostani jelölése kapcsán egy kínai stratégiai intézet professzora kijelentette, hogy „az agresszív japán-amerikai admirális most majd nagykövetként fogja erősíteni a katonai együttműködést az USA, Ausztrália és Japán között”. A Xinhua állami hírügynökség ehhez hozzátette, hogy „egyesek szerint nem szép dolog előhozakodni az amerikai tábornok japán hátterével. De hogy megértsük az ameriaiak hirtelen agresszivitását a Dél-kínai-tengeren (sic), egyszerűen lehetlenség nem figyelembe venni Harris admirális vérét, hátterét, politikai beállítottságát és értékrendjét”.

Kína teljes joggal ideges a kinevezés kapcsán. Harris a múlt hónapban találkozott indiai, japán és ausztrál kollégáival Új-Delhiben, hogy megvitassák Kína növekvő katonai térnyerését, amelyet az admirális „bomlasztó erőnek” nevezett.

Káncz Csaba jegyzete