A 2008-as globális pénzügyi válság megrendítette a globalizáció folyamatát. Kilenc év elteltével a globalizmus két vezető fővárosában, Washingtonban és Londonban érzékelhető a nyugati világban legmarkánsabban a politikai fejreállás és dezintegráció.
Széthull a nemzet, mint oldott kéve
Londonban több, mint egy évvel a függetlenségi népszavazás után nagy a tanácstalanság az Egyesült Királyság jövőjét illetően a világ színpadán, az EU-n kívülre sodródva. A szabadkereskedelmi tárgyalások Washingtonnal is inkább visszafele sülnek el.
Eközben Skócia és Wales a londoni kormányzat ellen fogalmazza meg önmagát és eszük ágában sincsen kilépni az egységes európai piacból. Bár Brüsszelben már megindultak formálisan a kilépési tárgyalások, a brit kormánynak egyelőre nincsen kidolgozott tárgyalási pozíciója, miközben a politikai osztály próbálja elhallgatni belföldön a Brexit valódi következményeit.
|
| Jobbra a brit Brexit-miniszter, David Davis, vele szemben az EU Brexit-főtárgyalója, Michel Barnier. A brit delegáció dokumentumok híján, üres kézzel jött. Fotó: EPA/Thierry Charlier |
Theresa May, a júniusi előrehozott választásokon leszerepelt kormányfő már képtelen fegyelmet tartani saját parlamenti frakciójában és nem tudja biztosítani azt sem, hogy a tory képviselők egységesen szavazzanak a kormány kezdeményezéseire, bármiről legyen is szó. A miniszterelnököt napi szinten froclizza a konzervatív sajtó - senki sem hibáztathatná, ha bedobná a törölközőt. Valójában már csak azért állhat pártja élén, mert kollégái félnek egy újabb parlamenti választástól.
Az alternatívát David Davis brexitügyi és Philip Hammond pénzügyminiszter testesíti meg - az előbbi a kemény, az utóbbi a puha brexit pártján áll. Eközben melegít a párt vezetésére örökké esélyes Boris Johnson, akinek ambícióit egy cseppet sem csorbította, hogy külügyminiszterként pocsék teljesítményt nyújt. Johnsont és Michael Gove szintén kemény-brexit-párti toryt sejtik többen az utóbbi hetek súlyos kiszivárogtatásai mögött, amellyel a pénzügyminiszter pozícióit ássák alá – közben az sem érdekli őket, hogy egy kemény brexittel falnak mehet az ország gazdasága. May-nek már nincsen meg a tekintélye, hogy rendreutasítsa őket, sőt akár a tory párt is beomolhatna.
A leégett toronyház szimbolikája
Több megfigyelő szerint Anglia egy olyan politikai káosz felé sodródik, amelyet utoljára az 1970-es évek elveszett évtizedében élt meg az ország. London North Kensington negyedében a pár hete leégett felhőkarcoló sok brit szemében emblematikus országuk jelenlegi állapotát és felelőtlen vezetését tekintve. Az ország leggazdagabb negyedében azért kellett sok szegénynek meghalnia, mert az önkormányzat éghető anyaggal engedte renoválni a lepusztult ház homlokzatát.
A PwC friss jelentése szerint a brit GDP növekedése a tavalyi 1,8 százalékról idén 1,5 százalékra csökken és 2018-ban már csupán 1,4 százalékos gyarapodást várnak. Eközben a reálbérek csökkenésnek indultak, hiszen az infláció megugrott és nyaldossa a 3 százalékot. A Deutsche Bank eközben fontolgatja, hogy 300 milliárd eurónyi eszközállományt Londonból Frankfurtba telepít át. Úgyszintén, az elmúlt hetekben három vezető értékpapírház (Daiwa, Sumitoma Mitsui Financial Group és a Nomura) jelentette be Frankfurtba költözésüket.
Káncz Csaba jegyzete
