A Covid-válság nagyon megváltoztatta a dolgokat

– mondja a dél-brazíliai Selbachban élő Carlos Alejandro Szilágyi, amikor arról kérdezzük, milyen a járvány alatti élet a világ másik végén, mennyiben változtak meg a mindennapok, és mi a helyzet a korlátozásokkal.

Mint egy horrorfilmben

Sajtóhírekből azt már eddig is tudni lehetett, hogy a mintegy 210 milliós dél-amerikai országot telibe kapta a járvány: eddig csaknem 9 millióan fertőződtek meg és 217 ezren vesztették életüket a vírussal összefüggésben a hivatalos adatok szerint – több fertőzöttet csak az Egyesült Államokban és Indiában, több áldozatot pedig csak az Egyesült Államokban jegyeztek fel.

Ráadásul több jel arra utal, hogy a valóságban ennél is rosszabb a helyzet. Egy helyi, még az első hullám idején készült tanulmány szerint a hivatalos szervek alábecsülik a járvány kiterjedtségét, az áldozatok hivatalos és valós száma között pedig negyven százalékos eltérés lehet.

Továbbra is számos kórház küzd a betegek áradatával: az esőerdőben található Manausban, ahol tavasszal tömegsírokba temették a halottakat, szeptember óta 600 százalékkal nőtt a kórházban ápolt Covid-betegek száma. Egy helyi egészségügyi dolgozó a közelmúltban egyenesen horrorfilmbe illő állapotokról és mészárlásról beszélt a Guardiannek.

Carlos személyes tapasztalatai szerencsére jobbak, ami persze összefüggésben áll azzal, hogy egy relatív fejlett tartományban, a déli Rio Grande do Sulban él. Tavaly decemberben fertőződött meg, tüdejének csaknem harmadát támadta meg a vírus. Egy hétig kapott oxigénkezelést egy Cruz Alta-i kórházban – ez volt az egyetlen egészségügyi intézmény a térségben, ahol még volt hely Covid-betegeknek.

Brazíliában magánkézben vannak a kórházak, amelyek azonban a közegészségügyi rendszer számára is szolgáltatnak. Az én ellátásomat az Unimed nevű egészségbiztosító intézte, amelynek 35 éve fizetem a díjat. A kezelés a protokoll szerint zajlott

– mondja. Ő is úgy tudja, hogy

sok kórházban, főleg az intenzív osztályokon nincs elég hely, valamint hiány van orvosokból és kisegítőkből. Emiatt már utolsó éves egyetemisták is lehetnek ügyeletben.

Egy kis influenza

Ami a járvány kezelését illeti, a trópusi Trumpként is emlegetett brazil elnök, Jair Bolsonaro, akinek két évvel ezelőtti beiktatásán Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett, eleinte kis influenzának nevezte a vírust, gúnyolódott a közösségi távolságtartáson, és a fertőzésveszély ellenére is megtartotta politikai gyűléseit.

Egyúttal kritizálta a korlátozásokat bevezető helyi államokat, városokat, mivel szerinte azok megfojtják a gazdaságot.

Munka és fizetés nélkül az emberek meghalnak. A karantén halálos

– jelentette ki tavaly nyáron, és ugyanezt hangoztatta idén januárban is.

Nincs értelme a régi mesével jönni, hogy maradjatok otthon, a gazdasággal majd ráér később tőrödni. Ez nem működik, káoszhoz vezet és még drámaibb következményeket okozhat, mint maga a vírus.

A brazil GDP tavaly 6 százalékkal csökkent a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előzetes becslése szerint, ami közepes teljesítmény más nagy gazdaságokhoz képest: míg az Egyesült Államok 3,7, Kanada 5,4, Németország 5,5 százalékos mínusszal megúszta, addig például az euróövezet egésze 7,5, Mexikó 9,2, Argentína pedig 12,9 százalékot zuhanhatott.

Kritikusai szerint valójában Bolsonaro politikája a halálos, mivel a bagatellizálás és a korlátozások hiánya segíti a járvány terjedését, és ezáltal növeli az áldozatok számát. Ráadásul – teszik hozzá – a hatóságok magukra hagyták a nyomornegyedekben, a favelákban élőket, akik egyedül szervezik meg a vírus elleni küzdelmet.

A legfelsőbb hatóságok, az elnök és a miniszterek ösztönözhetnék az óvatosságot és a korlátozásokat, de épp ennek ellenkezőjét tették. Kétségbe vonják a tudományt, és a gazdaság védelmére hivatkozva mindent megtesznek azért, hogy ne legyenek szigorítások

– véli Carlos.

Az áldozatok száma november közepe óta csaknem folyamatosan növekszik. Az elmúlt egy hétben már több mint ezren haltak meg naponta, azaz körülbelül annyian, mint az első hullám csúcsán.

A helyzet persze más latin-amerikai országokban is súlyos: Mexikóban és Peruban magasabb, Argentínában pedig ugyanakkora a százezer lakosra jutó halálos áldozatok száma, mint Brazíliában.

Lazán veszik

Ami a járvány ellenes intézkedéseket illeti, Carlos szerint kezdetben komoly korlátozások voltak a régióban, később azonban lényegesen enyhítették őket. Az éttermek és vendéglátó egységek este tízig nyitva tarthatnak ötven százalékos kapacitással, és csupán a színházaknak, moziknak, szórakozóhelyeknek kell zárva tartaniuk.

Ráadásul számos város vezetése ignorálta a korlátozásokat az ünnepek idején. Ennek köszönhetően nem zártak be a szállodák, megteltek a strandok, egymást érték a partik:

Rio de Janeiro híres strandján, az  Ipanemán például ezrek buliztak a dél-amerikai nyárban Szilveszter előestéjén.

Kézenfekvő a feltételezés, hogy januárban emiatt is kúszott újabb csúcsra a halálozások száma.

Persze ami Európából nézve felelőtlenségnek tűnik, az Brazíliában a mindennapok része. Aki járt már Dél-Amerikában, az tudja, hogy ott máshogy "mérik" az életet – sok minden kaotikusabb, kiszámíthatatlanabb, veszélyesebb, de éppen ezért izgalmasabb is, mint a jólétbe beleszenderült öreg kontinensen.

A normális élet utáni vágy pedig egyre erősebb az óvatosságnál.

Sokan úgy vélik, hogy nem kellenek szigorítások, sokan pedig meg is sértik a szabályokat. (...) A média tele van ezzel a témával, de az embereknek már elegük van belőle

– mondja az uruguayi-brazil férfi.

Carlost, aki magyar gyökerű családban született a szomszédos Uruguayban, de már felnőttkora óta Dél-Brazíliában él és az ottani médiában dolgozik (jelenleg a Pampa Norte televízió technikai munkatársa), ugyanakkor csak egy szigorítás zavarja: a lezárt határok miatt nem látogathatja meg családját Montevideóban.

Bármi jöhet, csak legyen vége

A korlátozások feloldásához Brazíliában is az oltásokon keresztül vezet az út. A helyi hatóságok múlt héten két vakcinát engedélyeztek: a brit AstraZenecáét és a kínai Sinovacét. A britektől 254, a kínaiaktól 100 millió adagot rendeltek, de egyelőre csak utóbbi oltóanyag áll korlátozottan rendelkezésre.

Jelenleg nem tervezem beoltatni magam, mivel egy ideig immunis vagyok. Ráadásul problémák vannak a beszerzéssel, ezért a tömeges oltás késni fog

– véli Carlos.

A kínai oltóanyaggal, amely mindössze 50 százalékos hatékonyságot mutatott a helyi klinikai vizsgálatokon, elsőként egy Sao Paulo-i ápolónőt oltottak be. Az orosz Szputnyik V engedélyezését viszont elhalasztották hiányzó adatokra hivatkozva – mint ismert, Magyarország épp múlt héten vásárolt be ebből a vakcinából.

Felmerül a kérdés, félnek-e a brazilok a kínai és az orosz oltóanyagtól. Carlos nem fél, sőt, a részben Brazíliában gyártott kínai CoronaVacot favorizálja hagyományos módszere miatt (elölt vírust juttat a szervezetbe).

Szerinte egyébként a téma át van politizálva. Mint mondja,

vannak, akik nem szeretnék magukat beoltatni, mások pedig bármelyik oltóanyagot elfogadnák, ha azzal visszakapnák régi életüket.

Ha ezt nézzük, Brazília valójában nincs is olyan távol Európától, Magyarországtól.