A közelmúltig a NATO a hadviselést öt különböző műveleti területre osztotta: légi, szárazföldi, tengeri, űrbeli és kibernetikai területre. A kognitív hadviselési stratégiák kidolgozásával azonban a katonai szövetség egy új, hatodik szintről tárgyal: az "emberi területről".
Az elme militarizálása
A NATO által támogatott 2020-as tanulmány a hadviselés ezen új formájáról világosan kifejti: "Míg az öt területen végrehajtott akciókat azért hajtják végre, hogy hatást gyakoroljanak az emberi területre, a kognitív hadviselés célja, hogy mindenkit fegyverré tegyen".
"Az agy lesz a 21. század harctere" - hangsúlyozza a jelentés. "Az ember a vitatott terület", és "a jövőbeni konfliktusok valószínűleg először digitálisan, majd fizikailag, a politikai és gazdasági hatalom központjainak közelében zajlanak majd az emberek között".
Mivel a NATO célkeresztjében az egész civil lakosság van, a jelentés hangsúlyozza, hogy a nyugati hadseregeknek szorosabban kell együttműködniük az akadémiai körökkel a társadalomtudományok és a humán tudományok felfegyverzése érdekében, és segíteniük kell a szövetséget a kognitív hadviselési kapacitások fejlesztésében.
A tanulmány ezt a jelenséget "az agytudomány militarizálása" néven írja le. De úgy tűnik, egyértelmű, hogy a kognitív hadviselés NATO általi fejlesztése az emberi társadalom és pszichológia minden aspektusának militarizálódásához vezet, a legintimebb társadalmi kapcsolatoktól kezdve magáig az elméig.
A kognitív hadviselés egyaránt kiterjed az egyénre, az államokra és a többnemzetiségű szervezetekre. A dezinformálás és propaganda technikáit felhasználva az információ-befogadási képességnek a kifárasztására, kimerítésére törekszik.
A választások kisiklatása
A kognitív hadviselés a bizalom elpusztítására törekszik, legyen az a választási folyamatba, az intézményekbe, a szövetségesekbe vagy a politikusokba vetett bizalom. Ezzel nem azt befolyásolják közvetlenül, amit gondolnak, hanem inkább a gondolkodásmódot.
2018-ban Londonban és Washingtonban a Facebook és Cambridge Analytica nevű adatfeldolgozó (big data) cég botrányos kapcsolata uralta a főcímeket. Bizonyítottá vált, hogy 50 millió Facebook felhasználó adataival éltek vissza és érdemben befolyásolták mind az amerikai elnökválasztás, mind a Brexit-népszavazás kimenetelét. A bűncselekmény nemzetközi dimenzióját mutatja az ausztrál sajtó kiszivárogtatása, miszerint a Facebook a 2016-os választások kampánya során megkereste az ausztrál pártokat és felkínálta megvételre az ausztrál felhasználóinak személyes adatait.
A műveletek mögött egy rejtélyes amerikai milliárdos család állt, amelynek két tagja, Robert és Rebekah Mercer döntően befolyásolta a Brexit-kampányt és Trump stábjának kiválogatását. Robert Mercer egy titokzatos hedge fund milliárdos, aki – az azóta már felszámolt – Cambridge Analytica nevű cégével mozgatta a szálakat az óceán két partján. A cég sok szállal kötődött az amerikai és a brit katonai-ipari komplexumhoz - egy volt igazgatósági tag például Steve Tatham volt, aki az Afganisztánban szolgáló brit erők pszichológiai műveletekért felelős főnökeként szolgált.
Robert Mercer kitűnő kapcsolatokat ápolt már évek óta Trumppal, az akkori Breitbart-főnök Steve Bannonnal és Nigel Farage UKIP vezérrel. Velük együtt egy stratégiai bevetés keretében megrendítették a fősodratú média hitelét és lecserélték azt a konzervatív szavazók számára alternatív tényekkel, hamis történetírással, valamint nemzeti mitikus propagandával.
Idegtudományi kutatások a célkeresztben
Az amerikai és brit példát követve az EU, Oroszország, Kína, Tajvan és Kanada is hatalmas befektetésekkel indította meg a kognitív tudatra vonatkozó kutatási programjait.
A „neurofegyverek” célja az idegrendszer funkcióinak fejlesztése vagy korlátozása lehet, a hatás a harchoz szükséges kognitív, érzelmi és/vagy mozgásos aktivitásra és képességekre, például az észlelésre, az ítélőképességre, a morálra, a fájdalomtűrésre, az állóképességre.
Az idegtudományi és technológiai kutatás használható a következők befolyásolására: a memória, a tanulás és a kognitív sebesség; az alvás-ébrenlét, fáradtság és éberség; az azonnali késztetések fölötti uralom, az impulzuskontroll, a hangulat, a szorongás és az önkép, a döntéshozatal, a bizalom és az empátia, a mozgás és a teljesítmény.
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
