Az új elnök öröksége: gazdasági válság, külpolitikai aknák

Az ellenzéki baloldali-liberális jelölt, Li Dzsemjong tegnap megnyerte a dél-koreai elnökválasztást, és már be is iktatták hivatalába. Li megválasztásával véget ért a hónapok óta tartó politikai zűrzavar, amelyet a korábbi elnök, Jun Szogjol által rövid időre bevezetett hadiállapot, majd leváltása eredményezett.

„Az első feladatom, amellyel Önök megbíztak, hogy legyőzzem a lázadást és gondoskodjak arról, hogy soha többé ne lehessen katonai puccs, amikor a nép által átruházott hatalmat az emberek megfélemlítésére használják fel”

 – közölte az új elnök.

Gazdasági kihívások

Li előtt rögös út áll, mivel számos belső és külső kihívást örököl. A legsürgetőbb feladat a gyakorlatilag leállt koreai gazdaság fellendítése. A Bank of Korea éppen a múlt héten csökkentette a 2025-ös gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését, amely a februári 1,5 százalékról 0,8 százalékra esett vissza.

Olyan alapvető reformokra van szükség, amelyek a strukturális problémákat – a csökkenő termelékenységet, a társadalom elöregedését és a világ legalacsonyabb termékenységi rátáját, az egészségügyi és nyugdíjreformot, a lakásárak ellenőrzését és a lakosság képzettségének növelését az olyan új technológiákhoz, mint a mesterséges intelligencia – kezelik.

Külpolitikai kihívások

Li külpolitikája korán próbára lesz téve. Észak-Koreával kapcsolatban az elkötelezettséget és a tárgyalásokat támogatja, ugyanakkor elismeri a katonai elrettentés fontosságát és hasznosságát.

Azzal, hogy Dél-Koreában ismét egy progresszív kormányzat van Trump elnök és Kim Dzsongun phenjani elnök mellett – a 2018-as és 2019-es szingapúri és hanoi csúcstalálkozók mögött álló konfiguráció –, ez felveti a további diplomáciai tevékenységek lehetőségét.

Bár a körülmények megváltoztak, különösen Észak-Korea és Oroszország egyre erősödő  katonai partnersége miatt, úgy tűnik, mind Trump, mind Kim érdekelt abban, hogy adjon még egy esélyt a tárgyalásoknak. A Li-kormányzat várhatóan igyekszik majd aktívabb és ösztönzőbb szerepet játszani az észak-koreai kérdésben való előrelépésben.

Kényes egyensúlyozás

Az Egyesült Államok és Kína közötti versengést illetően a Li-kormányzatra nagyobb nyomás nehezedik majd, hogy fokozza a Washingtonnal való együttműködést. Li ígéretet tett az Egyesült Államokkal való szövetség megerősítésére és az Egyesült Államok-Japán-Dél-Korea háromoldalú kapcsolat továbbfejlesztésére. Ugyanakkor ismételten kijelentette, hogy Dél-Koreát nem szabad belerángatni az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktusba, beleértve a Tajvannal kapcsolatos konfliktust is. Ezt ő a Dél-Korea nemzeti érdekeit szolgáló „pragmatikus” diplomáciának nevezi.

Ez bizony kényes egyensúlyozás. Az új elnöknek ezekkel az elképzeléseivel ügyes diplomáciai képességekről kell tanúbizonyságot tennie, ha a viharos külső körülmények között akar navigálni, és előrelépést akar elérni a Koreai-félsziget békéje és stabilitása terén. Ellenkező esetben pragmatikus diplomáciája azzal végződhet, hogy gyengíti az Egyesült Államokkal kötött szövetséget, vagy Dél-Korea a nagyhatalmi stratégiai játszmák bábjává válik.

Noha Li nyilvánosan elkötelezett a Tokióval való stabil kapcsolatok fenntartása mellett, korábbi retorikája – konzervatív elődjének Japán-politikáját „alárendeltnek” nevezte – mélyebb ideológiai eltérésre utal.

Úgy tűnik, hogy Kína rájátszik erre. Li azzal keltett hullámokat a kampánykörúton, hogy azt mondta, Szöulnak ki kell maradnia bármilyen kínai-tajvani konfliktusból, bár ragaszkodik ahhoz, hogy nem Peking-párti. Az év elején a dél-koreai nemzetgyűlés elnöke – Li szövetségese – szokatlanul meleg fogadtatásban részesült Pekingben, és egy órán át tartó találkozót is tartott Hszi Csin-pinggel.

Washington már finoman figyelmeztet

A dél-koreai Yonhap hírügynökségnek adott nyilatkozatában egy fehér házi tisztviselő kedden azt mondta, hogy a dél-koreai választások „szabadok és tisztességesek” voltak.

A tisztviselő szerint azonban az Egyesült Államok

„továbbra is aggódik és ellenzi a kínai beavatkozást és befolyást a világ demokráciáiban”.

Az új kormány azonnali feladata, hogy tárgyalásokat folytasson Washingtonnal a kereskedelmi megállapodásról, és biztosítsa az Egyesült Államok elkötelezettségét a biztonsági szövetség mellett. A kereskedelmi megállapodás eredménye, valamint a szövetségi tehermegosztásról szóló megbeszélések valószínűleg meghatározzák majd a Trump és Li vezette amerikai-dél-koreai kapcsolatok alaphangját.

Egyrészt, ha mindkét vezető nyer a kereskedelmi megállapodással kapcsolatban, az megerősíti Li hazai legitimitását, miközben javítja Dél-Korea helyzetét Trump szemében. Másfelől azonban az egyoldalú amerikai követelések engedmények hiányában arra késztethetik Lit, hogy még inkább Peking felé hajoljon, ami felkeltené a Trump-kormányzat kínai héjáinak haragját. A Pentagon eközben nyomást gyakorol ázsiai szövetségeseire, hogy növeljék a védelmi kiadásokat és erősítsék meg az elrettentő erőt Kínával szemben.

Az amerikai játszma

Nemrégiben a Wall Street Journal arról számolt be, hogy a Trump-kormányzat most azt fontolgatja, hogy a Dél-Koreában állomásozó 28 500 amerikai katona közül 4500-at áthelyezne Guamra és más indo-csendes-óceáni térségbe. Az amerikai kormányzat úgy gondolhatja, hogy ilyen „stratégiai rugalmasságra” van szükség, különösen akkor, amikor Tajvan felett háborús felhők gyülekeznek. A Wall Street Journal szerint azonban ez „olyan lépés, amely új aggodalmat kelthet a Fehér Ház Ázsia iránti elkötelezettségéért aggódó szövetségesek körében”.

A hangulat már így is feszült Szöulban, miután márciusban Elbridge Colby politikai védelmi miniszterhelyettes azt szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok katonai eszközeit Kínával szemben helyezzék előtérbe. Ugyanebben a hónapban egy „Ideiglenes Nemzetvédelmi Stratégiai Iránymutatásként” ismert dokumentum, amelyet állítólag Pete Hegseth védelmi miniszter osztott ki, különösen felzaklatta Szöult, mivel az kimondja, hogy Tajvan esetleges inváziójának elsőbbséget kell adni a régió más veszélyeivel szemben.

E hónap elején Szöulban aztán még hangosabban szóltak a vészcsengők, amikor Xavier Brunson, az amerikai erők koreai parancsnoka kijelentette, hogy a Koreai-félszigeten állomásozó csapatok céljai túlmutatnak Észak-Korea elrettentésén. Brunson Dél-Koreát „a Pekinghez legközelebbi szövetséges jelenlétként” említette, és az országot úgy határozta meg, mint „egy szigetet, vagy egy rögzített repülőgép-hordozót, amely Japán és a kínai szárazföld között úszik a vízben”.

Nos, mindebből látszik, hogy az új elnök bizony nem akármilyen geopolitikai kihívásokkal találja szembe magát Földünk egyik legforrongóbb térségében.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)