Fareed Zakaria nemzetközi szakértő a Washington Postban a múlt hónapban megjegyezte, hogy bár a média csak korlátozottan foglalkozott vele, a Vlagymir Putyin és Hszi Csin-ping közötti moszkvai megbeszélések legérdekesebb kimenetele Putyinnak a csúcstalálkozó utáni megjegyzései voltak. „Támogatjuk a kínai jüan használatát Oroszország és Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai közötti elszámolásokhoz” – mondta.
Zakaria szerint a kijelentésből az következik, hogy „a világ második legnagyobb gazdasága és a legnagyobb energiaexportőre aktívan próbálja csorbítani a dollár dominanciáját a nemzetközi pénzügyi rendszerben”. A Kreml ura elvetette azt a lehetőséget, hogy egy másik valuta váltaná fel a dollárt, mint globális fizetőeszközt, de van egy „valószínűbb forgatókönyv”, amely szerint az amerikai fizetőeszköz „ezer vágással gyengülhet el”.
Sorra jönnek a pofonok
A jelek szerint egy ilyen folyamat jelenleg már javában zajlik. Kína és Oroszország jelentősen megnövekedett kereskedelmének kétharmadát már saját valutájában bonyolítja. Kína megállapodást kötött Szaúd-Arábiával s, hogy jüanban fizetheti az olajvásárlást. Csaknem 50 év után először fordult elő, hogy a szaúdiak készek mást is elfogadni, mint dollárt az olajért.
A francia TotalEnergies cég éppen most kötött üzletet Kínával egy jüanban denominált LNG rakomány vásárlásáról. Brazília, a legnagyobb latin-amerikai gazdaság, amelynek Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere, évi 150 milliárd dollár körüli forgalommal, keblére öleli a jüant.
Kína és Brazília két hete bejelentette, hogy saját valutájukat fogják használni kereskedelmi számláik rendezésére, és ezzel gyakorlatilag elvetik a dollárt a kétoldalú kapcsolatokban. Arról is döntöttek, hogy Brazília belép egy nemzetközi fizetési rendszerbe, amelyet Peking az Egyesült Államok által uralt SWIFT nemzetközi fizetési és üzenetküldési rendszer alternatívájaként próbál felállítani.
Nem eszik olyan forrón a kását…
Ezen fejlemények egyike sem jelenti azt, hogy a dollár trónfosztás előtt áll, viszont egy hosszú távú folyamat felgyorsulását jelzik. A dollár aránya a jegybanki valutatartalékban az 1999-es 71 százalékról mára 59 százalékra csökkent.
Miközben pozíciója a kereskedelmi tranzakciókban gyengül, a dollár továbbra is uralja a pénzügyi piacokat. Az összes devizaügylet 90 százalékát teszi ki, és az értékpapírok kibocsátásának körülbelül kétharmada dollárban történik.
De az Egyesült Államokban zajló pénzügyi viharok sorozata idegességet váltott ki. Ezek közül a legutóbbi az SVB összeomlása és azon közepes méretű bankok stabilitása miatti aggodalmak, amelyek amerikai kincstári kötvény-állományai jelentős piaci értékvesztést szenvedtek el a Fed kamatemelései miatt.
Zakaria kommentárjában Ruchir Sharma befektető és pénzügyi elemző megfigyelését idézi a legutóbbi zűrzavarral kapcsolatban.
„Emlékeim szerint most először van olyan nemzetközi pénzügyi válság, amelyben a dollár inkább gyengült, mint erősödött. Ez egy előzetes jele lehet az elkövetkező eseményeknek” – mondja Sharma.
Kétségtelenül politikai tényezők is szerepet játszanak. A dollár kiemelkedő globális szerepe nemcsak a gazdasági alapjaiba, hanem politikai rendszere stabilitásába vetett bizalomtól is függ. Ezt a bizalmat aláásta Donald Trump hatalomra jutása, a 2021. január 6-i, csaknem sikeres puccskísérlet, valamint a republikánus párt azóta is tartó politikai forrongása és radikalizációja.
Elképesztő adósságpálya
Három hete egy cikkében Zakaria rámutat az Egyesült Államok külpolitikájának „rugalmatlanságára”, amely egyre inkább követelésekből, fenyegetésekből és elítélésekből állt, ami „az elöregedő birodalom tehetetlenségét idézi”. Az USA egypólusú státuszának felfogásából fakadó külpolitikai rugalmatlanság gazdaságilag még nyilvánvalóbb.
Amerika politikusai hozzászoktak ahhoz, hogy látszólag anélkül költenek, hogy a hiány miatt aggódniuk kellene – az államadósság csaknem ötszörösére nőtt a 20 évvel ezelőtti nagyjából 6,5 billió dollárról a mai 31,5 billió dollárra. A Fed egy sor pénzügyi összeomlást megoldott azzal, hogy masszívan, tizenkétszeresére bővítette mérlegét, a 20 évvel ezelőtti körülbelül 730 milliárd dollárról a mai, körülbelül 8,7 billió dollárra. Mindez csak a dollár egyedi státusza miatt működik. Ha ez meggyengül, Amerikának olyan ellenszéllel kell szembenéznie, mint korábban soha.”
A Moszkva-Peking tengely leválása
Az orosz jegybank és a pénzügyi rendszer egyre erősebben támaszkodik a kínai jüanra: az orosz export 14 százalékát jüanban számolják el, a moszkvai pénzpiacon februárban már a jüan tette ki a devizatranzakciók 40 százalékát, az orosz kereskedelmi bankok jüanban hiteleznek és a jüan alapú betétek értéke is meredeken nő, a jegybank bővíti a jüanfinanszírozás eszközeit (még ha a dollár és az euró népszerűbb is maradt az oroszok körében). Az oroszok külföldi devizamegtakarításaiban a jüan pedig mára elérte a 11 százalékos arányt.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
