A város körülzárása új problémát is felvetett: hogyan koordinálják tevékenységüket a továbbiakban a gyűrűt bezáró erők, azaz a kurdok és a síita milíciák. Ezért szerdán a Moszultól nyugatra fekvő Szindzsár városában állomásozó kurd pesmerga erők parancsnoka és az iráni támogatású síita Badr milícia vezetője, Hadi al-Amiri találkoztak és megegyezésre jutottak erőik további feladatait illetően. A legfontosabb lépés, hogy a Szindzsárhoz közel lévő, de még az Iszlám Állam kezén lévő Tal Afar városát elszigeteljék, majd bevonuljon oda az iraki kormányhadsereg.
Etnikai óvatosság
Tal Afarból közben menekül a szunnita lakosság, akik főleg türkmén etnikumúak. Az iraki miniszterelnök fontosnak tartja, hogy magába a városba az iraki kormányerők vonuljanak be, sőt még azt is, hogy az összetételük valamelyest tükrözze a város etnikai tarkaságát. Így szeretné elkerülni, hogy a felszabadításkor etnikai villongások törjenek ki. Ha a várost végül sikerül elfoglalni, akkor jöhet a Moszultól nyugatra fekvő maradék területek elfoglalása, és onnantól fogva már csak magában Moszulban fog zajlani a harc.
Ellenlökés
Az ostromgyűrű bezárására reagálva egyetlen dolgot tudtak tenni a dzsihádisták: egy autóbombával tömegmészárlást hajtottak végre, több száz kilométerre a frontvonaltól. Ebben 80 ember halt meg, többségében iráni zarándokok, akik a síiták szent helyéről, Kerbalából tértek volna vissza hazájukba. Ezzel persze nem valószínű, hogy bármit elértek volna, sőt, vélhetően a síita milíciák még hevesebben fognak harcolni ellenék, és Irán is még inkább támogatni fogja a harcot.
Élő pajzs
Moszulnál 100 ezer ostromló áll szemben becslések szerint mindössze 5-6 ezer elszánt dzsihádistával. Ilyen túlerő mellett normális körülmények között napok alatt be lehetne venni a várost, ahogy ez a második világháború több ostromában is zajlott, amikor nagyon felborultak az arányok. Ott azonban nem sokat foglalkoztak a polgári lakossággal, most viszont az ostromlók szeretnék minél inkább megkímélni a milliós nagyváros lakosságát, és ezért óvatosságra van szükség.
A védők elvegyülnek a polgári lakosság között, élő pajzsnak használják, így szinte lehetetlen a városon belül légicsapásokat alkalmazni. Emellett alagutakon keresztül mozognak, autóbombaként a közeledő támadók közé hajtanak, és aknavetővel tüzelnek rájuk, valamint terrorizálják a lakosságot, és kegyetlenül megtorolják, ha valaki együttműködik a felszabadítókkal. A Reuters szerint csak ebben a hónapban 20 megölt ember holttestét függesztették ki elrettentésül, közülük ötöt egy közlekedési csomópontban keresztre feszítve.
Előbb-utóbb
Ezzel együtt az ostromló erőknek, ezen belül az iraki hadsereg eliterejének, a helyi TEK-nek sikerült már mélyen behatolni a keleti városrészekbe. Hogy mikor szabadul fel teljesen a város, nehezen megjósolható. Obama elnök nyilván azt szeretné, hogy január 20-ig, hogy még övé lehessen a dicsőség, de ennél tovább nem is nagyon érdemes elhúzni, hisz a polgári lakosságot az elnyúló harcok is megtizedelhetik. 5-6000 ember pedig, miután utánpótláshoz nem jutnak, bármilyen elszántak is, sokáig nem tarthatják magukat.
Saját biztonságukba is beruháznak ezzel a norvég miniszterelnök szerint. 
