Csúnyán összecsapnak a brüsszeli és a német érdekek

Li Csiang kínai miniszterelnök tíz miniszterével érkezett hétfőn Berlinbe, és a német államfő, Frank-Walter Steinmeier elnök fogadta. Egy nappal később találkozott Olaf Scholz kancellárral és kilenc szövetségi miniszterrel.

Más hullámhosszon az üzlet és a politika

Látogatása során Li szintén találkozott a német üzleti közösség képviselőivel. „A vállalkozásokat vissza kell állítani a vezető pozícióba a kockázatmegelőzés szempontjából, és a kockázatmegelőzés és az együttműködés nem ellentétes egymással” – mondta Li, miközben részt vett a szemináriumon a német üzleti közösség képviselőivel. A találkozón részt vettek a német multinacionális óriások, köztük a Siemens, a Volkswagen, a Mercedes-Benz, a BMW, a Schaeffler, a BASF, a Covestro, a Wacker Chemie, a Merck, az SAP és az Allianz képviselői.

A kínai pártsajtó kiemeli, hogy míg Berlin „kockázatmentesítési” politikája következtében a dezindusztrializációval néz szembe, a német gazdaság technikai recesszióba került, és az adatok azt mutatják, hogy a gazdaság visszaesett az idei év első negyedévében.

Berlin és Peking politikai viszonya az elmúlt időszakban megromlott. Legyen szó Peking „korlátlan barátságáról” Moszkvával Ukrajna orosz inváziója ellenére, a Tajvani-szorosban tapasztalható növekvő feszültségekről vagy a kínai ujgur kisebbség elnyomásáról, a nézeteltérések száma egyre nő. És mindezt tovább fokozza őket a Kína és az USA közötti geopolitikai rivalizálás.

Szinte szimbiotikus kapcsolat

Ennek ellenére már 7. éve Kína Németország legfontosabb kereskedelmi partnere, megelőzve az Egyesült Államokat. Az elmúlt 10 évben a Kínával folytatott árucsere gyakorlatilag megduplázódott, és tavaly 298 milliárd euróra nőtt. A kapcsolat teljes ellentmondásossága abban mutatkozik meg, hogy a hivatalos német dokumentumok ma már rendszeresen partnerként, versenytársként és egyben stratégiai riválisként említik Kínát.

A német kormány konzultációi Kínával 2011-ben kezdődtek, kezdetben a partnerséget hangsúlyozva. 2014-ben a kapcsolatot még az "átfogó stratégiai partnerség" státuszává is emelték. De azóta megfordult a hangulat.

Scholz a BDI lobbikonferenciáján megismételte a G7 elvárását, miszerint Kína „ne változtassa meg erőszakkal a tajvani status quót, és tartsa be a nemzetközi szabályokat”. Scholz amellett, hogy sürgette a Tajvan elleni erőszak elkerülését, kiemelte, hogy együtt kell működni Pekinggel a globális problémák megoldásában, beleértve az éghajlatváltozást is. "A G7-nek nem érdeke Kína gazdasági felemelkedésének akadályozása... de ugyanakkor szorosan figyelünk, hogy elkerüljük a veszélyes gazdasági függőséget" - magyarázta.

A német cégeknek különleges terveik vannak Kínával kapcsolatban

Ennek ellenére Kína továbbra is rendkívül fontos piac marad. Több mint 5000 német cég 1,1 millió alkalmazottal termel a Népköztársaságban. Az olyan nagy nevek mellett, mint a Volkswagen és a BASF, számtalan középvállalat is szerepel ezek között. Mindannyian profitálnak az olcsó munkaerőből és Kína hatalmas hazai piacából.

Brüsszel más vágányon zakatol

Az EU eközben konkrét javaslatokat dolgozott ki a Kínával szembeni keményebb fellépésre. A német gazdaság számára ez riasztónak hangzik, de a kancellár igyekezett megnyugtatni a cégvezetőket. A héten egy nagyobb összejövetelen hangsúlyozta, hogy csak a védelem és a fegyverkezés terén megkötött üzleti ügyleteket kell nagyon alaposan átvizsgálni.

Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke éppen kedden mutatta be az EU első gazdasági biztonsági doktrínáját. Ez felvázolja azokat a terveket, amelyek célja, hogy jobban beavatkozzanak abba, hogy az európai vállalatok miként fektetnek be és kereskednek a világ autokrata országaival (ki nem mondva Kínával). A stratégiai dokumentum éppen időben érkezik ahhoz, hogy az EU kormány- és államfői megvitassák a doktrínát a június 29-30-i csúcstalálkozójukon.

„Nem engedhetjük meg magunknak olyan kritikus függőségek fenntartását, amelyek az érdekeink elleni fegyverré válhatnak” – mondta Thierry Breton belső piaci biztos a múlt héten.

A dokumentum kerüli Kína konkrét említését – de egyértelmű, hogy Oroszországon kívül kit céloz, amikor arról beszél, hogy „túlzottan támaszkodunk egyetlen országra, különösen egy olyan országra, amely rendszerszinten eltérő értékekkel, modellekkel és érdekekkel rendelkezik”. A dokumentum a múlt havi G7-találkozó témáit is követi, ahol a kínai „kockázatmentesítés” volt a fő vitapont.

Az EU az ellenőrzésének szigorítását tervezi 3 területen:

• Bejövő befektetések átvilágítása (ellenőrzi, hogy a külföldi vállalatok mikor vásárolnak fel kritikus fontosságú vállalatokat vagy infrastruktúrát Európában);
• Exportellenőrzés (amikor az uniós vállalatok olyan érzékeny eszközöket adnak el, mint például fegyverek vagy kémszoftverek ellenséges országoknak);
• Kimenő befektetések szűrése.

A legnagyobb hír Brüsszel azon terve, hogy új törvényt hoznak létre annak megakadályozására, hogy a vállalatok a „fejlett technológiákat” az autokráciákba helyezzenek ki. A dokumentum külön említi a „kvantumszámítógépet” (amely a legbiztonságosabb kommunikációk feltörésére használható), a „mesterséges intelligenciát” és a „fejlett félvezetőket”.

Az új törvénnyel az EU megtilthatja ezeket a kimenő befektetéseket, ha biztonsági kockázatokat lát. Gyakorlatilag ez véget vetne az ellátási láncok ellenőrizetlen globalizációjának, amely az elmúlt évtizedekben a gazdaságok nemzetközivé válásának hajtóereje volt.