Demokratikus máz
Lavrov azt nyilatkozta, hogy demokráciát szeretnének Szíriában, és parlamenti-, és elnökválasztásra készítenék fel az országot, vagyis a fegyveres beavatkozáson túl most a politikai megoldás is felmerült, mint cél. A másik újdonság: a felkelő csoportok közül van egy, akit támogatnának: a Szabad Szír Hadsereget, hozzátéve, hogy elég nehéz megtalálni őket a számtalan csoport között.
Mindez Aszad váratlan moszkvai látogatását követte. Nyilván nem tudjuk, mi mindenről tárgyaltak, de valamilyen kölcsönösen elfogadható rendezési terv nyilván szóba került, ezért tehetett Moszkva ilyen nyilatkozatot. Lavrov mindehhez hozzátette: a külső erők nem oldhatják meg a szírek helyett a saját életük rendezését, azt nekik kell megtenni parlamenti-, és elnökválasztásokon.
Elvben szép, csak nem működik
Nos, egyrészt nem tudjuk, mennyi ebből az általános elképzelés, és milyen konkrét, de egyelőre nyilvánosságra nem hozott tervek vannak még. Másrészt ez a korábban az amerikaiak által alkalmazott stratégiára utal, ami kudarcot vallott Afganisztánban is, Irakban is. A kivonuló katonai erők helyét a demokratikusan választott kormányerők vették át, csakhogy ez egyik helyen sem volt igazán működőképes.
Afganisztánban azért, mert a tálibok és egyéb ellenzékiek fütyülnek a demokrácia szabályaira, és harcolnak a hatalomért, ezért hosszabb távon is szükség lenne nemzetközi békefenntartó erőkre. Irakban viszont azért, mert amint azt többször említettük, a kurdokat valamit a síita és szunnita arabokat nem lehet egy országba kényszeríteni (legalábbis demokráciában). A kurdok remekül megvannak kvázi külön országukban, a síita irakiaknak is megfelel választott vezetőjük, csak épp a szunnitákat nem képviselte senki, így az iszlám állam karjaiba estek.
Szét kéne választani őket
Ha a korábbi szír határok között próbálkoznak meg ugyanezzel, nyilván az eredmény is ugyanez lesz. Nehéz elképzelni a síita, Aszadot bizonnyal megválasztó alavitákat a szunnitákkal egy kormány uralma alatt. Kérdés, hogy a mostani nyilatkozatokon túlmenően lesz-e az oroszoknak elég kezdeményező készsége arra, hogy a két fő csoportot különválassza (persze ott lesz még a kurdok kérdése is, amihez Erdogannak is van egy-két szava).
Elvileg nem lennének nehéz helyzetben: a szír nép, pontosabban szíriai népei, demokratikusan kifejezhetik, hogy nem akarnak együtt élni. Ha az alavita területek Aszadot vagy egy hasonló síita vezetőt választanak nagy többséggel, a szunniták pedig egyértelműen egy szunnita jelöltet, meg is van az akaratnyilvánítás, nem kell még egy Irak.
Ügyes kommunikáció
Lavrov menten fel is hívta John Kerry amerikai külügyminisztert, hogy beszámoljon neki mindezekről, és bevonja a politikai folyamatba. Ügyes lépés: ezek után nem vádolhatja azzal az egykori hidegháborús ellenfél, hogy nem konzultál vele, sőt hogy kihagyná őt. Kerry szerint már jövő héten is folytatódhatnak a tárgyalások, és ezúttal nem zárta ki Irán részvételét.
Lavrov egyúttal iráni és egyiptomi kollégáit is felhívta, jelezve, hogy őket is szívesen látja az együttműködésben, sőt szeretné, ha Jordánia, Katar és az Emirátusok is részt venne a folyamatban, sőt az Európai Uniót is bevonnák. Aszadot illetően úgy nyilatkozott, hogy ha a légicsapások segítségével hadserege visszanyeri az ellenőrzést, akkor sokkal inkább hajlandó lesz valamilyen politikai kompromisszumra, végül is le lesz kötelezve az oroszoknak.
A megoldás még távoli és bizonytalan, de az oroszok úgy tűnik, a diplomáciában és a kommunikációban is sokkal profibbak, mint Brezsnyev afganisztáni kalandja idején. Minden szóba jöhető felet felhívnak, mindenkit bevonnának, így nem érheti őket az egyoldalúság vagy az imperializmus vádja, igaz, ezt akkor teszik, amikor már mélyen benne vannak a műveletben.
Szorosabb együttműködés a katonai fenyegetés hatására. 
