Szögezzük le a legelején: a globális felmelegedés nem kamu, nem egy, a tudósok által kitalált hoax, amivel több kutatási forrást próbálnak kicsikarni a kormányokból, mint ahogy azt Donald Trump és a republikánus párt számos képviselője gondolja a tengerentúlon. A jelenség nagyon is valós, sajnos már része a mindennapjainknak, elég csak a folyamatosan olvadó jégsapkákra és a leomló gleccserekre, vagy épp a szélsőséges időjárásváltakozásra és a hurrikánszezonra gondolni, ami épp most tarolta le a fél világot. Ráadásul a Bloomberg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) felmérése hivatkozva írja: 800 ezer éve nem volt olyan rossz a levegő a világon, mint 2016-ban.
Nejlonszatyrot húztunk a bolygóra
Tavaly rekordsebességgel nőtt a károsanyag-kibocsátás, különösen a szén-dioxid mértéke. A WMO mérései szerint egy évvel korábban még nagyjából 400 károsanyag-részecske jutott egymillió levegőmolekulára, tavaly ez már 403,3 volt. Ez laikus szemmel nézve kevésnek tűnik, ugyanakkor a testület rámutatott, hogy amikor utoljára ekkora szén-dioxid koncentráció volt mérhető, akkor a világ átlaghőmérséklete 2-3 fokkal, a tengerszint pedig 10-20 méterrel volt magasabb. Most pedig ismét efelé közelítünk. Az éves növekedéshez nagyban hozzájárult az El Nino hurrikán, a pusztító légáramlat ugyanis szárazságot okozott a déli erdőkben, amik így nem tudták kellően megszűrni a levegőt.
Amennyiben nem történik drasztikus változtatás a szén-dioxid és az üvegházhatású gázok kibocsátásában, úgy az évszázad végére természeti katasztrófába fulladhat az emberiség, véli a WMO titkára, Petteri Taalas. A probléma csupán az, hogy ezt a kibocsátást csak együttes összefogással lehet lefaragni, a világ politikusainak ugyanis együttes erővel kell nyomást gyakorolniuk a gazdaságra. Ezt hivatott elérni a párizsi egyezmény is – tudják, amiből Donald Trump nemrég egy tollvonással kiléptette Amerikát, az országot, aki gazdasági erejével az összes többi tagállamot képes volt kordában tartani. Az ENSZ egyébként Bonnban tart majd november 6-án csúcstalálkozót a témában.
Miért nem tudunk összefogni?
A probléma sokrétű. A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének egy módja, ha az egyes országok kormányai külön adókat vetnek ki a károsanyag-kibocsátó vállalatokra, eszközökre és magatartásra. Ehhez azonban amellett, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe veszik, előre számolniuk kell a környezetre gyakorolt későbbi hatással, majd ezen feltételezés alapján kell árat – adott esetben adót, adókulcsot – szabniuk a kibocsátásra a jelen pillanatban. Ez hosszú és bonyolult folyamat, amit – érthető módon – nem sokan akarnak végigjárni.
Egy másik megoldás, ha a környezetkímélő, megújuló megoldásokra fókuszálnak, és kiépítik az ezekhez szükséges infrastruktúrát – itt tart például Magyarország is, ahol az elektromos autók tesztpályája mellett rengeteg elektromos töltőállomást is létesítenek országszerte. Ez azonban rövid távon a költségek megugrásával jár, mielőtt azok a technológia terjedésével csökkenni kezdenek. Ezt azonban a lakosság nem feltétlenül hajlandó megfizetni, tekintettel arra, hogy a hibrid/elektromos járművek ma még rendkívül drágák. Egy azonban biztos: a harmadik út, mely szerint mindent hagyunk, ahogy van, nem járható. Már amennyiben nem akarunk egy élhetetlen, lélegezhetetlen bolygót hagyni az unokáinkra, természetesen.
A spanyol kormány 7 milliárd euró értékű, 2030-ig szóló bérlakásprogramot hagyott jóvá keddi ülésén Madridban. 
