Szögezzük le a legelején: a globális felmelegedés nem kamu, nem egy, a tudósok által kitalált hoax, amivel több kutatási forrást próbálnak kicsikarni a kormányokból, mint ahogy azt Donald Trump és a republikánus párt számos képviselője gondolja a tengerentúlon. A jelenség nagyon is valós, sajnos már része a mindennapjainknak, elég csak a folyamatosan olvadó jégsapkákra és a leomló gleccserekre, vagy épp a szélsőséges időjárásváltakozásra és a hurrikánszezonra gondolni, ami épp most tarolta le a fél világot. Ráadásul a Bloomberg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) felmérése hivatkozva írja: 800 ezer éve nem volt olyan rossz a levegő a világon, mint 2016-ban.
Nejlonszatyrot húztunk a bolygóra
Tavaly rekordsebességgel nőtt a károsanyag-kibocsátás, különösen a szén-dioxid mértéke. A WMO mérései szerint egy évvel korábban még nagyjából 400 károsanyag-részecske jutott egymillió levegőmolekulára, tavaly ez már 403,3 volt. Ez laikus szemmel nézve kevésnek tűnik, ugyanakkor a testület rámutatott, hogy amikor utoljára ekkora szén-dioxid koncentráció volt mérhető, akkor a világ átlaghőmérséklete 2-3 fokkal, a tengerszint pedig 10-20 méterrel volt magasabb. Most pedig ismét efelé közelítünk. Az éves növekedéshez nagyban hozzájárult az El Nino hurrikán, a pusztító légáramlat ugyanis szárazságot okozott a déli erdőkben, amik így nem tudták kellően megszűrni a levegőt.
Amennyiben nem történik drasztikus változtatás a szén-dioxid és az üvegházhatású gázok kibocsátásában, úgy az évszázad végére természeti katasztrófába fulladhat az emberiség, véli a WMO titkára, Petteri Taalas. A probléma csupán az, hogy ezt a kibocsátást csak együttes összefogással lehet lefaragni, a világ politikusainak ugyanis együttes erővel kell nyomást gyakorolniuk a gazdaságra. Ezt hivatott elérni a párizsi egyezmény is – tudják, amiből Donald Trump nemrég egy tollvonással kiléptette Amerikát, az országot, aki gazdasági erejével az összes többi tagállamot képes volt kordában tartani. Az ENSZ egyébként Bonnban tart majd november 6-án csúcstalálkozót a témában.
Miért nem tudunk összefogni?
A probléma sokrétű. A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének egy módja, ha az egyes országok kormányai külön adókat vetnek ki a károsanyag-kibocsátó vállalatokra, eszközökre és magatartásra. Ehhez azonban amellett, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe veszik, előre számolniuk kell a környezetre gyakorolt későbbi hatással, majd ezen feltételezés alapján kell árat – adott esetben adót, adókulcsot – szabniuk a kibocsátásra a jelen pillanatban. Ez hosszú és bonyolult folyamat, amit – érthető módon – nem sokan akarnak végigjárni.
Egy másik megoldás, ha a környezetkímélő, megújuló megoldásokra fókuszálnak, és kiépítik az ezekhez szükséges infrastruktúrát – itt tart például Magyarország is, ahol az elektromos autók tesztpályája mellett rengeteg elektromos töltőállomást is létesítenek országszerte. Ez azonban rövid távon a költségek megugrásával jár, mielőtt azok a technológia terjedésével csökkenni kezdenek. Ezt azonban a lakosság nem feltétlenül hajlandó megfizetni, tekintettel arra, hogy a hibrid/elektromos járművek ma még rendkívül drágák. Egy azonban biztos: a harmadik út, mely szerint mindent hagyunk, ahogy van, nem járható. Már amennyiben nem akarunk egy élhetetlen, lélegezhetetlen bolygót hagyni az unokáinkra, természetesen.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfőn levelet küldött az Európai Unió tagállamainak. 
