Az amerikai elnökválasztás előtt, illetve az eredmények ismeretében a szakértők rendre azt emelték ki, hogy Donald Trump győzelme után biztosan sok lesz a bizonytalanság. Ugyanakkor olyan hangok is voltak, hogy a kampányban elhangzott kijelentéseket koránt sem kell készpénznek venni, akár több hónap is eltelhet, míg a valódi irányok letisztulnak. Míg a kiszámíthatatlanságot már a beiktatás előtti kijelentések is erősítették, a fontolva haladás hiú remény maradt. Egy héttel a kinevezése után az elnök már a legfontosabb dél-amerikai szövetséges Kolumbiát szorította sarokba 50 százalékos vámokkal megfenyegetve az országot. Miután a bogotai kormányzat engedett, az Egyesült Államok szomszédjai következtek.
Trump szombaton írt alá egy rendeletet, amely 25 százalékos vámot vetett ki a mexikói és kanadai importra, valamint 10 százalékos vámot Kínára. A Kanadából származó energiahordozókat (például az kőolajat) alacsonyabb, 10 százalékos tarifával sújtják, hogy – a hivatalos magyarázat szerint – minimálisra csökkentsék a benzin és az otthoni fűtőolaj árára gyakorolt hatásokat.
A feltételezések szerint Donald Trump inkább tárgyalási alapként (bár talán a zsarolási pontosabb jelző lenne) tekint ezekre a vámokra, bár az agresszív módszer a nemzetközi diplomáciai szokásoknak nem igazán felel meg. A célja az lehet, hogy a három országot a bevándorlási és a kábítószer kereskedelem kapcsán az amerikai érdekeknek megfelelő viselkedésre ösztönözze. A vámok ügyében az elnök ugyanakkor a magas amerikai külkereskedelemi deficitet szokta emlegetni, tehát az első lépésekben – úgy tűnik – a kereskedelempolitika és a vámkivetés az az eszköz, amivel kényszerhelyzetbe kíván hozni más országokat.
Fotó: MTI/EPA/Getty Images pool/Chip Somodevilla
Az X-en közzétett üzenetében Trump arra hivatkozott, hogy a vámokat „az országban illegálisan tartózkodók és a polgárainkat megölő halálos kábítószerek, köztük a fentanil által okozott nagy veszély miatt vezette be. „Meg kell védenünk az amerikaiakat, és elnökként kötelességem mindenki biztonságát biztosítani” – tette hozzá.
A kanadai árukra kivetett vámok várhatóan (amerikai keleti parti idő szerint) kedden délelőtt 12:01-kor lépnek hatályba. Arról nincs hivatalos hír, hogy mikor szüntetik meg a tarifákat. Egy magas rangú adminisztrációs tisztviselő szombaton azt mondta: „Sokféle mérőszámot kell figyelembe venni”. Peter Navarro, Trump egyik tanácsadója arról beszélt pénteken, hogy a fentanil miatt évente százezres nagyságrendben halnak meg amerikaiak, ezt a kábítószert pedig Kínában állítják elő, és (más drogokhoz hasonlóan) általában Mexikón keresztül érkezik. Az ugyanakkor nem derült ki a hétvégén, hogy az érintett országoktól pontosan mit várna el az Egyesült Államok, hogy visszavonja a vámokat.
A vámháború elindult
Persze a válaszreakció sem volt egységes, hiszen Mexikó először azt jelezte, hogy tárgyalni szeretne az Egyesült Államokkal és megegyezésre törekednek. Igaz, később a latin ország már jelezte, hogy ők is bevezetnek vámokat az amerikai termékekkel szemben. Kína szerint a vámok kivetése a nemzetközi szerződésekkel ellentétes és ezért a WTO-hoz (Kereskedelmi Világszervezet) fordulnak. Peking azt is jelezte egyébként, hogy ők szigorú kábítószerellenes politikát folytatnak, az amerikai piacon megjelenő drogokért teljesen téves elképzelés Kínát hibáztatni, ez ugyanis tisztán az Egyesült Államok belső ügye.
Kanada adta a leghatározottabb választ, hiszen ők már a hétvégén bejelentették, hogy 25 százalékos vámot vetnek ki fokozatosa nevezetve összesen 155 milliárd dollár értékű amerikai termékre.
Justin Trudeau valószínűsíthetően abban bízik, hogy a Kanadából származó nyersanyagok áremelkedése az amerikai cégeknek jobban fog fájni, mint a kanadai fogyasztóknak például a megdráguló whiskey.
Kanadából ugyanis a Trump által hangoztatott olcsó energiaellátáshoz kapcsolódóan olaj és urán is érkezik a szomszédos országba. Olajból például az amerikai import 60 százalékát biztosítják. De például elektromos áramot is importálnak a kanadaiak a szomszédos országba. Ezek mellett az amerikai ipar és építőipar számára fontos alapanyagokat is jelentős részben innen szállítanak, így alumíniumot, vasat, nikkelt, káliumot, de fát is. Ha ezek ára 25 százalékkal megemelkedik, az első körben az amerikai cégek versenyképességét rontja, aminek eredményeként nőhet a munkanélküliség. Tovább gyűrűzve pedig az amerikai inflációt fogja meglökni. Ez pedig azért lenne különösen kínos Donald Trump számára, mert Joe Bident és Kamala Harrist rendszeresen azzal ostorozta, hogy a hibás gazdaságpolitikájuk miatt ugrott meg az infláció, ami pedig nehéz helyzetbe hozta az alacsony jövedelműeket.
Nagy kérdés, hogy ezek a válaszreakciók mit szülnek majd, hiszen előzetesen Trump azzal fenyegetőzött, hogy a vámokat tovább fogják emelni, ha ezek az országok bármilyen módon megtorolják a bevezetésüket.
A hétfő esti reakciók ugyanakkor részben újraértelmezik a helyzetet, és úgy tűnik ebben a játékelméletben „chicken game” (ki rántja el a kormányt) játékban Trump óvatossabbá vált. Előbb Mexikó, majd Kanada esetében is azt jelentették ugyanis be, hogy az Egyesült Államok 30 napra felfüggeszti a vámok életbelépését. Így továbbra is marad a bizonytalanság, bár ez a döntés azt is jelezheti, hogy az amerikai elnök a sajátságos tárgyalásmódja ellenére mégis hajlik a diplomáciai megoldásra.
Idejétmúlt fegyver a büntetővám?
Bár a vámok kivetését általában a közgazdászok nem tartják hatékony eszköznek, és – a válaszlépések miatt – összességében az érintett országok számára nagyobb kárt okoznak, mint hasznot, Donald Trump ezt már az első elnöki ciklusa alatt is fontos gazdaságpolitikai eszköznek tartotta. Azt hangoztatta ugyanis, hogy ezek révén meg tudja védeni az amerikai cégeket és munkahelyeket, miközben a költségvetés számára bevételt jelentenek. Ugyanakkor ez a termelési láncok világában már sokkal összetettebb kérdés. A Kanadát és Mexikót sújtó vámokkal összefüggésben például az amerikai elnök egyik kedvenc iparága, a járműgyártás kapcsán jelentek meg érdekes elemzések. A szakértők szerint a három ország mára olyan értékláncot alkot, amit nem lehet egyik napról a másikra szétszálazni. Számos nyersanyag (pl. az alumínium vagy az acél) Kanadából származik, de egyes, nagyobb hozzáadott értéket képviselő alkatrészek is. A tervezői munkát az Egyesült Államokban végzik, de a járművek mára legfontosabb részei, az informatikai elemek is innen származnak. Az egyszerűbb alkatrészek Mexikóból vannak, de jelentős számban itt szerelik össze az autókat is. Az illegális migránsok kitoloncolása az Egyesült Államokból egyébként tovább fogja csökkenteni annak az esélyét, hogy az alacsony hozzáadott értékű termelést ott végezzék, hiszen a mexikói gyárakat is az olcsó munkaerő lehetősége hívta életre.
A közgazdasági megközelítés szerint önmagában a külkereskedelmi mérleg vizsgálata egyébként sem ad tiszta képet a viszonyokról, hiszen a fent említett munkaerőpiaci kérdéseken túl számos gazdasági, környezeti aspektusa van a jelentős amerikai importnak. Miközben nagyon sok olyan amerikai óriásvállalat van, amelyek külföldi cégeken keresztül realizálnak komoly bevételt és nyereséget. Ezek eredménye – már ha osztalékot fizetnek és ezt hazaviszik – azonban nem a külkereskedelmi, hanem a folyó fizetési mérlegben jelenik meg. Más kérdés, hogy 2019-ig ez az adat viszonylag mérsékelt hiányt mutatott, amit a dollár birtoklása révén az Egyesült Államok könnyedén tudott finanszírozni. Igazán aggasztó egyébként sok más egyensúlyi adathoz hasonlóan az utóbbi 4-5 évben romlottak ezek a számok.
Európa felkészül
A három országot érintő vámok kivetése után pénteken este Donald Trump már arról beszélt, hogy „feltétlenül” vámokat vet ki az Európai Unióból származó árukra. Arról ugyan nem volt szó, hogy ez általános lenne, vagy bizonyos árucsoportokat érintene, ahogy a mértékéről sem. Trump ugyanakkor megismételte a korábban többször hangoztatott panaszát, mely szerint az EU kihasználja az Egyesült Államokat. A megválasztása és a kinevezése közötti időszakban az elnök egyébként már megfenyegette az európai országokat, és jelezte, hogy csökkenteni kell az amerikai külkereskedelmi deficitet. Akkor azt „javasolta”, hogyha Európa el akarja kerülni a vámokat, vegyen amerikai olajat és földgázt.
Hétfőre aztán biztossá vált, hogy az U sem ússza meg a vámokat, ez Donald Trump vasárnap esti posztjából derült ki. Az elnök arról panaszkodott a közösségi médiában, hogy az európai országok kihasználják Amerikát és sok pénzzel tartoznak neki. Miközben sem az amerikai mezőgazdasági termékeket, sem az autóikat nem vásárolják. Igaz, az továbbra sem világos, hogy a vámok milyen mértékű terhet jelentenek és mikortól lépnek életbe.
Az európai illetékesek, többek között a kereskedelmi biztos Maroš Šefčovič azt jelezték az elmúlt napokban, hogy készek tárgyalni a vitás kérdésekről az Egyesült Államokkal és megállapodásra törekednek. Igaz a brüsszeli illetékesek között voltak szép számmal olyanok, akik szerint ehhez az kellene, hogy a másik fél ne hozzon egyoldalú lépéseket és törekedjen a diplomáciai megoldásra. Donald Trump péntek esti kijelentésére reagálva egyébként az EU vezetői jelezték, hogy ha az Egyesült Államok vámokat veti ki, akkor válaszlépéseket fognak tenni.
Nagyon nem kellene egy vámháború a magyar gazdaságnak
A levegőben lógó vámháború kifejezetten rossz lenne a magyar gazdaság számára, hiszen közvetve szinte biztosan érintené a magyarországi járműgyártást. Az elmúlt két évben komoly hullámvölgybe került iparágak (a járműgyártás és az akkumulátorgyártás) a nehézségek ellenére is a magyar kivitel komoly hányadát adják, így ez csökkentené a magyar exportot és a hazai gazdasági növekedést is. Amely valószínűleg el fog maradni így is a kormány által a költségvetésben rögzített 3,4 százalékos növekedéstől. Más kérdés, hogy 2024-re is 4 százalék feletti GDP bővülést várt a kabinet, ám végül csak 0,6 százalék jött össze.
A Donald Trump által bevezetésre kerülő vámok szinte biztosan érinteni fogják a járműipart. Ez pedig a német vállalatokon keresztül a magyar gazdaságra is érdemi hatással lesz.
Ráadásul az Európai Unióval szembeni vámok várhatóan válaszlépésekkel járnak majd, ami csökkentheti a magyar exportot. Ebben az esetben pedig szinte biztos, hogy az elemzők többsége által az idei évre várt 2-2,5 százalékos GDP bővülés is túlságosan optimista lesz. Ez ugyanis export visszaesése mellett a forint árfolyamára is negatívan hathatna, ahogy azt a hétfő délelőtti devizapiaci mozgások is mutatják.
A bizonytalan környezetben pedig a magyar fogyasztók óvatossága is valószínűleg növekedne, vagyis a belső fogyasztás növekedése sem adna hozzá túl sokat a GDP-hez. Ez a kormány számára kifejezetten veszélyes elegy lenne, hiszen a 2026-os választások előtt Orbán Viktor számára létkérdés lehet, hogy az idei évben az emberek azt érezzék, hogy javul a helyzetük, ám egy kereskedelmi háború közepette ezt a többség aligha fogja megtapasztalni.
