Az elmúlt két hónapban Kisida Fumio japán miniszterelnök és Jun Szogjol a Koreai Köztársaság elnöke már háromszor találkoztak, annak ellenére, hogy a két állam viszonya történelmileg kifejezetten terhelt. A legutóbbi megbeszélésükre a májusi hirosimai G7-csúcs találkozója alkalmával került sor.

A kétoldalú kapcsolatok drámai javulását szakértők főképpen az észak-koreai nukleáris fenyegetés, a phenjani kémműhold és a kínai agresszió következményének tulajdonítják.

Szöulra és Tokióra jelentős külső nyomás is nehezedik Washingtonból, hogy kezeljék történelmi nézeteltéréseiket, és játsszanak kiemelt szerepet a távol-keleti térség egységes biztonsági frontjának létrehozásában, amelynek célja Kína és Észak-Korea befolyásának ellensúlyozása. Ez a helyzet Japán és Dél-Korea és az Egyesült Államok közötti szorosabb összhanghoz vezetett.

Ezen túlmenően az Egyesült Államok aktívan próbálja szövetségeseit egy ernyő alá vonni, és olyan stratégiákat támogat, amelyek a rugalmas ellátási láncok kiépítésére irányulnak, és ezek ígéretes új kereskedelmi kilátásokat teremthetnek szövetségesei számára.

Észak-Korea kémműholdja

Phenjan nukleáris arzenálja miatt egzisztenciális fenyegetést jelent Dél-Koreára és Japánra, amely félelmeket a tervezett műholdfellövés is felerősített. A műhold kilövési terve az USA és Dél-Korea közötti katonai gyakorlatok közepette született, amelyek eszkalálták a feszültséget a Koreai-félszigeten.

Az észak-koreai Munkáspárt Központi Katonai Bizottságának alelnöke kijelentette, hogy a műhold kulcsfontosságú az Egyesült Államok és szövetséges nemzetei által észlelt agresszív katonai akciók nyomon követésében, megfigyelésében, felismerésében, ellenőrzésében és az azokra való megelőző válaszadásban. Egyben élesen bírálta a közös hadgyakorlatokat, mint például a folyamatban lévő éles tüzelésű „megsemmisítési” gyakorlatokat és az amerikai felderítő tevékenységet.

Phenjan május 31-én felbocsátotta a „Malligyong-1” nevű katonai felderítő műholdat, de később meg kellett erősítenie, hogy annak pályára állítási kísérlete sikertelen volt és végül a Sárga-tengerbe zuhant. Japán azonban így is készenlétbe helyezte ballisztikusrakéta-védelmét, és a védelmi minisztere utasította az Önvédelmi Erőket, hogy lőjenek le minden olyan műholdat vag

Eközben Dél-Korea figyelmeztette Észak-Koreát, hogy következményei lesznek, ha folytatja kilövési tervét, megsértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának azon határozatait, amelyek megtiltják Észak-Koreának, hogy ballisztikus technológiát használó kilövéseket hajtson végre. Ezen túlmenően a dél-koreai elnök egy globális proliferációs szervezet felállítását kérte, hogy fokozza erőfeszítéseit Észak-Korea nukleáris programjának kezelésében, az utóbbi növekvő biztonsági fenyegetésére hivatkozva. Washington is határozottan elítélte az akciót, és megismételte szövetségesei aggodalmait.

A Kína tényező

Japán és Dél-Korea is feszülten figyeli Kína felemelkedését, agresszív tengeri politikáját, Észak-Korea támogatását, valamint a gazdasági kihívását.

A Climate Group új jelentése szerint Japán lassú fejlődése az elektromos járművek piacán kockázatot jelent az autóipara számára. A kínai autógyártók jelentős előrelépéseket tesznek ebben a szektorban, és potenciálisan uralhatják a piacot. Emiatt a japán autóipar mintegy 1,7 millió munkahely elvesztésével néz szembe, jelentős pénzügyi visszaesések kíséretében. Ennek a forgatókönyvnek a következményei Japán bruttó hazai termékének (GDP) jelentős, 14 százalékos csökkenéséhez vezethetnek.

Dél-Korea is hasonló tendenciát mutatott: Kínában tavaly 2 százalék alá esett piaci részesedése – ami jelentős csökkenés a 2016-os közel 8 százalékhoz képest. Ez a visszaesés arra késztette a koreai autógyártókat, hogy bezárjanak bizonyos kínai gyárakat, ami 2021-hez képest jelentős, 40 százalékos értékesítési visszaesést eredményezett.

De a Dél-Koreából Kínába irányuló teljes export is jelentősen visszaesett idén, elsősorban a dél-koreai félvezetők kínai piacra irányuló exportjának meredek csökkenése miatt. Továbbá Kína és Dél-Korea közötti kétoldalú politikai kapcsolatok hanyatlásnak indulnak, ami nagyrészt annak a következménye, hogy Kína tiltakozik Jun elnök Tajvannal kapcsolatos álláspontja ellen, amit a kínai külügyminiszter-helyettes tévesnek és teljességgel elfogadhatatlannak minősített.

Valóban, a könnyen figyelmen kívül hagyott gazdasági tényező is felerősítheti a térségben kialakult feszültségeket, amelyeket gyakran kizárólag az etnikai, történelmi és területi viták szemszögéből értékelnek.

Északkelet-Ázsia geopolitikája

Japán fokozza erőfeszítéseit a Kína gazdasági és katonai felemelkedéséből adódó kihívások kezelésére. Hasonlóképpen, Dél-Korea is határozottabb álláspontot képvisel Peking térségbeli agresszív terjeszkedésére válaszul. Jun elnök a Reutersnek adott áprilisi interjújában hangsúlyozta, hogy a Tajvan körüli megnövekedett feszültség annak a következménye, hogy Kína megpróbálja erőteljesen megváltoztatni a regionális status quót.

Szakértők úgy vélik, hogy a Szöul és Tokió közötti egyre elmélyülő összhang továbbra is fennmarad, különösen, mivel Peking és Phenjan nem valószínű, hogy a közeljövőben megváltoztatja kardcsörtető magatartását a térségben.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)