„Nekem szerencsém van, mert a gyermekem alternatív iskolájában flottul megszervezték a távoktatást úgy, hogy tisztában vannak azzal, ugyanazt a mennyiséget lehetetlen leadni, mint normál körülmények között. Hiszen nincs, aki megtanítsa a dolgokat, a szülő nem tanár. 8-12-ig órák vannak, testnevelésből például vállalások vannak, ahol pontokat lehet szerezni, ami motiválja a gyerekeket. Aztán 15-16 óráig tanulószoba” – meséli Judit, egy budai általános iskola pszichológusa, aki egyben szülő is. „Ezidő alatt én tudok dolgozni."
Kell is, ugyanis folyamatosan keresik a szülők és a pedagógustársak Juditot. Még az iskolabezárások első napján írt az érintetteknek, hogy ha nem is személyesen, de elérhető, krízisintervenció vagy tanácsok miatt nyugodtan keressék.
„Ugyan a hosszú, folyamatos foglalkozásokat nem feltétlenül tudjuk átvinni az online térbe, - főleg kicsiknél -, de akik kritikus helyzetben vannak, vagy úgy érzik, szükségük van lelki megsegítésre, kereshetnek. Terápiát amúgy sem tarthatunk az iskolában, de a szokásos 6-10 alkalmas beszélgetéssorozatot most is tudjuk biztosítani.”
A magatartás- vagy figyelemzavaros gyerekek szülei talán bátrabban keresik az otthoni problémákkal, de arról is van tapasztalata, hogy néhány sajátos nevelési igényű gyerekről lekerült az iskolai stressz terhe, s nagyon jól érzik magukat otthon a karanténban. Érkezik hozzá olyan jelzés is, hogy vannak olyan diákok, akik szinte semmit nem tanulnak otthon: nem végzik el a kiadott feladatokat és az online órákon sem vesznek részt.
„Ha egy kamaszról van szó, ez a felszínen egyszerű lustaságnak tűnhet, de e viselkedés mögött húzódhat egy kezdődő depresszió is” – figyelmeztet Judit, aki úgy véli, a járványnak lehetnek majd utólagos következményei a gyerekeknél, már csak azért is, mert veszteségekkel kell számolni akár iskolai, vagy családi szinten.
Visszakanyarodva a napirendre, Judit azt mondja, hogy ebben a bizonytalanságokkal teli időszakban a legjobb dolog egy jól összeállított napirend, ami nagyon protektív tud lenni. Hiszen mindannyiunkban ott van egy alap-szorongás a teljesen ismeretlen helyzettől, amely valljuk be, olykor fenyegető is, hiszen bizonytalan minden. A napirend egyfajta ismétlődés, ami ebben az őrületben kis rendet tesz.
„A tendencia afelé mutat, hogy senkinek sem könnyű, ha össze vagyunk zárva, mert a feszültségeket jobban generálja, ugyanis nem izolációra vagyunk teremtve. Még a kiegyensúlyozottabbaknak is vannak mélypontjai” – mondja arra a kérdésre, hogy a karantén miképp hat a családokra. Összehoz és szétszakít.
Ahol eleve konfliktusokkal terheltebb a családi helyzet, ott az összezártság miatt gyakoribbakká válhatnak a viták, veszekedések, ahol meg nincsenek nagy bajok, ott tud működni. Munkájában azt tapasztalja, hogy érzelmileg is megterhelő ez a negyedik hete tartó helyzet. A családon belüli bántalmazás esélye például a sokszorosára nőhet ebben az izolált és feszült helyzetben, ami azért veszélyesebb most, mert a gyerekek folyamatosan össze vannak zárva a bántalmazóikkal, és nincs belőle kilépési lehetőségük. Nehezebb ilyen körülmények között erre felfigyelni, de egy érzékenyebb pedagógus észlelheti azokat a jeleket, amik erre mutatnak, amire az elmúlt hónapban volt is példa.
Például, hogy a gyerek vonakodik bekapcsolni a kameráját, mert szégyelli, hogy bántalmazás nyomai vannak az arcán, vagy láthatók a környezetén (összetört tárgyak, felborogatott bútorok). Ha ilyesmit tapasztalnak, értesíteniük kell a hatóságokat. Ha hivatalos bejelentés érkezik, a rendőrség és a családsegítő is kimegy a helyszínre. Ez – ritkább esetben - önmagában is tud visszatartó erő lenni, de sajnos, ahol szenvedélybeteg van a családban, ott nehezebb fenntartani az önkontrollt.
Fontos figyelni azokra is, akiknek valamilyen pszichés betegségre, például pánikra való hajlamuk van, mert felerősödhet, főleg, ha nő a halálesetek és megbetegedések száma. Ilyenkor fontos felvenni a kapcsolatot a pszichológussal, pszichiáterrel. A nehézség most az ellátásban az, hogy gyermekpszichiátert találni sem könnyű, mert jelenleg a legtöbb ellátóhelyen csak életveszélyes állapotban lévő gyerekeket fogadnak, akiket mentővel visznek be (öngyilkossági veszélyeztetettség), ezenkívül gyógyszerfelírási lehetőség van az ambulanciákon.
Judit TIPPJEI: napirend, séta, testmozgás, relaxációs vagy imaginációs gyakorlatok.
A nyolcadikosoknak érdemes pótballagást szervezni
Diána két vidéki általános iskola pszichológusaként úgy látja, a kezdeti sokk, a karantén friss lendülete, a logisztika beállítása után a harmadik héten kezdtek el a szülők, a gyerekek és pedagógusok is igényt tartani a tanácsaira. Ez volt az a határvonal, amikor felerősödtek a konfliktusok mind a családi, mind a távoktatásban, vagy a felnőttek munkájában.
"Ahhoz képest, hogy vadonatúj helyzetben élnek a gyerekek, jól viselik. Az alsósok örülnek, hogy apával és anyával otthon lehetnek, több az együtt töltött idő. A nagyobbak a digitális kapcsolattartás miatt bírják még, bár kétségtelen, most jött el az idő, hogy a fáradás jelei mindenkin mutatkoznak” – mondja az iskolapszichológus.
Az is tény, hogy kézzelfogható a feszültség a bevásárláskor, a gyógyszertáraknál való várakozáskor, amikor emberek közelébe kell mennünk. Olyan helyzetet élünk meg, amihez nincs szilárd kapaszkodónk, nincsenek korábbi mintáink, legfeljebb háborús vagy katasztrófafilmekben láthattunk hasonlót. A jövőképünk is kicsit homályosabb lett, egyeseknek létbizonytalanságot hozott, mások a kontrollvesztést élik meg rosszul. Fontos, hogy ha nincsenek jól bevált megküzdési mechanizmusaink, feszültségoldó módszereink, próbáljunk újakat felfedezni, amelyek segítenek a stressz oldásában.
„A végzősök ugyan a virtuális kommunikációval aránylag jól el vannak, de számukra negatív következmény, hogy nem lesz ballagásuk, hiszen ez szimbolikus módon segíti őket abban, hogy lezárják életüknek ezt az időszakát és megnyissák a következő fejezetet, ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy valamilyen módon teret és lehetőséget nyújtsunk nekik erre” – hívja fel a figyelmet egy lehetséges gondra Diána, aki azt ajánlja, hogy számukra egy virtuális vagy akár későbbi időpontra halasztott ballagás jót tehet, ahol be lehet ezt a hiányt pótolni.
A szülőknek, akiknek most hihetetlen sok szerepkörben kell helytállniuk, azt javasolja, hogy ha eddig még nem történt meg, hívják össze a családot és struktúrálják át a mindennapjaikat, főként a házi munkát és kötelező feladatokat. Kapaszkodó lehet mindenkinek, ha akár táblázatba foglaljuk a következő hetek vagy hónapok menetrendjét. Most itt az idő, hogy valódi kis „üzemként” működjön a család, mert ha minden felelősség egy valakit nyom, előbb-utóbb borulnak a dolgok. Ahol ez működött korábban is, remek, de ahol nem, itt az idő arra is, hogy ezt az újfajta kommunikációt elsajátítsák tudatosan.
Később, a családi memoárok fontos eleme lesz az élmény, hogy közösen, együttes erővel képesek voltunk megbirkózni ezzel a helyzettel is. Ilyen módon adhatunk mintát gyermekeinknek a megküzdésről és a családi összetartás erejéről, amely később egyéni szinten, a saját küzdelmeiben is erőforrássá válik a számára.
Nem érdemes tabuként kezelni semmit, hiszen minden válasz biztonságot nyújt a gyermeknek, ha beszélünk róla. Az elhallgatás, titkolózás, „te még ehhez kicsi vagy” hozzáállás csak félelmet, szorongást kelt a gyermekben. Maradjunk tehát tudatosan a racionalitás talaján, kommunikáljunk gyermekünkkel őszintén a kialakult helyzetről és mutassunk jó példát neki arról, hogyan lehet és hogyan érdemes kezelni ezt.
Diána TIPPJEI: otthoni testmozgás, légzőgyakorlatok, meditáció, zenehallgatás, imádság, befelé figyelés, olvasás, színezés, kézműveskedés
Arra viszont mindkét szakember felhívja a figyelmet, hogy az iskolapszichológusok országszerte továbbra is várják a lelki támogatásra, tanácsra szoruló szülőket, gyerekeket és pedagógusokat egyaránt.
