Küldöttek hallgatják Fabius beszédét a megállapodás elfogadása előtt. (MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)

Először a Yale közgazdásza, William Nordhaus írt erről még 1975 környékén. Ő arra alapozta az érvelését, hogy a világnak nem kéne gyorsabban melegednie, mint az elmúlt 100 ezer évben. Csakhogy ekkor még röhejesen keveset tudtak a globális felmelegedés következményeiről, ezért Nordhaus is elismerte, hogy a becslése valószínűleg nem elegendő - írja az Economist.

Ennek ellenére a következő évtizedekben is rendszeresen a 2°C-os minimum került a tudósok elé. 1990-ben a Svéd Környezetvédelmi Intézet kutatásából már az derült ki, hogy 1°C alatti melegedés lenne az ideális, de erről már akkor lecsúszott a világ, ezért a tanulmányban is 2 fokos szintet javasolták. Ezt 1996-ban átvette az uniós miniszterek tanácsa, míg a G8-ak 2009-ben fogadták el. A káoszba fulladó koppenhágai klímacsúcs egyik fő pontja is a 2°C-os limit volt, gyakorlatilag az egyetlen dolog, amiben az összes résztvevő ország egyetértett, így nem is csoda, hogy 2010-ben bekerült az ENSZ szabályaiba is.

Megfogható

A 2°C a törvényhozóknak is nagyon szimpatikus, mivel egy olyan komplex és megfoghatatlan dolgot, mint a klímaváltozás, beszorít egy kis számba, amivel a politika is tud mit kezdeni. Ettől függetlenül azért még ostobaság ettől várni a csodát, a nagyon alacsonyan fekvő országok közül több már találkozik az áradásokkal (Tuvalu, Kiribati), és nem lenne meglepő, ha hamarosan elindulnának a klímaváltozási menekültek is. A legdurvábban érintettek pont ezért is próbálták azt elérni, hogy a megállapodás 1,5°C-t rögzítsen a már ismert 2°C helyett. Ez végül úgy került be a megállapodásba, hogy „törekedni kell a 1,5°C alatti felmelegedés betartására”.

Túl nagyok az eltérések

A Föld hőmérsékletét alapvetően nagyon nehéz megmérni, ezért a 2°C-os felmelegedési maximum sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnhetett. Jelenleg például arról is vita folyik, hogy 1998 és 2013 közt tényleg megtorpant-e a világ felmelegedése.

Ráadásul a Föld egyes részei sem ugyanúgy változnak, mivel a Sarkkör kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ többi része. Ezért egy olyan egyezmény, ami az üvegházhatást okozó gázokat szabályozná, sokkal jobb lenne, már csak azért is, mert jelentősen könnyebb lenne ellenőrzés alatt tartani.

Ami mindenesetre biztos, az az, hogy a párizsi klímacsúcson sikerült megegyezni, és az elfogadott szabályok elég sokat fognak számítani így is. Az pedig már csak az egyes országokon múlik, hogy ki mennyit érez magára nézve kötelezőnek.