Ezúttal nem Putyin, hanem a miniszterelnök, Medvegyev nyilatkozott, kétségkívül ő volt az elnök akkor, amikor Grúzia megpróbálta katonai erővel visszaszerezni a belőle a Szovjetunió szétesése után kivált szakadár tartományokat, Abháziát és Dél-Oszétiát. Miután a két tartományban orosz békefenntartó erők állomásoztak, óhatatlanul háborúra került sor, és nem tudni, miben reménykedett az akkori grúz elnök, 4 milliós országának mindenesetre semmi esélye nem volt a gigantikus orosz medvével szemben.

Nem, nem, soha

Maradt a korábbi helyzet, annyi eltéréssel, hogy Oroszország ezek után elismerte független államnak a két köztársaságot, lakóiknak pedig orosz állampolgárságot adott, így ők de facto Oroszország részének érzik és tekintik magukat, míg Grúzia soha el nem ismerné kiszakadásukat, ahogy sokáig Szerbia sem Koszovóét, bár utóbbi most valamilyen szinten elszánta magát a viszony rendezésérére, miután szeretne EU-tag lenni.

Grúziának ilyen jellegű oka nincs a békülésre vagy az állásponton való változtatásra, viszont szeretne NATO-taggá válni. Ez azonban rendkívüli problémákat vetne fel. Egyrészt Oroszország jelezte, hogy míg ellenséges vele szemben a katonai szövetség, addig nem szeretné, ha határai mentén újabb NATO-tagállamok jelennének meg, másrészt, és ez a sokkal komolyabb probléma, mi történne, ha egy vitatott területi integritású országot vennének fel.

Darázsfészek

Finoman szólva is darázsfészekbe nyúlnának, hisz mit vennének fel, az elszakadt részek nélküli Grúziát? Ebbe vélhetően a grúz fél nem nyugodna bele, hisz ezzel maga a katonai szervezet szentesítené a területek elszakadását. Ha viszont egész Grúziát akarnák felvenni, akkor elméletben a NATO-ba kerülne két olyan terület, melyet az oroszok önálló államnak tartanak, és ők védelmezik a függetlenségüket.

Így ők ezt ellenséges szándéknak, támadásnak fognák fel, különösen, ha a NATO-erők be is akarnának vonulni oda, és megvédenék a két területet, mégpedig bármi áron. A bármi ár szükség esetén a nukleáris fegyverek bevetését is jelentheti, ha nincs más opció. Ezt Oroszország már akkor is világosan jelezte, amikor felmerült, hogy a NATO Ukrajnát venné fel, vagy akárcsak bevonulna oda katonai segítségnyújtás címén.

Megér egy világégést?

Ezt a kockázatot az észak-atlanti szervezet nyilván nem vállalhatja, feltehetően eszük ágában sincs egy nukleáris háborút kockáztatni egy újabb tagjelöltért. Kérdés, hogy ezek után hogyan vonul vissza a NATO az ügyből. Ha simán azt mondja, hogy a terv törölve, akkor a grúzok sértődnek meg, így a legvalószínűbb megoldás, hogy elvben tagjelölt lehet az ország, valójában nem válik taggá. Végül is ez a modell már Törökország ás az Európai Unió esetében is több évtizede működik.