Idén májusban Norvégia vette át Oroszországtól a Sarkvidéki Tanács 2023-2025 közötti időszakra szóló elnöki tisztét. Ezt egy olyan időszakban tölti be, amikor az ukrajnai konfliktus miatt megváltozik az Északi-sarkvidék geopolitikája. Noha a Tanács nem biztonsági vagy politikailag vezérelt kormányközi fórum, a válság hullámzása elsősorban azért érezhető a térségben, mert Oroszország az Északi-sarkvidék legnagyobb országa.
A nyolc tagból hét tavaly márciusában átmenetileg felfüggesztette a munkáját a Tanácsban, válaszul Moszkva ukrajnai agressziójára. Míg a Tanács munkájának részleges újraindítását tavaly júniusban kezdeményezték, ez nagyrészt azokra a területekre korlátozódott, amelyekben Oroszország nem vett részt.
Norvégia prioritásai
A nagypolitika távoltartásának gondolata nyomán a norvég kormány a következő négy szakpolitikai terület keretein belül határozta meg a prioritásait:
- Az első az óceánok, ahol a hangsúly a tengeri környezetre nehezedő nyomáson és a Jeges-tenger iparában a fenntarthatóság előmozdításának szükségességén van. Ennek keretében Norvégia a partnereivel együttműködve kidolgozza az Északi-sarkvidék kezelésére szolgáló eszközöket, valamint megvédi a jégtől függő fajokat és ökoszisztémákat.
- A második az éghajlat és a környezet – mivel az Északi-sarkvidék a vártnál gyorsabban melegszik fel, Norvégia elnöksége fontosnak tartja az emberi tevékenységekből adódó környezeti problémák kezelését és az éghajlatváltozás kezelési rendszerének kiigazítását.
- A harmadik a fenntartható gazdasági fejlődés, amelyen belül a kék gazdaságot, a fenntartható hajózást, a zöld átmenetet és a sarkvidéki élelmiszer-rendszereket kiemelte a kormány prioritásként. Oslo együttműködik az Északi-sarkvidéki Gazdasági Tanáccsal, hogy megerősítse a gazdasági együttműködést, és ösztönözze a legjobb gyakorlatok, új technológiai megoldások és szabványok megosztását a sarkvidéki iparágakra vonatkozóan.
- Ezt követi a negyedik prioritás. Mivel az éghajlatváltozás megváltoztatja az északi-sarkvidéki közösségek életmódját, és hatással van a megélhetésükre, Norvégia „rugalmas, sokszínű és befogadó sarkvidéki közösségek kialakítására törekszik, amelyek mindenki számára vonzó lakhelyet jelentenek”. Az elnökség a fiatalokra összpontosítana, azáltal, hogy bevonja őket a Tanács munkájába, és platformot biztosít számukra az Északi-sarkvidéki Ifjúsági Konferencia keretében.
Geopolitika az Északi-sarkvidéken
Az ukrajnai válság a Nyugat és Oroszország közötti kapcsolatok megromlása következtében újbóli párbeszédhez vezetett az Északi-sarkvidék biztonsági aspektusáról. Noha az Északi-sarkvidék témája nem újdonság a geopolitikai vitákban, a Tanács nem volt feltétlenül platformja ezeknek a nézeteltéréseknek.
Amint Norvégia átveszi a Tanács elnöki tisztét, tojástáncot kell járnia a saját prioritásai és a régió geopolitikája között. Oslo elnökségének négy tematikus prioritása az Északi-sarkvidékre vonatkozó hosszú távú norvég prioritásokat tükrözi, követve a saját sarkvidéki politikáját, amely a felelős és fenntartható gazdálkodás elvein alapul.
Az orosz kérdés
Norvégia számára az lesz a kihívás, hogy a prioritásaira összpontosítson, és együttműködjön más partnereivel, ami rendkívül bonyolult lesz az Északi-sarkvidék legnagyobb nemzetének, Oroszországnak a bevonása nélkül. Ennek az az oka, hogy az Északi-sarkvidéki Tanácsban semmi sem működhet olajozottan a legnagyobb nemzetet kihagyva. Optimizmusra ad okot, hogy Nyikolaj Korcsunov, Oroszország magas rangú sarkvidéki tisztviselője szerint a Tanácsot Moszkva továbbra is a térségbeli együttműködés fontos fórumának tekinti.
Oroszország adja a Jeges-tenger partvonalának 53 százalékát (amely a Barents-tengertől a Kara-tengeren át a Laptyev-tengerig és a Kelet-Szibériai-tengerig terjed), és az Északi-sarkvidéken élő lakosság majdnem felét. Az Északi-sarkvidék Moszkva nemzeti prioritásainak szerves részét képezi a térségben való hosszú katonai és polgári jelenlétének köszönhetően. Ez az egyetlen északi-sarkvidéki nemzet, amely nagymértékben részt vesz a régió sajátos ügyeinek napi szintű kezelésében.
A Nyugat és Oroszország közötti együttműködés hiányosságai minden bizonnyal hatással lesznek a régión belül végrehajtott különféle kezdeményezésekre és programokra, kezdve a kutatástól és mentéstől, a környezeti és tudományos tanulmányokon és az adatgyűjtésen át az őslakosokig. Míg az Északi-sarkvidéki Tanács fenntartotta azt a megbízatását, hogy ne keveredjen geopolitikai vitákba, a Tanács tagjai közötti jelenlegi dinamika jelenti a legnagyobb akadályt Norvégia számára, hogy teljesítse a napirendjét a kétéves hivatali ideje alatt.
Ennélfogva Norvégia elnökségének sikere attól függ, hogyan tudja egyes témákba bevonni Oroszországot, és hogyan fogja elősegíteni a Tanács tevékenységeiről szóló párbeszédet a tagállamok között.
Ez a „gig economy.” 
