|
| A fegyelmezett és elszánt kurd haderő. Forrás: flickr.com |
Ostrom indul
Hosszas tervezés és felkészülés után vasárnap reggel röplapokat szórtak a városra, hogy a civil lakosság fel tudjon készülni, este már meg is indult a támadás. A tulajdonképpeni várost még nem érték el, de a környékén óriási területeket foglaltak el. Összesen 30 ezer főből áll a támadó erő, és számítások szerint 4-8 ezer védő van a városban. A Pentagon szerint az első napra kitűzött célokat teljesítették, sőt valamivel nagyobb területet is elfoglaltak.
A koalíció parancsnoka, Stephen Townsend altábornagy elmondta, hogy a harc hetekig, vagy akár tovább is eltarthat. A Pentagon ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az amerikai katonák nem vesznek részt a közvetlen harcokban. Az iraki kurd haderő, a pesmerga 4000 harcossal képviselteti magát, és a Moszultól keletre fekvő falvakat tisztította meg a dzsihádistáktól, miközben az iraki hadsereg dél felől nyomult előre. Barzani, a kurd régió elnöke a Reuters szerint azt nyilatkozta, hogy ez az első alkalom, amikor a két haderő együtt harcol, és már az első nap 200 négyzetkilométernyi területet elfoglaltak.
Szektaharc és exodus veszélye
A tervek szerint a városba csak az iraki hadsereg és rendőrség volt behatolni, a velük harcoló síita milíciák nem, nehogy a két vallási irányzat hívei között feszültség, esetleg provokáció alakuljon ki, mivel Moszult túlnyomórészt síita arabok lakják. Szaddam idején a szunniták uralkodtak a síitákon, Szaddam megdöntése után megfordult a helyzet, és minden amerikai és nemzetközi erőfeszítés ellenére a síita kormány elnyomta a szunnita lakosságot, így azok könnyen bedőltek az Iszlám Állam ígéreteinek, bár aztán hamar kiábrándultak.
A két vallási irányzat konfrontációja mellett attól is félnek a hadművelet tervezői és irányítói, hogy a harcok során a polgári lakosság menekülni kezd majd a dzsihádista védők elől, akik élő pajzsként használnák őket, és ez akadályozhatja majd a hadműveleteke, nem is beszélve a sok menekült ellátásának nehézségeiről. A röplapok arra buzdították a lakosságot, hogy maradjanak otthon, és ott várják be a felszabadító erőket.
Mi lesz utána?
A felszabadítás utáni békefenntartásra nincsenek igazán komoly, kidolgozott tervek. Moszul városának közigazgatását megszervezték, ezek szerint Ninive tartomány kormányzója, melynek fővárosa Moszul, visszatérne és átvenné az irányítást, de mellette lenne a bagdadi kormány és a kurdok egy-egy képviselője, hogy figyelembe tudják venni mindhárom csoport érdekeit. A várost kerületekre osztanák, és minden kerületet alpolgármester irányítana. Ezzel úgy gondolják, könnyebb lenne az adott városrészek etnikai viszonyaihoz alkalmazkodóbb városirányítást létrehozni.
A város és környéke nemzetiségileg meglehetősen tarka képet mutat. A túlnyomó többség ugyan szunnita arab, de elszórtan élnek ott kurdok is, nem is beszélve más, kisebb nemzetiségekről, mint türkmének, keresztények és jazidiak, mindehhez jött a 2003 utáni iraki kormány síita dominanciája. A legcélszerűbb valószínűleg az egész ország felosztása lenne kurd, szunnita és síita arab területekre, a vegyes lakosságú helyeken soproni módon népszavazással meghúzva a határt. A kurdok valószínűleg nagyra nőtt erejüknél fogva maguk fogják területüket kikerekíteni, és függetlenségüket biztosítani.
Az amerikai képviselőház 3 milliárd dollárt biztosít a kínai távközlési berendezések eltávolítására az amerikai telekommunikációs hálózatokból. 
