Rijád napjainkra diplomáciailag sarokba szorult Biden elnök iráni kurzusváltása, a jemeni háború elhúzódása és a libanoni politikai válság miatt. Ezért a színfalak mögött titkos tárgyalásokat kezdett regionális pozíciójának erősítésére Iránnal és Szíriával. Mindkét esetben a szaúdi tárgyalásokat a titkosszolgálat feje, a 66 éves Khalid Al Humaidan tábornok vezeti.
Nehéz fellegek a hazai égbolton is
De Szaúd-Arábiában belső okok is a nemzetstratégiai újragondolásához vezették a döntéshozókat. Az uralkodó gazdasági és politikai modell ugyanis évtizedekek óta azon nyugodott, hogy a kőolaj és a földgáz bevételeiből a polgárainak kényelmes életmódot biztosítson, és ezért az uralkodó család feltétlen lojalitást vár el. A szaúdi királyságban az olaj- és gázbevételek teszik ki a központi költségvetés 87 százalékát, a GDP 42 százalékát és az export 90 százalékát.
A 25 000 hercegből, hercegnőből és udvartartásából álló (!) szaúdi uralkodóház szinte kizárólag az olaj-jövedelmekre van utalva, és a pozíciója egyre labilisabb lábakon áll. Az államot eddig főként a vahhabita vallási ideológia tartotta össze, amely, bár népszerű a központi területeken (Nejd), de elutasításra talál a síita kisebbség részéről az ország keleti tartományaiban. A szaúdi lakosság 15 százalékát kitevő síiták napjainkban is a szegények számát gyarapítják. Ők 2011-ben már fellázadtak a szunnita diszkrimináció és elnyomás ellen, amelynek során legalább 20-an életüket vesztették.
Míg az ország devizatartalékai még 737 milliárd dolláron álltak 2014-ben, idén áprilisra ez 449 milliárdra olvadt. A szaúdi lakosság 70 százaléka a 30 év alatti korosztályhoz tartozik, kevés szakmai kifutási lehetőséggel, egyben sekélyes nemzeti identitással – tökéletes beszervezési bázist nyújtva tehát a szélsőségeseknek.
Gondos nemzetközi politikai tervezés
A világban azonban megindult egy érezhető áttérés a fenntarthatóenergia-modellre és erre Rijádnak is reagálni kell – és ha már kell, akkor megpróbál rögtön az élre törni a megújulóenergia-forradalomban. Ahogy látni fogjuk, Rijád ezirányú lépéseit nemcsak környezetvédelmi okok motiválják.
Az Egyesült Államok mellett Szaúd-Arábia a világon az elsők között van az egy főre jutó üvegházhatást okozó gázok (GHG) kibocsátásában. Rijád most egy elképesztően ambiciózus stratégiát rakott le az asztalra, miszerint 2030-ig az energiaigényének 50 százalékát megújuló energiából fogja fedezni. Ez a stratégia része lett a 2016 tavaszán bejelentett "Vision 2030" elnevezésű államreform-csomagnak.
Rijád ezzel jó pontokat akar szerezni az új amerikai kormányzatnál, amely kiemelt prioritást adott programjában a klímaváltozás és az ökológia témáinak. Az új szaúdi zöld stratégiát Mohamed bin Szalmán (MBS) jelentette be március 27-én.
A stratégia részletei
A stratégia magában foglalja a világ legkiterjedtebb erdősítési programját. Rijád 10 milliárd fa ültetését vállalta az ország területén, és további 40 milliárdot szerte a Közel-Keleten. A stratégiai célul tűzi ki a széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentését, a talajerózió elleni küzdelmet, a tengeri ökoszisztéma védelmét és a természetvédelmi területek kiterjesztését az országban.
Különösen ambiciózus a 2030-ra kitűzött 50 százalékos megújuló energia vállalása, hiszen ez az arány 2018-ban még csupán 0,05 százalékon állt. Április 8-án MbS megnyitotta a SAKAKA naperőművet, és egyben bejelentette 7 további naperőmű építését. Ezzel párhuzamosan Rijád bejelentette az 1,5 gigawattos Sudair Solar Energy projekt kivitelezését is.
Mindezen fent említett naperőművi projektek teljes kapacitása 3,67 gigawatt lesz, amely 600 ezer háztartást lát el energiával, és évi 7 millió tonnával csökkenti az ország GHG kibocsátását.
Rijád most úgy becsüli, hogy a stratégiai segítségével az elkövetkező évtizedben mintegy 200 milliárd dollárt takaríthat meg a szennyező üzemanyagok felhasználásnak csökkentésével. Rijádnak lépne kellett, mert ördögi körbe került: a hőmérséklet emelkedésével a légkondicionálók energiafogyasztása is nő, amelyek működtetéséhez földgázt kell elégetni, ami viszont hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Ugyanez igaz az ivóvízre, amelynek készletei egyre szűkösebbek a térségben - nem véletlen, hogy Szaúd-Arábia működteti a világ legnagyobb tengervíz-sótalanító létesítményét.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
