Andrea Nahles, az SPD elnöke (EPA/HAYOUNG JEON)

Akárcsak Franciaország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország és Görögország esetében, úgy Németországban is a baloldalra nagyon nehéz idők járnak mostanában. A 155 éve alapított Szociáldemokrata Párt (SPD) a legrégebbi párt a német parlamentben, és az utóbbi hónapokban megérintette az elmúlás szele. Peer Steinbrück nem véletlenül figyelmeztetett nemrég:

„Akárcsak a francia Szocialisták, az SPD is többet törődik antidiszkriminációs és életmóddal összefüggő ügyekkel, mint a népesség többségének aggodalmaival”.

Elszakadt a pártelit

Az SPD hagyományos szavazótábora soha nem bocsátotta meg a pártvezetésnek a Schröder kancellár által bevezetett Agenda 2010 neoliberális társadalompolitikai csomagot. Ez strukturáltan létrehozta a német roncstársadalmat és mára mintegy 6 millió német tengődik a 2004-ben bevezetett Hartz IV segélyen, havi 400 euróból. Amikor pedig a nagykoalíció kinyitotta a kapukat a menekültek és migránsok előtt és eurómilliárdokat költött rájuk, akkor a roncstársadalomból felháborodott milliók hagyták faképnél az SPD-t és rohantak át az AfD-hez. Elképesztő, hogy az SPD vezetése a menekültek és migránsok integrációja, valamint az iszlám kérdésében a mai napig teljesen más álláspontot képvisel, mint a párt tradicionális - és rohamosan fogyatkozó - tagsága.

Valóban, az erózió mértéke döbbenetes, az SPD az elmúlt 20 évben elvesztette választói felét, azaz 10 millió embert.  Az SPD taglétszáma ugyanezen időszak alatt 775 ezerről 440 ezerre zuhant. Mi több, a párt tagjainak több, mint fele elmúlt már 60 éves.

Az SPD vezetése nem tudott konkrét sikerekről beszámolni a nagykoalíciós megállapodás kapcsán sem idén januárban, hiszen például a gazdagok adóemelését, avagy a magán egészségbiztosítás leépítését nem tudta keresztülvinni a konzervatív tárgyalópartnerein és ez komolyan visszaütött Schulzra, a két hónapja megbukott pártelnökre. Ezek a gyengeségek tovább bőszítették az egyszerű párttagokat, akik a terepen látják a tagság és a választók elfordulását és a szervezeti gyengeségeket. Ők a saját bőrükön érzik, hogy nincsen hosszútávú SPD-program és nincsen vonzó vezetői gárda. A veszély tehát újonnan fennáll, hogy Merkel elviszi a nagykoalíció sikereit, az SPD-nek pedig csak a vergődés jut.

Bukás a startvonalon

Káncz Csaba

Április 22-én aztán az SPD megválasztotta új vezetőjét a 47 éves Andrea Nahles személyében. S noha őt támogatta a teljes pártvezetés, és egy jórészt ismeretlen ellenjelölttel kellett csak megküzdenie, ennek ellenére a delegáltak csupán 66,35 százaléka szavazta meg. Ez egy brutálisan gyenge felhatalmazás, amely mutatja, milyen szintű a feszültség az SPD-ben, és azt is, milyen mértékű Nahles személyének az elutasítottsága.

A startnál már beragadt Nahlesnek kellene majd olyan törésvonalakat is kezelnie a pártjában, mint az Oroszországhoz való viszony. Egy zártkörű megbeszélésen múlt szombaton a párt több vezetője kritizálta Heiko Maas frissen kinevezett külügyminisztert, aki az utóbbi napokban feltűnően éles hangot ütött meg Moszkvával szemben. Nahles szerint mind Moszkvával, mind Washingtonnal ápolni kell a kapcsolatokat és a párbeszédből semmi esetre sem szabad visszalépni a Kreml esetében.

Káncz Csaba jegyzete