Egymást túllicitálva döngették a mellüket a kormányzati szervek tagjai múlt pénteken, amikor a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közzétette: októberben 9,9 százalék lett az éves infláció. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint „ezzel tehát a kormány lebirkózta és egy számjegyűre csökkentette az inflációt, idő előtt teljesítve korábbi vállalását”. De kért részt a sikerből az online Árfigyelő rendszert működtető Gazdasági Versenyhivatal elnöke is. Rigó Csaba Balázs azt emelte ki, „jól látszik, hogy az online Árfigyelő, illetve a kormányzati intézkedések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket”.
S természetesen nem maradhatott el a kormányfői öndicséret sem. Bár érdekes módon Orbán Viktor már azelőtt néhány perccel közölte tényként, hogy sikerült teljesíteni a vállalásukat, miszerint egy számjegyűvé csökkentik az inflációt, hogy azt a KSH elküldte volna szerkesztőségünknek, a szokásos módon azzal a megjegyzéssel, hogy az adat csak fél óra múlva hozható nyilvánosságra, addig embargós.
A világért sem szeretnénk ünneprontók lenni. Hiszen ki ne örülne annak, hogy az idén januári, több mint negyedszázada nem látott 25,7 százalékossal szemben októberben már csak kevesebb mint tíz százalékkal romlott a pénzünk.
Mégis kénytelenek vagyunk fanyalogni, rögzíteni, hogy a számok azt jelentik: a hazai infláció két év alatt több mint 30 százalékkal nőtt: 2022 októberében a fogyasztói árak átlagosan 21,1 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, most pedig 9,9 százalékkal, ami tehát összesen 31 százalék.
Ha pedig kitekintünk a világba, azon belül is a szűkebb pátriánkba, akkor pláne nincs mire örömködnünk. Hiszen azt az egy számjegyet, amit a kormány most ünnepel, az Európai Unió többi tagországában már jóval korábban elérték. Januárban például, abban a bizonyos hónapban, amikor a mi inflációnk a már említett 25,7 százalékos csúcsra ért, már 13 államban tíz százalék alatti volt a fogyasztóiár-index, azaz a mezőny csaknem felében.
E kör aztán az év során folyamatosan bővült, míg aztán júliusra már csak ketten maradtunk a lengyelekkel, miután a románoknak és a szlovákoknak – vagyis pont a történelmi okokból idehaza talán fél szemmel mindig figyelt két szomszédban – is sikerült elérni az egy számjegyet. A lengyeleknek meg augusztusban, vagyis még nekik is két hónappal korábban, mint nekünk. Pedig értelemszerűen őket is, valamint a másik 25 uniós tagállamot is elvileg sújtották az Oroszország elleni EU-s szankciók, vagyis amelyekkel magyarázza az Orbán-kormány még ma is, miért ilyen magas nálunk az infláció.
Csak a szívünk fájhat, ha rápillantunk, hogy a közép- és kelet-európai régió országai közül októberben az éves infláció:
- Horvátországban 5,8,
- Lengyelországban 6,5,
- Szlovéniában 6,9,
- Romániában 8,07,
- Csehországban 8,5
százalék volt.
Bulgária és Szlovákia cikkünk megjelenéséig még nem hozta nyilvánosságra az adatát, de a szeptemberi rátáikból (6,3, illetve 8,2 százalék) kiindulva a múlt hónapban ők is előttünk maradhattak. De a nem uniós tag régiós országokban is jobb a helyzet, mint nálunk, a még hozzánk legközelebb álló Szerbia fogyasztóiár-indexe is 8,5 százalék lett októberben. Ami azt jelenti, hogy egész Európában mindössze a megainflációjukkal megküzdeni képtelen törököket tudjuk rendre magunk mögé utasítani, amely állapotot – elnézve az ő 60 százalék feletti pénzromlásukat októberben – ezúttal sem fenyegette veszély.
Összességében egyébként az adataikat cikkünk megjelenéséig közzétett 34 országból 26 éves inflációja lett alacsonyabb októberben, mint szeptemberben. De fájdalom, még ebben az összevetésben sem lettünk az elsők a 2,3 százalékpontos havi mínuszunkkal. A pálmát ugyanis a 3,56 százalékpontos visszakozást elért olaszok vitték el, mögöttük az észak-macedónok (-3,1 százalékpont) és a moldávok (-2,33 százalékpont) végeztek, s csak utánuk jövünk mi.
Az inflációlassulások következtében mindazonáltal akadt egy állam, Hollandia, amelynek a rátája már a negatív tartományba csúszott, míg a dánoké és a belgáké a nulla közelébe érkezett. Három ország – Spanyolország és a gyakorlatilag egynek vehető Svájc és Liechtenstein – fogyasztóiár-indexe októberben szeptemberhez képest stagnált, míg öté nőtt. A legjobban, 1,8 százalékponttal Görögországé, míg Csehországé 1,6, az észteké, a norvégoké és az oroszoké pedig egyaránt 0,7 százalékponttal.
Utóbbiak negatív teljesítménye egyúttal a moszkvai monetáris politika kritikája is, hiszen annak ellenére gyorsul az ukránokat lerohanó Putyin-birodalomban az infláció, hogy a jegybank szigorú, alapkamata az év elejétől mostanra megduplázódott. Annak 15 százalékos mértéke egyúttal azt is jelenti, hogy az MNB irányadó rátája hosszú idő után már nincs benne a három legmagasabban, amihez persze az is hozzájárult, hogy Matolcsy Györgyék októberben tizenhárom hónap után először lazítottak, 75 bázisponttal, 12,25 százalékra faragva a hazai alapkamatot.
Az, hogy ennél nagyobb mértékben esett az infláció, legalább a reálkamatok összevetésében kecsegtette jó helyezéssel kis hazánkat. Legalábbis ami a visszatekintő reálkamatokat illeti, hiszen azt, hogy a ma bankbetétbe tett, illetve befektetett megtakarítás majd fél-egy év múlva az inflációhoz képest mennyit hoz, értelemszerűen csak akkor derülhet ki, ha kivesszük a pénzünket. Nos, a visszatekintő reálkamatok alapján felállított rangsorban valóban sikerült előrelépnünk, de még így is csak az első tíz utolsó helyére, ami a mostani helyzetünkben sovány vigasznak tekinthető.
A Privátbankár Európai Inflációs Körkép korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
