A transzatlanti kapcsolatok romlása nyomán az Európai Unióra nyomás nehezedik annak érdekében, hogy építse le erős függését az Egyesült Államok digitális infrastruktúrájától és szolgáltatásaitól. Az európai adatokat főként amerikai felhőszolgálatók tárolják olyan cégek rendszereiben, mint az Amazon, a Microsoft vagy a Google. Ezek a vállalatok uralják az európai piac kétharmadát ezen a területen. Európa mindössze 10 százalékkal részesedik a globális félvezetőpiacból, a mesterséges intelligencia (MI) területén pedig szintén a nagy amerikai MI-fejlesztők, például az OpenAI járnak az élen. A Politico szerint összességében az elmúlt évtizedekben általánosan elfogadott adottságként kezelték a szakemberek, hogy Európa az Egyesült Államok technológiai csecsén lóg.

A technológiai függetlenség vágya már megszületett

Friedrich Merz, Németország következő kancellárja úgy véli, hogy Európának függetlenné kell válnia az Egyesült Államoktól. Ezzel kell válaszolnia Donald Trump amerikai elnök vámfenyegetéseire és arra, hogy visszavonta Ukrajna amerikai katonai támogatását. Az Európai Bizottságnak először a testület történetében van technológiai szuverenitási megbízottja Henna Virkkunen személyében.

Ami a szakértői oldalt illeti, ennek a tábornak az egyik legismertebb képviselője Francesca Bria, az University College London innovációval foglalkozó professzora, az olasz nemzeti innovációs alap korábbi vezetője. Technológiai szakértők egy csoportja – köztük Bria – 2024-ben létrehozták az EuroStack kezdeményezést.

A terv kitalálásához nem kell technológiai zseninek lenni

Ez a csoport úgy véli, hogy háromszintű technológiai infrastruktúrára van szükség. Az első a hardveré, elsősorban a mikrochipeké. A második a köztes elemeké, élükön a felhőtechnológiával és a digitális ID-vel (digitális azonosítóval). A harmadik az alkalmazások szintje, ezen belül a mesterséges intelligencia bevetése. 

A három szint úgy kapcsolódik össze, hogy az Európában tervezett félvezetők adnák az adatközpontok alapját, amelyek lehetővé tennék a helyi adatok helyi tárolását. Ezekre épülhetnének azután a kontinensen trenírozott mesterséges intelligencia modellek. Cristina Caffarra gazdasági versennyel foglalkozó elemző szerint nem az amerikai technológia kiszorítása a cél Európából, hanem az, hogy helyet csináljanak egy saját technológiai bázisnak.

Európában voltak ugyan ígéretes próbálkozások az említett három szint mindegyikén, ám vagy nem bizonyultak skálázhatónak, vagy egyszerűen fenntarthatatlanok voltak. A felhőszolgáltatások hiánya a kontinens legnagyobb gyengesége. A francia–német Gaia-X kísérlet ellenére nem sikerült meggyőzni az európai vállalatokat, hogy európai felhőszolgáltatóknál tárolják az adataikat.

Repkednek az egymásra licitáló számok a költségekről

A kérdések kérdése persze az, hogy a saját technológiai infrastruktúra, főként az MI kiépítése mibe fájna Európának? Az MI-kapacitások bővítésére az említett EU-biztos, Virkkunen decemberben 2 milliárd  eurós befektetési programot jelentett be, amelyek hét európai országban landolnának.

Az Egyesült Államokban januárban nyilvánosságra hozott 500 milliárd dolláros MI-fejlesztési terv aztán arra késztette az uniós szervezeteket, hogy egy 200 milliárd eurós kezdeményezéssel álljanak elő.

A rettentően magas költség a legnagyobb akadálya az önálló európai technológiai infrastruktúra létrehozásának. Bria szerint tíz éven át 300 milliárd euró befektetésével lehetne kiépíteni ezt a rendszert, ezt a számot pedig a Bertelsmann Stiftung kutatóintézet jelentéséből vette át.

Tudomány fellegvára?

A technológiai lemaradásban szerepet játszik az is, hogy a kutatások terén sem áll túl jól Európa, pedig gyakran a tudomány fellegváraként próbálta magát bemutatni. 

A Telex még három évvel ezelőtt ismertette a beszédes számokat. Az Európai Unió bruttó hazai össztermékhez (GDP) hasonlított kutatási kiadásai messze voltak a világ technológiai éllovasaitól. Dél-Koreában a GDP 4,9, az Egyesült Államokban 3,5, Japánban 3,3, Kínában 2,4 százaléka megy alapkutatásokra, miközben az EU-ban mindössze 2,27 százalékos átlag jött ki. Utóbbi szám átlag persze jelentős tagállamok közti különbségeket rejt: míg az éllovas Belgium a maga 3,4 százalékával jól áll a globális összevetésben, addig hat uniós tagállam is egy százalék alatti aránnyal kullog, Romániában pedig a fél százalékot sem éri el az érték. A tudományos akadémiák szerint viszont legalább GDP-arányosan 3 százalékra kell emelni az értéket, miután a közeljövő ökológiai, társadalmi és gazdasági kihívásai erősebb innovációt követelnek.