Európa idegen, kazah a rokonság, ott a hon. Hogy értette ezt Orbán?

Az ominózus mondatok nagyjából úgy hangzottak, hogy az Európai Unióban idegenek vagyunk, nincsenek ott rokonaink. Kazahsztánban viszont rokonokat találunk, furcsa érzés, hogy keletre kell utazni ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat. Nos, ha egy kicsit diszkrétebb a fogalmazás, akkor azt lehetne mondani, hogy ez a vendéglátónak tett udvarias gesztus. Mondjuk, ha nincs benne az európai és brüsszeli kitétel, hanem csak úgy szól, hogy remekül érezzük magunkat messze keleten, ahol lehet, hogy őseink is megfordultak pár ezer éve.

Kik vagyunk és kik ők?

Az elhangzott forma viszont elég ijesztő, úgy származástanilag, mint politikailag. Ami a származást illeti, akár a finnugor, akár a szkíta (szittya) elméletet fogadjuk el a magyarságra nézve, mindenképpen igen távol áll a kazah néptől. Az elképzelhető, hogy évezredekkel ezelőtt őseink jártak arrafelé. Mint ugor nép, járhattak az Ural déli végénél, ami a mai Kazahsztán nyugati határvidéke, mint szkíták, akár az Aral-tónál és a Pamír tövében is megfordulhattak.

Csakhogy a kazahok egyértelműen egy török népből származnak. A mai kazah nyelv (amit egyébként csak 70 százalékuk beszél, míg az oroszt mindenki), még a mai törökhöz is közel áll, akárcsak a türkmén, az üzbég vagy a kirgiz. Ez már önmagában is meglehetősen nagy eltérés tőlünk, de igazán nagy akkor lett, amikor a 13. század elején a mongolok betörtek a közép-ázsiai török népek közé, és ott elvegyültek. Ez a folyamat olyan heves volt, hogy a mai kazah lakosság túlnyomó része kifejezetten mongoloid vonásokkal bír (e tekintetben Borat nem igazán ad képet az átlag kazahról). Sőt, a dolog mára odáig fajult, hogy sok kazah amerikai genetikai laboratóriumba küld mintát, hogy megállapítsák, leszármazottja-e Dzsingisz kánnak. Egyfajta sikk lett Kazahsztánban Dzsingisz kán leszármazottjának lenni. Genetikusok szerint világszerte van belőlük több millió, egyes kutatások szerint a kazahok közül minden tizediknek ősapja a híres világhódító.

Mongol és orosz hatás

A mongolok hozzánk is eljutottak, de nálunk főleg a gyilkolással foglalkoztak, másra nem maradt idő, siettek haza. Így genetikai nyomot nem hagytak, viszont a török nyelvű kazah nép egy török-mongol etnikummá változott. Területükön még sokáig fennmaradtak az eredeti mongol birodalom tatár utódállamai, kánságok, majd emírségek. Végül a 18. században feléledt a kazah nemzeti öntudat, de ekkor már megkezdődött az orosz beszivárgás is a területre. A 19. században el is foglalták az oroszok a területet, és birodalmukba integrálták.

1991-ben, az önálló kazah állam megalakulásakor még 30 százalék felett volt az ott lakó oroszok aránya, közülük azóta sokan átköltöztek Oroszországba, de még így is 20 százalék fölötti az arányuk. A mai Kazahsztán lakói tehát nagyobb részt egy mongol-török keveréknép, kisebb részben oroszok és a volt Szovjetunió más nemzetiségei. Velük való származási rokonságunk tehát teljesen kizárt.

Politikai rokonság

Na de ha ez így van, az udvariasságon túl mire utalhattak a miniszterelnöki szavak? A válasz politikai okot rejthet. Miniszterelnökünk számára saját bevallása szerint az illiberális demokrácia az optimális társadalmi berendezkedés, és ilyen az Európai Unióban jelenleg nem létezik. Ezért nem fogadják őt úgy, mint egy családtagot, hanem méregetik, mint egy idegent.

A kazah elnök pedig ezért kezeli abszolút rokonként, hisz Nazarbajev az illiberális demokrata tökéletes mintaképe. A Szovjetunióban a kommunista párt kazahsztáni első titkára volt, utána a független ország elnöke lett, és 24 éve hatalmon van. Egy illiberális demokrata számára ideális állapot, és Kazasztán olyan szövetségnek sem tagja, ahol csúnyán néznének rá. Az Eurázsiai Gazdasági Unióban hasonló vezetésű tagállamokkal van egy közösségben, igazi család.

Lesz-e nagy dobás?

Persze ha valami nagy üzletet tudnánk csinálni Kazahsztánnal, ami országunk életszínvonalát is megdobná, akkor miért ne hangozzon el pár ilyen szó, ennyit megérne. De Kazahsztán egyelőre igen sokadik gazdasági partnereink sorában, és egyelőre nem látszik sem olyan fantasztikus olaj-, vagy gázüzlet, sem olyan őrületes kazahsztáni magyar nagyberuházás, ami a hazai GDP-t megdobná. Egy ilyen szép nagy, 100 emberből álló társaság, mint amely hazánk nevében Asztanába látogatott, lehet, hogy Brüsszelben sokkal nagyobb eredményt tudna elérni.