A lengyel kormány sok dicséretet kap Ukrajna széleskörű támogatásával más európai kormányoktól. Február végén Lengyelország menekültek százezreit fogadta, és támogatást nyújtott Kijev felfegyverzéséhez. Márciusban miniszterelnökét cseh és szlovén kollégáival együtt Kijevbe küldte.
Három hónappal később Németország, Franciaország és Olaszország felzárkózott, megerősítve a kormányzó PiS párt narratíváját, miszerint az európai politikai centrum keletre tolódik. Varsó keményebb álláspontja Oroszországgal szemben is egyre inkább igazoltnak tűnik, mivel a konfliktus rávilágít a NATO keleti szárnyának biztonsági kérdéseire.
De Oroszország Ukrajna elleni háborúja kevésbé liberális törekvéseknek is utat adott. A lengyel védelmi miniszter többször hangoztatta azt a terveit, hogy 2023-ban több mint kétszeresére emeli a katonai büdzsét egy „nagy hadsereg” felépítése érdekében, amely képes ellenállni egy orosz fegyveres támadás okozta sokkhatásnak.
Európa legerősebb hadserege
Elemzők úgy vélik, hogy az ilyen tervek révén a lengyel hadsereg a legerősebb lehet Európában. A lengyel hadsereg összkapacitását látványosan megerősítik, amely az évtized végére 1500 modern harckocsit, ugyanennyi gyalogsági harcjárművet, 1200 mozgó tüzérségi egységet és több ezer könnyű páncélozott járművet fog tartalmazni. Ezzel túllépi a francia, német, brit, olasz, holland és belga erők együttes fegyverzeti kapacitását.
A kormány, amely várhatóan a nemzeti költségvetés 3 százalékát költi védelemre, a jelenlegi 115 ezerhez képest most négy hadosztályról hat hadosztályra kívánja növelni szárazföldi hadseregét, ami 300 ezer katonának felel meg. A tűzerő is jelentősen megnövekszik majd. A honvédelmi doktrína kizárja a megelőző csapásokat, de igyekszik elrettenteni minden fegyveres agressziót.
Varsó nemcsak a meglévő technológia megvásárlására támaszkodik, hanem olyan partnerségekre is, amelyek megerősítik a lengyel nemzeti fegyveripart. Tervezik amerikai harckocsik és helikopterek, valamint HIMARS rakéták beszerzését, amelyek közül az utóbbiak igen hatékonynak bizonyultak az ukrajnai harcok során.
Szerződéseket írtak alá Dél-Koreával, beleértve a tankok és tarackok szállításáról, valamint a közelmúltban 288 tüzérségi rakétakilövő megrendeléséről. Ennél is fontosabb, hogy ezek a szöuli vásárlások technológiatranszfereket és együttműködési megállapodásokat foglalnak magukban, amelyek növelik a lengyel védelmi ipar autonómiáját, akár az ország nyugat-európai társaival vetélkedve is.
Az EU védelmi iparát mindvégig szisztematikusan figyelmen kívül hagyták az amerikai, brit és dél-koreai felszerelések javára. A helikopterek esetében előbb Airbusról az olasz Leonardo márkára váltott, aztán végül a Boeing Apache helikoptereknél kötött ki.
A PiS a tengerentúli eszközöket részesíti előnyben
Ezek a tervek összhangban állnak a PiS-t és a lengyel konzervatívok nagy részét mozgató realista „geopolitikai ideológiával”. Tisztázzák az ország Európával kapcsolatos álláspontját is.
A lengyel jobboldal 1990 eleje óta fontosabbnak tartja a NATO-tagságot, mint az EU-tagságot, míg a liberálisok és a mérsékeltek nyitottabbak Európa politikai integrációjára. Ezeket az ellentmondásokat régóta elhomályosította Lengyelország általánosabb törekvése, hogy Európa és a nyugati világ nemzetközi szervezeteinek tagja legyen - de mostanra egyre szembetűnőbbek lettek.
A PiS számára az EU másodlagos színtérnek tűnik, különös tekintettel arra, hogy a blokk kész szembeszállni Varsóval, amikor úgy véli, hogy kormánya megsért bizonyos európai elveket. A Dél-Koreával kötött új fegyverüzletek egyértelműen jelzik, hogy a PiS kormánya nem kíván többé az EU-tól függeni, és nem kíván belső szolidaritást tanúsítani vele védelmi kérdésekben.
Ezek a fejlemények összefüggésbe hozhatók azokkal a kísérletekkel, amelyeket még januárban tettek egy új szövetség létrehozására Ukrajnával és az Egyesült Királysággal. Nyilvánvaló, hogy a PiS az EU-t egyszerűen lépcsőfoknak tekinti a liberális globalizáció felé vezető úton, nem pedig az integráció és a tagállamok közötti új szolidaritás eszközének.
Teljeskörű fölfegyverzés
A katonai terjeszkedésről szóló híreket a lengyel ellenzék bírálta. Az ellenzék vezetői elítélik a PiS Európa-ellenességét is, felfedve a repedéseket az egykor pro-atlanti konszenzuson belül. Az ellenzéki pártok ígéretet tettek arra, hogy felülvizsgálják a kormány katonai szerződéseit, amennyiben győznek a 2023-as választásokon.
Elvethetőek-e a tervek?
De az újrafegyverkezést éppen akkor vezeti be a PiS, amikor a közvélemény-kutatások szerint nem meggyőző az előnye a 2023-as általános választások előtt. Az 1990-es évek óta jelenleg a legmagasabb az infláció (16,4 százalék). Ráadásul több válságot is a kormány rosszul kezelt az utóbbi időszakban, beleértve az Odera folyó környezeti katasztrófáját.
A rohamosan dráguló háztartási energiaárak és a szénhiány károsan hat a PiS stabil bázisára (idősek, vidéki- és a gazdasági stagnálással sújtott térségek), akik elmaradhatnak az urnáktól a parlamenti választásokon.
Ennek a nehéz helyzetnek a fényében a PiS a németellenes kártya kijátszásával manőverezik. A PiS-nek még a német jóvátétel kérdését is sikerült újra előráncigálnia a második világháborúban Lengyelországban okozott pusztítások miatt. De ezek a túlságosan is nyilvánvaló választási trükkök és egyáltalán nem biztos, hogy olyan jól működnek, mint a múltban.
Hiányzik a benzin és a katonai sikerek is. 
