Élénk diplomáciai tevékenység kezdődött az érintett felek között rögtön azután, hogy mindenki szembesült az amerikai döntéssel. Az európai felek: Nagy-Britannia, Franciaország és Németország nehéz helyzetben vannak, hisz egy szövetségesük lép ki a szerződésből, noha egyenként próbálták rávenni, hogy ne tegye, amíg nem találnak megfelelő megoldást.
Európának kínos
A három ország úgy látja, hogy Irán betartotta a szerződést, így nincs semmi ok a felbontására. Donald Trump ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a szerződés eleve rossz volt, mert nem terjedt ki a rakétákra valamint Irán szíriai és jemeni tevékenységére, ráadásul szerinte kijátszható. Hogy a helyzet még drámaibb legyen, Trump egyúttal a szankciókat is újraindítja 90-180 napon belül. Ez még kínosabb az európai feleknek, mert ha cégeik Amerikával is kapcsolatban állnak, azokat is sújtják a szankciók, ha Iránnal kereskednek, így például elvileg az Airbus sem szállíthat repülőgépeket Iránnak.
Mit a cél?
Nem derül ki ugyanakkor, hogy Trump most konkrétan mit vár Irántól. 2015 előtt egyértelmű volt, hogy a nemzetközi közösség nagy része az iráni atomprogram leállítását akarta, hogy az ország ne fejleszthessen ki nukleáris fegyvert. A tárgyalások arra irányultak, hogy ezt elérjék, ráadásul a tárgyalásokat az Egyesült Államok vezette, igaz, Obama elnöksége alatt. A megállapodás végül az lett, hogy Irán felhagy az atomprogrammal, ezt az ENSZ ellenőrzi, cserében megszűnnek a vele szemben fennálló szankciók.
Diplomáciai nagyüzem
A francia elnök még ma tárgyalni fog Hasszán Rohani iráni elnökkel, a francia külügyminiszter pedig jelezte, hogy a szerződés továbbra is él, csak eggyel kevesebb résztvevővel. Az Európai Unió is jelezte, hogy ragaszkodik a szerződéshez, a német külügyminiszter pedig azt mondta: nem látja, hogy Amerika milyen alternatívát lát a szerződéssel szemben. A francia elnököt követően a másik két uniós aláíró hatalom vezetői is tárgyalni fognak az iráni elnökkel, és találkozik egymással az orosz és a német külügyminiszter is, hogy összehangolják a teendőket.
Az egyezmény megmentése sokban függ attól, hogy az érintett országok cégei hajlandók-e fenntartani iráni tevékenységüket az esetleges amerikai retorziók veszélye mellett is. Ha a cégek megijednek és tömegesen kivonulnak, az ugyanolyan, mintha maguk a szankciók lépnének életbe országaik részéről, így de facto az egyezmény összeomlását jelentik. Ha tehát meg is állapodik az öt hatalom és Irán a szerződés fenntartásától, meg kell oldaniuk, hogy elkerüljék a cégeket sújtó amerikai szankciókat. Ehhez viszont valamilyen módon egyezségre kell jutni az amerikai elnökkel, hogy ne lépjen fel az európai cégekkel szemben, ahogy a francia pénzügyminiszter a CNBC szerint mondja: ne játssza a gazdasági világrendőr szerepét.
Mennyit bírnak?
Irán legfőbb bevételi forrása az olajexport. Míg ez a 2015 előtti szankciók során összeomlott, most ez a veszély nem fenyeget, mert ha már nem, Kína egyedül megveszi az iráni olajat. Most a legnagyobb vevők Kínán kívül India, Japán és Dél-Korea. A szankciók azonban a gazdaság más ágazatait súlyosan megviselhetik: a bankrendszer például már eddig sem állt túl stabil lábakon. Kérdés, hogy Irán mennyit bír el ezekből a szerződés felmondása nélkül, illetve hogy az öt megmaradó aláíró hatalom mennyire tudja tompítani ezeket a hatásokat.
Ennél súlyosabb fertőzésre csak 2014 és 2016 között volt példa. 
