Az EKB bejelentette, hogy a most havi 30 milliárd eurós kötvényvásárlási programot szeptember végéig még a jelenlegi szinten folytatja, október és december között havi 15 milliárd lesz az összeg, az év végén pedig megszünteti. Ezzel végre sor kerül arra a lépésre, amely eurózóna gazdaságainak többségének és általában a világgazdaság kiváló állapota miatt már teljesen értelmetlennek tűnt. A két lépésben való kivezetésre az angol a tapering szót használja, itthon elterjedt ennek kifigurázása, a tapír, képünk is ezt a jámbor állatot ábrázolja.
Lemaradás
Európa legtöbb országában a gazdaság több éve gyorsan növekszik, a munkanélküliség meredeken csökken, sőt a legnagyobb gazdaságban, Németországban közgazdasági értelemben meg is szűnt, az eurót használó keleti tagállamokban pedig erős munkaerőhiány mutatkozik. A mediterrán országokban, valamint Franciaországban még magas az adat, de ezeken a helyeken az idők során túl magasra emelkedtek a bérek a gazdaság teljesítményéhez képest, csökkenteni nem lehet őket, a rendkívül laza monetáris politika nem oldja meg ezt a problémát.
Az Európai Központi Bank eleve jóval később kezdett bele a kötvényvásárlási programba, akkkor, amikor Amerika már befejezte azt. A gazdaság azonban akkoriban kezdett dübörögni kontinens-szerte, igaz, hogy az infláció még esetenként negatív volt, így az EKB a defláció elleni küzdelemmel indokolta a válságkezelő program folytatását. Tavaly azonban már megjelent az egészséges infláció, és már nem is maradt el sokkal az EKB által célzott 2 százalékos szinttől, így a program fenntartásának semmi oka nem maradt, de valamiért mégsem merték megszüntetni azt, csak csökkentettek rajta.
Már nem lehetett húzni
Most végre megvan a döntés, és lehet, hogy most sem azért, mert már jó ideje a lehetséges legnagyobb fellendülés van, hanem talán azért, mert Amerika, amely már a kamatemelési ciklust is megkezdte évekkel ezelőtt, most még fel is gyorsította azt, mivel ott az infláció már túl is lépte a kívánt szintet, a gazdaság a túlhevülés jeleit mutatja. A teljesen ellentétes amerikai és európai monetáris politika már eddig is kezdett feszültséget okozni, most már elkerülhetetlenné vált a lépés.
Kamatpolitika
A kamatokhoz még nem akar hozzányúlni az EKB, de Mario Draghi jegybankelnök jelezte, némi rugalmasságot mutatva, hogy szükség szerint módosulhat a monetáris politika. Draghi szerint az infláció a következő években 1,7 százalék körül várható a következő három évben az eurózónában, ami az 1,9 százalékos jegybanki célt tekintetbe véve ideálisnak tekinthető, de a dübörgő gazdaság és az inflációs pszichológia változásának hatására ugyanúgy váratlanul begyorsulhat, mint Amerikában, és akkor aztán ugyanúgy szükség lehet a fék behúzására, mint ott.
Egy kis magyarázat
Az EKB persze megteheti, hogy ebben az esetben rugalmasan reagál, és hamarabb megkezdi, majd viszonylag gyorsabb ütemben hajtja végre a kamatemelési ciklust, bár ilyen helyzetet a jegybankelnöki nyilatkozat alapján egyelőre elképzelni sem tudnak. Mario Draghi végül azért felfedte az indokoltnál lazább monetáris politika egyik okát: némelyik ország, különösen a súlyosan eladósodottak, strukturális problémákkal küzdenek, és politikusaik nem lépnek, hogy ezeken változtassanak, ezért a feladat részben a jegybankra maradt, ő nyújtotta nekik az olcsó pénzt.
Piaci reakciók
Az európai tőzsdék pozitívan reagáltak a döntésre: annak bejelentésekor a korábbi mínuszból fél és egy százalék közötti plusba lendültek, ami arra utal, hogy a befektetők értékelik a monitáris politika normalizálódásának első, nagy lépését. Az euró hirtelen esni kezdett a dollárhoz képest, 1,1820-ról 1,1680-ra, az eurózónás országok 10 éves állampapírjainak hozama is erősen csökkent, talán mert a befektetők arra számították, hogy hamarabb is megkezdődhet a kamatemelés.
Vannak árnyoldalai is a szovjet időkből megmaradt hatalmas készleteknek. 
