Minden modern város homokkal és gyakran homokon épül. A mi Budapestünk ugyan nem egy sivatag közepén áll, de betont és aszfaltot itt is nagy mennyiségben lehet találni, márpedig ezeket sem lehetne létrehozni jelentős mennyiségű homok felhasználása nélkül.
A világon megtermelt összes homok fele Kínában végzi, ami az építkezéseik sebességét nézve nem is csoda, például 2011 és 2014 között 32,3 millió házat építettek, ezeket pedig 4,5 millió kilométernyi út köti össze – írja az Economist.
Olajcsászárok helyett homokcsászárok?
Azonban a homok felhasználása még nem áll meg az építkezéseknél, mivel azt talán mondanunk sem kell, hogy fontos szerepet játszik az üvegkészítésben, az elektronikában, valamint a mélységi olajkitermelésben is. Ráadásul több tengerparti ország arra is használja, hogy területeket kanyarítson ki magának a vízből, Szingapúr például a 60-as évek óta ötödével növekedett, de például a Maldív-szigetek úgy próbálnak védekezni a globális vízszint emelkedése ellen, hogy homokkal megerősítették a partfalat még jobban.
Az ENSZ előrejelzése szerint 2030-ra legalább 40 megaváros lesz több mint 10 millió lakóval, azaz még több homokra lesz szükség az építkezésekhez, ráadásul a tudomány jelenlegi állása szerint a tengerszint növekedését sem fogjuk tudni könnyedén megállítani. Kik fognak ezen nagyon jól keresni? A homokbányászok.
Hiány? Hisz mindenhol ott van
Persze, homokhiányról beszélni úgy, hogy több sivatag is van a Földön, egészen hülyén hat, csakhogy a sivatagi homok túlságosan puha az építkezésekhez. Emellett pedig fontos kérdés az is, hogy milyen messzire kell szállítani a homokot a felhasználáshoz, mivel egyébként olcsó beszerezni, ezért nem mindenkinek éri meg sokat fizetni a szállításért.
Ez nem szokta különösebben zavarni a térség újgazdag országait, Szingapúr és Katar is rengeteg homokot importálnak, de például a dubaji csúcsfelhőkarcoló Burj Khalifa építésekor is kiváló ausztrál homokot szállítottak ki a sivatag közepére.
A legtöbb országnak viszonylag szigorú szabályozásai vannak a bányászatra, csakhogy a nagy kereslet hatására komoly illegális kitermelések és csempészhálózatok jöttek létre a fejlődő országokban, olyannyira, hogy ezek már az ökoszisztémát is veszélyeztetik, mivel például egy vékonyabb strandszakasz kevésbé tudja megfogni a tengeri és óceáni viharokat is.
Szerencsére még nem kell keresztet vetnünk a homokos strandokra a világon mindenfelé, ugyanis léteznek helyettesítő anyagok, például az aszfaltot és a betont újra lehet hasznosítani, faházakat lehet építeni, és más anyagokkal is lehet területet növelni.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
