|
| MTI Fotó: Balogh Zoltán |
Az október 19-ei választásokon hatalmasat nyerő liberális párt és Justin Trudeau miniszterelnök eredetileg azt ígérte, hogy január elsejéig 25 ezer szír menekültet fogadnak majd be az országba, ezt a célt végül február 27-én teljesítették is - írja az Economist.
A két hónapos késés is csak azért nem lett nagyobb, mert kanadai magánemberek és cégek közel 11 ezer szír menekült ellátását vállalták át a kormánytól.
Régi probléma, régi megoldás
A menekültek szponzorálása már nem mai történet az észak-amerikai országban. A kanadaiak először 1978-ban szembesültek a problémával, mikor a vietnámi háború elől kis hajókban menekülők elérték az ország partjait. A média kétségbeesett hajótöröttekként mutatta be a menekülteket, ezzel végleg meggyőzve Kanadát arról, hogy ez nem csak az Egyesült Államok problémája. Így nem is csoda, hogy mikor Thaiföld, Malájzia, a Fülöp-szigetek és Szingapúr bejelentették, hogy nem tudnak több embert befogadni, a kanadai kormány azonnal jelezte, hogy befogadnak 60 ezer embert, feltéve, ha minden állami pénzből finanszírozott menekültért egyet finanszíroznak a kanadai polgárok is.
Az Operation Lifeline névre keresztelt program fényes siker lett, 1980 végéig 60 049-en érkeztek az országba, akik közül több mint harmincezer ellátását magánemberek és cégek fizették. Ez egyébként ma is sikeresen működik, összesen körülbelül 200 ezer menekülni kényszerülő ember talált így új otthonra.
Megéri a kormánynak
Az egyáltalán nem meglepő, hogy a kormányzat lelkesen népszerűsíti a „privát szponzorációt”. A kanadaiak egy négyfős menekültcsaládra körülbelül 5,6 millió forintot költenek el évente, jelentős terhet levéve az államháztartásról. Illetve több, gyorsan elöregedő és fogyó népességű tartományban így remélnek új munkaerőt. Ráadásul a politikusok így a saját és kanadai polgárok vállát is megveregethetik, mivel képesek voltak egy emberséges megoldást találni a menekültválságra.
Az eredmények egyébként azt mutatják, hogy a privát csoportok és magánemberek által támogatott menekültek sokkal sikeresebbek, és könnyebben beilleszkednek az észak-amerikai ország polgárai közé, valószínűleg azért, mert ez a fajta támogatási rendszer sokkal inkább emberarcú, mintha a kormány utalja havonta a pénzt.
Terjed a példa
A kanadai privát szponzoráció egyébként más országoknak is megtetszett már. Ausztráliában 2015 óta hivatalosan is működik, míg több európai állam már barátkozik az ötlettel: Észak-Írországban, Németországban, és Svájcban is vannak hasonló kezdeményezések. David Cameron már beígérte a nagy-britanniai program elindítását, de Új-Zéland és Argentína is nyit a menekültek felé.
Ez elsőre szinte hihetetlenül szépen hangzik, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy Kanada csak regisztrált menekülteket vesz át Európától és Törökországtól, tehát a több ezer név nélkül érkező és gyakorlatilag nyomtalanul eltűnő ember ugyanúgy a célországok problémája marad.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
